Az olimpiai láng az olimpiai játékok szimbóluma. Az olimpiai láng az ókori Görögországból származik, arra a hagyományra emlékezve, hogy Prométeusz ellopta a tüzet Zeusztól. A láng az ókori olümpiai játékokon a játékok ideje alatt égett. Az olimpiai lángot az amszterdami 1928. évi nyári olimpiai játékokon vezették be újra, és ezóta a modern olimpiai játékok része. Az olimpiai lánggal való futás a modern olimpiák része, amelynek során az olimpiai lángot Görögországból viszik az játékok helyszínére. Ennek nem volt ókori előzménye, Carl Diem vezette be Joseph Goebbels támogatásával az 1936. évi nyári olimpiai játékok alkalmával.
Az olimpiai fáklyát több hónappal az olimpiai játékok megnyitó ünnepsége előtt gyújtják meg az ókori olümpiai játékok helyszínén, a görögországi Olümpiában, Héra istennő temploma és oltára közötti területen. Tizenegy papnőt jelképező nő végzi az olimpiai 
fáklya meggyújtásának ünnepségét, korhű jelmezekben és meghatározott koreográfiák szerint. A fáklyát a Nap sugaraival egy fém parabolatükör segítségével gyújtják meg, a napsugarakat egy pontba fókuszálva. Aztán az első futó megindul az ötkarikás játékokat és a békességet hirdető lánggal.
Az olimpiai fáklyával való futásnak a megnyitó ünnepség napján van vége, ekkor a játékok központi stadionjába érkezik a láng. Az utolsó futó személyét általában titokban tartják, gyakran a szervező ország sporthíressége. Ő elfut az üstig, ami általában egy nagy lépcsősor tetején van, és a fáklyát használva meggyújtja ezt. Nagy megtiszteltetést jelent a felkérés az olimpiai láng meggyújtására. Miután meggyulladt a láng, a játékok folyamán végig ég, csak a záróünnepség napján alszik ki.
A modern idők olimpiai játékain az olimpiai fáklya a kontinensek közötti békét jelképezi.
/forrás:internet/
Kommentáld!