A gravetti kultúra a felső paleolitikum (Kr.e.
30 000–12 000) műveltsége, amely Európa egész jégmentes, lakható
területén (a Berlin-Kijev vonaltól Délre) elterjedt volt.
Az elnevezést
egy kőből pattintott nyílhegytípus (gravetthegy) után kapta, amely
mindenütt jellemző e kultúrára. Nagytestű állatokra – mamutra,
rénszarvasra, vadlóra – vadásztak, nyilak és lándzsák alkalmazása
mellett csapdát is állítottak. Az állatcsordákat követő vadászok
időszakos táborhelyeit löszfennsíkokon, folyóvölgyekben, gázlóknál
tárták fel.
Magyarországon Sárváron, a Dunakanyarban több helyen bukkantak rájuk.
A kunyhók építéséhez állatcsontokat, agancsokat használtak, állandó
településeik mellett temetők is voltak.
„Farkas Gábor erdőmérnöknek, a föld tulajdonosának lelkesedése
vezetett a felfedezéshez, aki szürkemarha-legelőnek használja a
területet. Sokszor talált pattintott kőeszközöket és szórványos
csontdarabokat a környéken, és elkezdett érdeklődni. Tavaly egy nagyobb
sípcsont töredékére bukkant, a leletet elvitte a helyi henteshez, majd
az állatorvoshoz, akik nem tudták beazonosítani, viszont
megállapították, hogy valamilyen régi maradványról van szó” – idézte fel
a kezdeteket Virág Attila, az ELTE őslénytani tanszékének tudományos
segédmunkatársa, az MTM preparátora, aki a közelmúltban ismertette a
feltárásokat egy budapesti konferencián.
A tulajdonos az egri Dobó István Múzeumhoz, illetve a gyöngyösi Mátra
Múzeumhoz fordult. Utóbbi szakemberei tavaly ősszel megszemlélték a
terepet. Időközben Farkas Gábor egy próbaszántást is elvégzett, amely
során további csontok kerültek elő, ezekből a szakemberek
megállapították, hogy gyapjas mamut (Mammuthus primigenius )
maradványairól van szó. Mivel több mamutcsont is egy helyről került elő,
úgy gondolhatták, hogy a helyszínen akár az egész állatot is
megtalálhatják. A gyöngyösi muzeológusok Gasparik Mihályhoz, az MTM
paleontológusához fordultak, aki ormányosokkal foglalkozik.
A Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei tavaly novemberben
vizsgálták meg a terepet, ennek során lapocka- és combcsonttöredék
került elő. Emellett pattintott kőeszköz-maradványok is előkerültek,
pontosabban nem maguk az eszközök, hanem olyan limnokvarcit- és
kalcedon-darabkák, amelyeken pattintás nyomai voltak láthatók.
Valószínűleg eszközkészítés során lepattant darabkákat találták meg. A
csontok körül pedig három cölöplyukat fedeztek fel, amelyek más színű
üledékkel voltak kitöltve.
„Ezt úgy lehet rekonstruálni, hogy valaki
levert három facölöpöt, a faanyag elkorhadt, eltűnt a lyukakból, helyét
pedig más színű üledék töltötte ki. Innentől már egyértelművé vált, hogy
az ősember tevékenységével összefüggésbe hozható vadászzsákmánnyal van
dolgunk. Sokáig gondolkodtunk, hogy miféle képződményről lehet szó.
Először arra gondoltunk, hogy tábortűzről, mivel elszenesedett
csontdarabkákat is találtunk. Később ezt elvetettük, mert faszén
egyáltalán nem került elő. Elképzelhető, hogy már eleve égetten
kerülhettek ide a kisebb töredékek is. Egyes darabokat bőrökkel fedtek
le, hogy a friss húst megvédjék a kisebb ragadozóktól, másokat pedig
kifeszített bőrökre fektettek, hogy a napon kiszárítva tartósítsák
azokat”–részletezte Virág Attila.
Nemcsak mamutok kerültek elő, hanem a szomszédos kutatógödörben
megtalálták egy róka hátsó felét és állkapocs-darabkáját is. „A róka
vagy szintén vadászzsákmány volt, vagy próbált eljutni a húshoz, és
rajtaveszett, végül ő maga is vacsoraként végezte” – jegyezte meg a
szakember.
A szénizotópos kormeghatározást Debrecenben, az MTA Atommagkutató
Intézetében Molnár Mihály és kollégái vállalták. A mintákból azonban
alig jött ki annyi csontkollagén, amennyi egy megbízható eredményhez
szükséges lenne, ezért a jövőben új mérésekre lesz szükség. Az eddigi
adatok szerint hozzávetőleg a Kr.e. 12 000–13 000 év közötti időszak
jött ki, vagyis az eddigi eredmények szerint a leletek 15 ezer évesnél
nem sokkal idősebbek.
Forrás: Fried Judit / MTI-Press
Kommentáld!