Ezen a napon a résztvevő államok különös figyelmet fordítanak az olyan eseményekre, akciókra, melyek megegyeznek az Egyezmény céljaival és annak módosításaival.

Az ózonpajzs jelentősen sérült. Ez növeli a bőrrák kialakulásának esélyét, sérülékenyebbé vált az immunrendszer, az élővizek ökorendszere sérült, de a legsúlyosabb a helyzet az Antarktiszon, amely felett egy ózonlyuk található.

Az ózonréteg feladata (az élővilág szempontjából) a Napból érkező káros ultraibolya sugárzás elnyelése.

Az ózon a Föld légkörében az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik. Az UV-sugarak a légköri oxigén molekuláit (O2) különálló (naszcensz) oxigén atomokra bontják. Ezek az atomok más oxigénmolekulákkal egyesülve ózont (O3) hoznak létre. Az ózonmolekula instabil, ultraibolya sugárzás hatására szintén szétbomlik, egy oxigénmolekulára és egy oxigénatomra. Ez a folytonos ciklus hozza létre az ózonréteget, biztosítva az ózonmennyiség állandóságát. 

Mi a szerepe az ózonpajzsnak?

Az ózon (O) az oxigén allotróp módosulata, háromatomos oxigénmolekula. Az alsólégkörben előforduló talajközeli ózon – a fotokémiai szmog előidézője – erősen oxidáló és mérgező hatású: károsítja a nyálkahártyát, légúti megbetegedéseket okozhat, valamint a növények számára is ártalmas. Nagyobb koncentrációban eloszló magaslégköri társa azonban földi életünk kialakulásának feltétele és őre: megszűri a káros ibolyántúli sugarakat, amelyek visszafordíthatatlan pusztítást okoznának az élő szervezetekben. A Napból érkező sugárzások közül az UVB jelenti a legnagyobb fenyegetést egészségünkre: rákkeltő hatású, szembetegségeket, szélsőséges esetben vakságot okozhat, valamint az immunrendszer gyengüléséért is felelőssé tehető. Az emberi egészség veszélyeztetése mellett negatív élettani hatásokat fejt ki a tengeri tápláléklánc alsó szintjein elhelyezkedő planktonokra, károsan befolyásolja a növények fotoszintézisét, illetve a globális felmelegedésért is felelős. Könnyű belátnunk, miért is olyan fontos e védelmi vonal megőrzése, sérüléseinek „befoltozása.”

Az ózonlyuk kialakulása

Ha ózonlyukról beszélünk, valójában nem egy tényleges rést, szakadást kell elképzelnünk egy szemmel látható vékony réteg felületén. Az ózon egy instabil molekulákból álló ritka gáz, amely a sztratoszférában körülbelül 15 és 30 kilométeres magasságok között oszlik el.

Az elvékonyodás, „kilyukadás” ennek az ózonkoncentrációnak a csökkenését jelenti, amely a tavaszi évszakban a sarkkörök fölött a leginkább kritikus (az ózonlyuk felfedezése idején 1970 és 1980 között 40 százalékkal csökkent az Antarktisz felett az ózonkoncentráció), emellett azonban az egész magaslégkörben kimutatható.

Később kutatások igazolták, hogy az ózonréteg károsodását olyan kemikáliák légkörbe kerülése okozza, amelyek mindennapi életünk megkönnyítésére hivatottak. Ezek a klórozott és fluorozott szénhidrogének (freonok), illetve halogénezett szénhidrogének (halonok) többek között hűtőszekrények, dezodorok és tűzoltókészülékek hajtógázaiként, illetve habképzőként járták be az ipart és a háztartásokat. A globális probléma felismerésével a fent említett anyagok kibocsátásának csökkentése, illetve teljes beszüntetése érdekében nemzetközi konzultációk kezdődtek, amelynek egyik eredménye az 1987-es montreali jegyzőkönyv. Az egyezményt mára a világ valamennyi országa ratifikálta, köztük hazánk is.

Magyarország mint partner

Magyarország 1989-ben írta alá a montreali jegyzőkönyvet és eddig határidőre teljesítette a nemzetközi ózonvédelmi előírásokat. 1990-ben megkezdődött az ózonkárosító anyagok kiváltása, a későbbiekben pedig megtörtént a káros anyagokkal működő berendezések ártalmatlanítása, valamint az egyezményben tiltólistán szereplő vegyületek felhasználásának betiltása. Ezzel hazánk is hozzájárult ahhoz, hogy az ózonkárosító anyagok nagy többségét sikerült kiváltani, azonban a halogénezett szénhidrogének hatásait minden bizonnyal még századunk közepéig érezni fogjuk.