Bánffyhunyad
Bánffyhunyad (románul Huedin, a mócok nyelvjárásában Hogyínu, németül Heynod, jiddisül הוניאד, roma nyelven Ohodino) város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Közigazgatásilag jelenleg a három kilométerre, északkeleti irányban fekvő Magyarbikal tartozik a helységhez. Bánffyhunyad egyike annak a tizennégy településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak. Vasútállomássalrendelkező közúti csomópont. Kalotaszeg történelmi központja.
Fekvése
Kolozsvártól 48 km-re nyugat-északnyugatra, Nagyváradtól 100 km-re kelet-délkeletre, a tengerszint felett 556 méter magasságon, a Bánffyhunyadi-fennsíkon, a Sebes-Körös és a Damos-patak találkozásánál, a Vigyázó-hegység
(avagy Vlegyásza-hegység), illetőleg Kalota-havas, 1836 méter)
szomszédságában fekszik. Bánffyhunyadot a Kópa, Mereszló, Hosszúbükk,
Vaskapu, Szinegető, Csere-oldal és Nagyoldal elnevezésű szőlőtermesztő
hegyek és gyümölcsösök övezik. A várost környező helységek (Felszeg és Alszeg) : Körösfő, Sárvásár, Nyárszó, Kalotaszentkirály-Zentelke, Magyarvalkó, Magyargyerőmonostor, Magyarbikal, Kalotadámos(Damos), Jákótelke, Magyarókereke, Ketesd, Zsobok, Farnas, Sztána. Bánffyhunyad vonzáskörzetébe tartozó további helységek : Malomszeg, Marótlaka, Havasrogoz, Váralmás, Nagypetri, Kispetri, Jegenye, Egeres, Bogártelke, Mákó, Türe Nádasdaróc, Inaktelke.
Nevének eredete
A helység (Bánffy-Hunyad) elnevezésének első tagja az 1435 előtt birtokba lépett, Losonczy Bánffy család birtokát jelzi. A név második része a régi magyar Honod személynévből származik.
Látnivalói
A bánffyhunyadi Református Templom
- A Főtéren emelkedik a 13. századból származó, impozáns méretű, gótikus stílusú református templom.[7] Tornya a 15. században épült. Festett kazettás mennyezete részben a 16. századi segesvári Felvinci mester, részben pedig a 18. században tevékenykedő Umling Lőrinc munkája.
- A Református Templomkertben fölavatott s a magyar Szent Koronát mintázó Millenniumi Emlékmű
- A bánffyhunyadi Magyar Hősök 2003-ban megalkotott Emlék-köve a Református Templomkertben
- A Református Templom szomszédságában levő téren található Petőfi-Emlékmű
- A római katolikus Templomot1848-ban építették neo-gótikus stílusban. Belsejét falfestmények és szobrok díszítik.
- Két Görög-Keleti (ortodox) Temploma közül az egyik 1910-ben, a másik 1931 és 1934 között épült. Belső falaikat ikonok díszítik.
- A Főtéren található Avram Iancu-szobor, Horea-mellszobor és az útkereszteződéseknél valamely jelentős esemény emlékére fölállított, faragott Fakereszt(románul Troiță)
- A Octavian Goga Elméleti Líceum épülete előtt emelt Octavian Goga-szobor
- A Görög-Keleti (Ortodox) Esperesség épülete előtt található, monumentális Aurel Munteanu-szobor
- Nicula Gheorghe mártír, post mortem alhadnagy mellszobra
- Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka írónő Emlékháza a Győzelem téren
- A Ravasz László-Emlékház (Avram Iancu utca 56 sz.)
- A Barcsay-kastély (Avram Iancu utca 41 sz.) a 18. században épült. Jelenleg román nyelvű kisegítő iskolának helyet adó műemlék.[16]
A kastély területén tekinthető meg az az emelvény, amelyről I.Ferenc
József végignézte az 1895-ös nagy őszi hadgyakorlat seregszemléjét.
- Az Octavian Goga Elméleti Líceum udvarában kiállított római
temetkezési oltár értékes régészeti lelet. Az ókori
Resculumban(Sebesvár) állomásozó római légió egyik tisztjének az
elhalálozási emlékműve. A leletet Albrecht Dezső hozatta a helységbe
- A Zsidó Hitközség Temetője (Varga Katalin utca). A Zsidó Hitközség 1868-ban épült zsinagógáját[17] (Stadion utca) az 1970-es években lebontották.
- A helység református, ortodox, katolikus és neo-protestáns Temetője (Varga Katalin utca)
- A Közkórház 1904 és 1912 között Pákey Lajos tervei alapján épült része
- A központi Posta[18] épülete, 19. század
- Az Erzsébet királyné tiszteletére 1904. október 9-én fölavatott, E-alakban épült Elemi Iskola (Horea út).
