A közelmúltban nyílt egy építkezési anyagokat forgalmazó áruház Marosvásárhelyen. Ebben nincs semmi különös, hacsak az nem, hogy a válság ellenére újabb nagyáruház nyílik városunk- ban. Ez az írás az áruház marketingpolitikáját elemzi, a reklámok nyelvhasználata szempontjából, továbbá olyan civil és magánvál- lalkozói eszközöket mutat be, amelyek segítségével a kereske- delem terén is megvalósíthatóvá válhat a kereskedelmi a valós kétnyelvűség.

Az áruház megnyitása előtt már láthatóvá vált, hogy a cég kommunikációja két nyelven, román és magyar nyelven – zajlott. Az áruháznyitás előtti kétnyelvűség nem egyszeri reklámfogás volt, megvizsgáltuk az áruház belső nyelvi tájképét is. Következésképpen megállapítottuk, hogy az áruházban az összes reklám, eligazítótábla is kétnyelvű, valamint a nagyobb árucímkék is. Fontos azt is megemlíteni, hogy Nem elhanyago- landó, hogy a cég katalógusa is teljesen kétnyelvű, ugyanakkor a legfontosabb reklámokat magyarul is bemondják az áruházban.

Dragoş Pavăl, a cégcsoport elnöke, az egyik magyar napilap kérdésére kihangsúlyozta: őket nem a törvények, hanem a jóérzés, a kölcsönös tisztelet és a magyar nemzetiségű kliensek elvárásai vezényelték abban, hogy székelyföldi üzleteik és katalógusaik minden egyes román nyelvű feliratát és mondatát magyarra is lefordítsák. (Krónika, 2013. október 28.)

Az tény, hogy a magyar szövegek némely esetben kívánnivalót hagynak maguk után, de remélhetőleg ez csak gyermekbetegség, és idővel (akár a vásárlok konstruktív visszajelzése alapján is) kinövi ezt a hiányosságot az áruház.

Összegzésül elmondható, hogy az építkezési anyagokat forgalmazó áruház kétnyelvű kommunikációra épülő marketingpolitikája követendő példa lehetne egyrészt – anyagi forrásokban nem szűkölködő – a multinacionális cégek által működtetett nagyáruházak, másrészt a helyi vállalkozások számára.

Jelenleg Marosvásárhelyen, Maros megyében és Székelyföld számos településén található vállalkozások marketingpolitikája teljes mértékében mellőzi a magyar nyelvhasználatot, miközben üzleti terveikbe beépítik a magyar közösség vásárlóerejét is.

Az egynyelvű marketingnek és kommunikációnak semmi köze nincs a kölcsönös tisztelethez és nem tekintjük követendő marketingfogásnak.

Mi lehetne a megoldás? A közösség szempontjából számos eszköz áll rendelkezésre, olyanok, amelyekkel hozzá lehet járulni vagy akár meg lehet szüntetni a jelenlegi egynyelvű kereskedelmet. Ezek között szerepel a magyar nyelven történő vásárlás, panaszkönyvek használata, magyar nyelvű/magyarul beszélő eladó hiányának kritizálása. Egy nagyon hatékony eszköz lehetne egy publikusan meghirdetett és kivitelezett bojkott is, amelyről a kijelölt kereskedelmi egységet előzetesen tájékoztatni kell. Sikeres bojkott esetén már egy hét elteltével mérhetővé válik a bevételkiesés. A felsorolt akciók egy részét lehet magánemberként és egyéni szinten is kivitelezni, a bojkotthoz viszont szükséges egy kritikus tömeg, megfelelő szervezés és más érdekérvényesítő eszközök hatékony alkalmazása. Ezeket bárki elsajátíthatja, nem szükséges hozzá egy civil szervezetet alapítani.

SAM_8183Szervezetünk tagjai nem szerveztek bojkottot, mindezidáig az egyéni szinten megvalósítható eszközök használatával éltünk, nem vásárolunk ott, ahol nem beszélnek velünk magyarul, pékárút, hentesárút, tejterméket, stb. kizárólag kétnyelvű üzletekben vásárolunk (ilyenek a Timko, Eldi, Kovács pékségek, Therezia tejtermékes vagy Petry és Dósa hentesüzletek), szükség esetén magyarul is beszélő taxivállalattal közlekedünk. Az árut mindenhol magyarul kérjük, ha nem szolgálnak ki rendszerint nem vásárolunk mindaddig, ameddig nem kerül egy magyarul is értő személy. Ezek az eszközök időnként sok feszültséget és konfliktus szülnek, valójában akkor lehetnek eredményesek, ha a közösség egyre növekvő arányban használná azokat. Sajnálatos, hogy magyar nyelvhasználathoz ragaszkodó „incidensek” során gyakran magyarul beszélők kritizálnak minket és követelik, hogy beszéljünk románul.

Kereskedelmi szereplők szempontjából pedig szintén számos eszköz segíthet a valós kereskedelemben használatos kétnyelvűség megvalósítására. Ezek között élen szerepel az új áruház marketingpolitikája. Ha egy vállalkozó azt állítja, hogy számára ezt többlet kiadást jelentene, az valójában azt is jelenti, hogy a magyar közösség pénzét elfogadó vállalkozó, multinacionális cég a magyar közösség irányába nem tiszteletteljes és korrekt. SAM_8172Mindamellett a nagyáruházak, helyi vállalkozók maximális tisztelettel viseltetnek a román közösség tagjaival, akik folyamatosan megtapasztalhatják a pénzükért cserébe járó többé-kevésbé színvonalas szolgáltatást. Nekik nem kell átélniük azt, hogy a pézntárnál fizetés közben kioktatják, hogy beszéljenek románul.

Reméljük, hogy a bákói példa ragadós lesz, és ha egy Kárpátokon túli vállalkozás bemutatta, hogy „ért” az ügyfelek nyelvén, ezt követően talán lesznek olyan erdélyi cégvezetők, aki nem bújnak azon közhely mögé, hogy Romániában mindenki ért románul, hanem ügyfélbarát módon románokhoz, magyarokhoz egyaránt szólnak (értendő románul és magyarul egyaránt).

Továbbá azt is hisszük, hogy mi civilek is sokat tehetünk a kereskedelmi egységek valós kétnyelvűségének megvalósításáért, például eldöntjük, hogy vásárlásaink során nem hagyjuk szó nélkül a minket nem tisztelő szolgáltatást.

Ha mindkét szereplő, civilek és vállalkozók, együtt tesznek majd hatékony lépéseket a kétnyelvű szolgáltatások kialakulásáért, könnyen elképzelhető, hogy az egynyelvű kereskedelem szilárd falán lassan rések keletkeznek, majd egyszer egy napon ledől. Ez lenne az optimista forgatókönyv. A pesszimista változatot jelenleg nem áll módunkban bemutatni.

cemoblog.wordpress.com

erdély.ma