Balázs napja február 3-án van. Ehhez a naphoz kapcsolódik egy régi népszokás: a balázsolás. Mit jelent ez a szokás, és mit jelentett régen?

Mi a balázsolás?

A balázsolás vagy balázsáldás a katolikus egyház áldása. Február 3-án, Balázs napján, vagy az ahhoz legközelebb eső vasárnapon a pap a szentmise vége után két kereszt alakba tett vagy összecsavart gyertyát tart a hívek álla alá, miközben ezekkel a szavakkal áldja meg őket:

„Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”

Szent Balázs, a gyógyító

A balázsolás ókori eredetű szokás. Diokléciánusz és Licíniusz római császárok idején már elterjedt volt. Szent Balázs püspök volt, aki különleges tetteket hajtott végre, például súlyos betegségben szenvedőket gyógyított meg. Egyszer egy fuldokló kisfiút vittek hozzá, egy halszálka akadt a torkán. Balázs püspök kereszt alakban két gyertyát tartott az álla alá, és áldásával megmentette a gyereket.

Szent Balázst ettől kezdvea torokbetegségek védőszentjeként tartották számon. Ha valakinek szálka fordult keresztbe a torkán, azt kellett mondani:„Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”

Később egyéb betegségekben is az ő segítségét kérték. Ha valaki megbetegedett, ember vagy állat, gyertyát gyújtottak meg Szent Balázs tiszteletére. 

Balázs püspök és az állatok

Balázs személye az állatokra is különleges hatással volt. Szerettek a közelében lenni, a barlangja köré csoportosultak, és barátságban éltek vele. A püspök értett a nyelvükön, gondolataival és szavaival képes volt irányítani őket.

Egyszer egy malacot magával vitt egy farkas, de Balázs imája hatására nem ette meg, hanem estére visszavitte a gazdájának.

Sokfelé szokássá vált, hogy Szent Balázs napján vízszentelést is tartanak, amellyel megszentelik a templom elé hajtott állatokat.

A gyerekek Balázs napon

A balázsolás hagyományához tartozik az a népszokás, hogy gyerekek jelmezbe öltözve, csákóval vagy süveggel a fejükön házról házra járnak a faluban, hogy társaikat összetoborozzák, és ajándékokat gyűjtsenek tanítóik és a többi iskolai alkalmazott számára, jövedelmük kiegészítése céljából, munkájuk megbecsülése jeleként.

Régen gyakori volt, ma már egyre ritkább az ilyen fajta ünneplés. 

A torokbetegségek védőszentje

Szintén balázsolásnak nevezik azt a szokást, amikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.

Babits Mihály költő is Szent Balázshoz folyamodott gyógyulásért súlyos gégebetegsége idején Balázsoláscímű versében.

Sütő Gyöngyi