- Az 1904-ben épült Zöld Fához címzett fogadó, a vasúti Állomás mellett
- A 2007-ben épült görög katolikus templom[19]
- A bánffyhunyadi romák 1989 után épült "cifra palotái"[20]
A környék üdülő- és kirándulóhelyei:
Képgaléria
Művelődéstörténete és kulturális élete
Bánffyhunyad hagyományosan fontos szerepet játszik Kalotaszeg, ezen túlmenően az erdélyi magyarság művelődéstörténetében.
A település közművelődésének múltjában olyan kiemelkedő személyiségek
alakították a népi hagyományok továbbélésének, a különböző művészeti
ágak virágzásának kedvező légkört, mint Gyarmathy Zsigáné született Hory Etelka (1843–1910) író, a kalotaszegi népi hagyományok gyűjtője; Kós Károly (1883–1977) építész, grafikus, író, politikus, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, a Kalotaszegi Köztársaság első megálmodója és elnöke; Morvay Pál (1914–1990) református lelkész, tanár, néprajzkutató; Vasas Samu (1927–1997) néprajzkutató, népművelő; Fekete Károly (1928) tanár.
A városban működő magyar művelődési egyesületek közé tartozik a Kós Károly Kulturális Egyesület] a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület,[22] a Bánffyhunyadi Magyar Diákszervezet, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom
bánffyhunyadi szervezete. Nagy múltra tekint vissza a város
közművelődési lapja, az 1890–1891-ben megjelent, majd 1912-ben és
1993-ban rövid időre újraindított Kalotaszeg című folyóirat.
Néphagyományok
Kalotaszeg adminisztratív és kulturális központjaként Bánffyhunyad és
a település értelmiségi rétege a 19. századtól sokat tett a környező
vidék néprajzi hagyományainak megőrzéséért. Ebben a munkában Gyarmathy Zsigáné végzett jelentős munkát, aki néprajzi
gyűjtései és publikációi mellett a 19. század utolsó évtizedeiben
számos néprajzkutatót, népzenegyűjtőt hívott meg otthonába. Így járt az
1900 körüli években Bánffyhunyadon Vikár Béla és gyűjtött fonográffal népdalokat a helyi nótafától, Tamás Katától, akit több ízben budapesti fellépésekre is meghívott. Bartók Béla 1910-ben tizenhárom népdalt gyűjtött Bánffyhunyadon. Jelentősek a vidék népzenei és néptánchagyományai.
A hagyományos kalotaszegi, azon belül a bánffyhunyadi női népviselet legjelemzőbb darabjai a gyakran gyapjúfonallal hímzett vagy gyönggyel díszített bőrmelles, valamint a kétoldalt a korcba dugott, derékban darázsolt lepelszoknya, a muszuj vagy bagazia. A csupán a leányok által viselhető Párta úgynevezett tornyainak a számától függően a párták átlagosan négy-öt kilogramm súlyúak, de elérhetik az ennél tekintélyesebb súlyt is.
A Nádas mente nehéz, cifra pártáitól eltérően a bánffyhunyadi párta viszonylag könnyű és általában négy tornya van.[26] A bánffyhunyadi népviselet elkészítéséhez szükséges anyagokat és gyöngyöket az utóbbi fél évszázadban Csehországból és Szlovákiából szerzik be a ruhák készítői. A népi díszítőművészet jellemző megnyilvánulási formája a kalotaszegi varrottas és a fafaragás.
A jeles bánffyhunyadi fafaragók közé tartozik Kudor „Bandó” Ferenc,
Kudor „Bandó” István, Pálffy Attila és Vincze „Jancsi” Ferenc, a népi
hímzés napjainkban is dolgozó bánffyhunyadi mestere Kudor Mária.
Napjaink jelentős hagyományőrző eseményei közé tartozik a május első szombatján megrendezett Riszeg-tetői találkozó. A Riszeg-tetőn honos törpecserje, a henye boroszlán vagy helyi nevén riszegvirág (Daphne cneorum) egyébként a vidék növénytani jelképe. A közeli Kalotaszentkirályon rendezik meg évről évre a kalotaszentkirályi nemzetközi tánctábort és Szent István-napi néptáncfesztivált.
