Fotó: Profimedia

A tengerek egészéről szóló, soron kívüli, Kék jelentés szerint 1970 és 2012 között 49 százalékkal csökkent a tengeri emlősök, madarak, hüllők és halak egyedszáma.

Az élelmiszerbiztonsági szempontból fontos halpopuláció is egyre kevesebb, néhány halfaj állománya majdnem 75 százalékkal esett vissza. Ez minden állam számára problémát jelent, a legsúlyosabb mértékben azonban a fejlődő országokban élő embereket érinti. A jelentés szerint az óceánokat veszélyeztető tevékenységek többsége elkerülhető lenne, és igenis van mód a változtatásra.

A 2015-ös felmérésből az is kiderül, hogy a csökkenő halpopulációk mellett a halfajok létezéséhez fontos, és az emberek számára is értékes korallzátonyok, mangrove erdők és hínárosok kiterjedése is egyre csökken.Habár az óceánok túlhasználata jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést a biodiverzitásra, a vizsgálat szerint az éghajlatváltozás sokkal nagyobb változást idéz elő az óceánokban, mint eddig bármi más az elmúlt több millió évben.

A kutatások szerint az éghajlatváltozás miatt 2050-re eltűnhetnek a korallzátonyok az egész Földről. A tengeri állatfajok több mint 25 százaléka korallzátonyokban, így ezek eltűnése hatalmas veszteség lenne.

„A jelentés a legaktuálisabb képet mutatja az óceánok állapotáról - nyilatkozta Marco Lambertini, a WWF nemzetközi igazgatója-. Egyetlen emberöltő alatt az emberi tevékenység súlyosan károsította az óceánokat azzal, hogy sokkal gyorsabban és nagyobb ütemben folyik a halászat annál, mint ahogy a halak szaporodni tudnának, miközben ívóhelyük is tönkremegy. Jelentős változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a jövő generációi is élettel teli óceánokkal találkozhassanak.”

Lambertini még hozzátette: „A nagy léptékű, kizsákmányoló halászat könnyen megfoszthatja az embereket egy alapvető élelmiszer- és bevételi forrástól. A túlhalászat, a tengeri élőhelyek elpusztítása és az éghajlatváltozás végzetes, az egész emberiséget érintő következményekkel jár, melyek legjobban azokat a szegény közösségeket sújtják, akiknek elsődleges megélhetési forrása a tenger. Az óceáni ökoszisztémák összeomlása komoly gazdasági visszaesést válthat ki, és ellehetetlenítheti a szegénység és éhezés elleni küzdelmünket is."

Az eredmények alapjául az Élő Bolygó Index (Living Planet Index, LPI) szolgált - egy adatbázis, melyet a Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London, ZSL) kutatói kezelnek és elemeznek. 1234 faj 5829 populációját vizsgálták, majdnem a dupláját a korábbi kutatásokban szereplő mennyiségnek.

A Kék jelentés különkiadás - válaszul a WWF 2014-es Élő Bolygó Jelentésében közzétett riasztó statisztikákra. Azt vizsgálja, hogy milyen hatással van a túlhalászat, az élőhely-pusztítás és az éghajlatváltozás a tengeri biodiverzitásra. Egy korábbi WWF kutatás szerint az óceánt érő fenyegetések nemcsak a természetet sodorják veszélybe, hanem a gazdaságot is.

A WWF határozott álláspontja szerint az ENSZ fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítása során a világ vezetőinek előtérbe kell helyezniük az óceánok és a tengerparti élőhelyek állapotmegőrzését, hogy visszafordítsák a negatív tendenciát. Ebben a helyzetben az óceánok egészségére nézve kiemelt jelentőséggel bírnak azok a tárgyalások, amelyek egy új globális megállapodáshoz vezetnek.

„A jó hír az, hogy létezik megoldás, és tudjuk, mit kell tennünk. Az óceán megújuló erőforrás, mely képes ellátni az utánunk következő generációkat, ha hatékonyan kezeljük a fennálló problémákat. Ha fenntartható kereteken belül élünk, az óceán szolgálni fog minket az élelmiszerellátás élelmiszerbiztonság, a megélhetés, a gazdaság és a természeti rendszerek terén is. Ilyen egyszerű! Meg kell ragadnunk a lehetőséget, hogy megóvjuk az óceánokat és helyreállítsuk a károkat, amíg még lehet – mondta Lambertini.