2014 áprilisának végén egy 84 tornádót magába foglaló viharrendszer söpört végig az Egyesült Államok középső és déli részén. Egy új kutatás szerint a területen élő énekesmadarak jóval a vihar megérkezése előtt tudtak a közelgő veszélyről, így még azelőtt elrepültek, mielőtt a pusztító szupercella lecsapott volna.

Korábban már ismert volt, hogy a madarak megváltoztathatják rendszeres vándorlási útvonalukat annak érdekében, hogy elkerüljék a potenciális sérülésekkel járó eseményeket. „Azt azonban eddig semmilyen tanulmány nem támasztotta alá, hogy a vándorlás befejezése és a költőhelyek elfoglalása után távozzanak egy komolyabb vihar hatására" – mondta Henry Streby a Berkeley Egyetem kutatója.

900 kilométerről megérezték

Streby és munkatársai eredetileg nem a madarak veszélyelkerülési viselkedését szerették volna kutatni. Éppen apró- alig fél grammos - geolokátorokat (földrajzi helyzetet meghatározó készülékeket) teszteltek aranyszárnyú hernyófalókon (Vermivora chrysoptera), amikor azok váratlanul elhagyták költőhelyüket, a kelet tennessee-i Cumberland-fennsíkot. Az aranyszárnyú hernyófalók a telet Közép- és Dél-Amerikában töltik, csak a tavasz beköszöntével térnek vissza észak-amerikai otthonukba, hogy költsenek. Éppen csak megérkeztek, amikor a váratlan esemény bekövetkezett.

A legérdekesebb megállapítás, hogy a madarak már több mint 24 órával a vihar lecsapása előtt elmenekültek. A fenyegető fellegek ekkor még 400-900 kilométerre jártak a költőhelytől. Amikor a meteorológusok épp csak bejelentették a televízióban a veszélyhelyzetet, a madarak már javában evakuáltak a környékről.

A kutatók öt geolokátor helyzetéből állapították meg, hogy azaranyszárnyú hernyófalók a vihar elől menekülve öt nap alatt 1500 kilométert tettek meg. Mindannyian más irányba repültek, az egyik példány egészen Kubáig eljutott. A veszély elmúltával az állatok azonnal visszatértek költőhelyeikre.  

Infrahangok segítenek

A tornádóviharok olyan erős infrahangot keltenek, amely több ezer kilométerre is eljut. Az infrahangok 20 hertz alatti, az emberi fül számára észlelhetetlen frekvenciájú hangok, a madarak azonban nagyon is hallják. Ráadásul az alacsonyabb frekvenciájú hangok jutnak el a legmesszebbre.

„A megfigyeléseink azt sugallják, hogy a madarak nem fogják ölbe tett „szárnyakkal” tűrni a klímaváltozást, és talán jobban fognak alkalmazkodni, mint ahogy eddig hittük” – mondta Streby. „Másfelől ez a viselkedés nagyon nagy idő és energiaköltségekkel jár az állatok számára, ami a szaporodás kárára megy” – tette hozzá a szakértő. A kutatást a Current Biology című szaklapban jelentették meg.