Az erdő Földünk, s a rajta élő emberek egyik életforrása, a természeti tényezőktől és emberi beavatkozásoktól függő életközösség és élőhely.

Az erdő a földünk legfejlettebb életközössége, amely magában foglalja a talajban élő mikroorganizmusokat, a földfelszínen élő mohákat, gombákat, lágy- és fás szárú növényeket, továbbá a benne élő rovar-, madárvilágot és vadállományt.

Az erdő legfontosabb hatásai:

- a legnagyobb szén-dioxid fogyasztó (szénmegkötés) és oxigén-termelő,

- a legnagyobb szervesanyag termelő, a fának mint nyersanyagnak, újratermelhető energiahordozónak, és még sok egyéb, erdőből kikerülő terméknek a forrása,

- a Föld vízháztartásának alapvető szabályozója,

- a mezo- és makroklíma befolyásolója,

- a tápláléklánc megszakítás nélküli fenntartásának lassan már egyedüli helyszíne,

- a környezet legjelentősebb védője,

- egészségnevelő, regeneráló hatása egyedüli,

- jóléti, kulturális, esztétikai hatása nélkülözhetetlen.

Az erdőt nem lehet egyszerűen a fák együttesének tekinteni. Egy erdőtűznél sem az a legnagyobb baj, hogy elpusztul az erdőt alkotó fák tömege, hanem elpusztul egy önmagát fenntartó, az emberi beavatkozás mértékétől függően önmagát megújítani képes, önszabályozó környezeti rendszer, amely számos élőlénynek ad életteret és életlehetőséget.

Nagyobb tájak szerves részeként az erdők más területekhez – az azokon lévő más ökoszisztémákhoz – kapcsolódnak, s nem tekinthetők a bioszférába beékelődő, elkülönült területnek.

Az 1972-es Buenos Aires-i erdészeti világkongresszuson magyar javaslatra elfogadták az erdők több funkciójáról szóló tételt. Eszerint az erdők szolgálják a termelést, kifejtik védőhatásukat, és egyúttal eleget tesznek szociális, jóléti szerepüknek is. A mai szakmai nyelvezet szerinti fogalmazásban tehát valamennyi erdőterület egyidejűleg tölt be védelmi, gazdasági és közjóléti szerepet.

Az erdőállomány jellegétől, elhelyezkedésétől, a társadalmi, gazdasági igényektől függ, hogy ezek közül melyiket tekintjük meghatározónak, elsődlegesnek.

Erdeink mintegy harmada elsődlegesen védelmi funkciót tölt be. Ide tartoznak a természetvédelmi oltalom alatt álló ún. védett erdők , továbbá a védő erdők, melyek elsősorban a természeti környezet vagy a létesítmények védelmét látják el, illetve egyéb védelmi célokat szolgálnak.

Jelenleg az ország területéből összesen 898 ezer hektár áll jogi védelem alatt, az alábbi megoszlás szerint:

- országos jelentőségű védett természeti területek (összesen 211 db, 847 ezer ha):
  - nemzeti park (10 db, 483 ezer ha)
  - tájvédelmi körzet (38 db, 334 ezer ha)
  - természetvédelmi terület (168 db, 30 ezer ha)
  - természeti emlék (1 db, kiterjedés nélkül)
- helyi jelentőségű (összesen 1938 db, 51 ezer ha):
  - védett természeti terület (1043 db, 51 ezer ha)
  - természeti emlék (895 db, kiterjedés nélkül)