Irodalom, művészetek
A helyi szájhagyomány szerint Bánffyhunyad Gárdonnak nevezett részében, a jelenlegi Győzelem/Victoria tér közelében, az utca sarokköveire ülve alkotta meg Petőfi Sándor 1849. március 26. és 27 között Az erdélyi hadsereghez című költeményét.[30] Bánffyhunyad több szépirodalmi mű helyszínéül szolgált, így például Kőváry László Száz történelmi rege címen 1857-ben megjelent munkájában feldolgozta Bánffyhunyad nevének eredetmondáját (Ímé Bánfi Hunyad),
itt játszódik Jókai Mór Erdély aranykora című művének tizenharmadik, Az éji harc című fejezete.[32] Kós Károlynak egy sor bánffyhunyadi vonatkozású írást köszönhetünk: Régi Kalotaszeg (1911), Varjú-nemzetség (történelmi regény, 1925), Kalotaszeg (1932), Budai Nagy Antal (színmű, 1936). 1979 és 1984 között a helyi általános iskolában tanított Bréda Ferenc esszéista, költő, irodalomkritikus, valamint itt kezdte meg iskolai tanulmányait Lovász Krisztina író, költő.
Bánffyhunyad több kortárs képzőművészt indított útnak, például Pócsai András festőművészt, Major Ildikó és Bálint Ferenc grafikusokat, de életútjával kötődik a településhez a Kolozsvárott működő Egri István iparművész, ólomüveg-tervező is.
1943-ban Bánffyhunyad környékén (Körösfő, Sztána) forgatták a Széfeddin Sefket bej regénye és filmforgatókönyve alapján készült Kalotaszegi Madonna című nagy sikerű magyar filmet, Sárdy János főszereplésével.
Gasztronómia
Miccs
A lakosság magas szintű anyagi kultúrájának a következtében a város
és vidékének étkezési művészete Erdély-szerte híres. Az erős
bánffyhunyadi háziborok (hunyadi guggolós), a gyomorrontások azonnali gyógyszeréül is használatható zsoboki sompálinka, a zsoboki kecskesajt,
a pörkölt hagymával elkészített körösfői burgonyás laska, az egész
Kalotaszegen megtalálható s mind a mai napig csereáruként is
használatos, rézüstökben készült fekete szilvaíz, a magas zsírtartalmú bivalytej,
a vastag bivalytejföl, valamint a hatvan fok fölötti erősségűre főzött
szilva-, alma- és vegyespálinka kiváló minőségű helyi termékek. A román
ételkülönlegességek közül a bánffyhunyadi telemea (sós tehén-,
bivaly- vagy juhsajt), a nemzeti ételnek számító, faparázson sütött,
szegfűszeg-, fokhagyma- és borsfűszerezésű, disznó-, marha- és juhhúsból
készült miccs (románul mititei, mici), a tejfölös és zöld csípőspaprikás pacalleves, valamint a tejfölös-vajas túrós puliszka általános közkedveltségnek örvendenek.
Híres emberek
A település szülöttei
- Albrecht Dezső (1908–1976) jogász, politikai újságíró.
- Antal Tímea (1993) énekesnő, az X-Faktor harmadik szériájának második helyezettje.
- Balassa Gyula (1903–1974) jogász, országos rendőrfőkapitány.
- Balázs Samu (1906–1981) Kossuth-díjas színművész.
- Bálint Ferenc (1960) grafikus.
- Bánfihunyadi Márton (17–18. század) teológus.
- Barcsay Domokos (1843–1913) országgyűlési képviselő, Hunyad vármegye főispánja.
- Buzás Pál (1939) zongoraművész.
- Gábos Zoltán (1924) fizikus, az MTA tagja.
- Gál László (1954) filozófus.
- Keszthelyi Gyula közgazdász, újságíró.
- Kolozsvári Zsigmond / Sigismond Kolos-Vary (1899–1983) magyar származású francia festőművész, szobrász, grafikus.
- Kotányi-Huszár Magda (1924) műfordító, költő.
- László Endre (1900–1987) író, rendező, festőművész.
- Lázok János (1954) irodalomtörténész, irodalomkritikus.
- Major Ferenc (1912) zenetudós, a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola egykori dékánja.
- Major Ildikó (1950) grafikus, festőművész
- Marcuné Sikes Ágnes (1952) csellóművész.
- Mihalik András (1931) építészmérnök.
- Mihály István (1963) újságíró, szerkesztő.
- Mikó Imre (1911–1977) író, műfordító, könyvkiadó, politikus.
- Palotás József (1902–1965) vegyészmérnök.
- Pócsai András (1934) festőművész.
- Ravasz László (1882–1975) református püspök, teológus.
- Sinkó Ferenc (1979) színművész.
- Tőkés Elek (1955–2009) pedagógus, tanfelügyelő, vallásügyi államtitkár-helyettes, a kolozsvári Báthori István Elméleti Líceum igazgatója.
- Török András (1949) színész.
- Török F. László (1967) újságíró, rádiószerkesztő.
A településen jártak
Testvérvárosok
Lásd még
Kommentáld!