Három évvel ezelőtt nyitották meg a Zsári-völgyben a titokzatos Medve-alagút (Medvedia štôlňa) félhomályos, titokzatos járatait. A csaknem 500 méter hosszú alagútban sétálva a látogatók betekintést nyerhetnek ez egykori liptói bányászok nehéz mindennapjaiba. A megnyitást több éves előkészítés, a szükséges engedélyek beszerzése, valamint az alagút hozzáférhetővé tétele során több napos fizikai munka előzte meg. Az előkészítés során Peter Holúbek barlangász és társai kb. 200 kg. szemetet hordtak ki a járatból, melyet sok éven keresztül azok az önjelölt kincskeresők hagytak maguk után, akik bemerészkedtek a sziklák mögött megbújó titokzatos alagútba. Kb. 300 méterre a bejárattól néhány bányamanó fogadja a látogatókat, akik megvilágítják az utat a látogatók előtt.
Az alagút történetéről sajnos nem sok információval rendelkezünk. A geológusok szerint a bánya a XIX. század kezdetén, az ún. pirit-láz idején létesült, amikor a kénsav előállítás céljából nagy mennyiségben kezdtek piritet bányászni. Már 1811-ben és 1832-ben is bányászkodtak a járatban, amelyet a geológusok becslése szerint mintegy 100 évig használtak. Bár az alagutat Medve-alagút néven ismerik, soha nem éltek benne medvék, elnevezését egy információs táblán látható medvéről kapta, amely a múlt század végén a Zsári-völgyben vezető út mellett állt. A bányaalagút elnevezése azért is egyedi, mivel Szlovákiában egyetlen más bánya sem viseli egy állat nevét. A földalatti világhoz természetesen itt is számos legenda fűződik. Az egyik ilyen történet szerint egy helyi lakos kezdte kiásni az alagutat, aki korábban Amerikában gazdagodott meg, egy másik legenda szerint ezen keresztül sót és lovakat csempésztek Lengyelországból, a harmadik történet szerint pedig ennek az alagútnak a Racskó-völgyben van a kijárata.
A 2015-ben a Zsári-völgybe látogatók figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy valami készül a Medve-alagút bejáratánál. A helyi barlangászok és a régmúlt bányák kutatói hozzáláttak egy olyan, a bányászok elszállásolására szolgáló kunyhó felépítéséhez, amelyben a távoli bányákban dolgozó bányászok éltek. Egy ilyen kunyhónak a hű mását építik most fel a Medve alagút bejáratánál, amely az egyetlen, a nagyközönség számára hozzáférhető bányajárta Liptóban.
Az építési munkák szeptember elején kezdődtek, a munka nagy részét október végéig el szeretnék végezni, majd a tél után fejeződik be az építkezés. A terepet is annak megfelelően kell elrendezni, hogy a kis bányászkunyhóban berendezésre kerülő kiállítóhely a következő szezonban el tudja kezdeni a működést. „A bányászkunyhóban egy kis kiállítást hozunk létre, ahol a látogatók megismerkedhetnek a bányászok életével” – mondta el Peter Holúbek barlangász. Az épülete tetőtéri része az alkalmazottak elhelyezésére szolgál majd. Könnyűszerkezetes házikót építenek, amely nem csak a környezetébe illeszkedik majd, hanem segíti a látogatókat elképzelni azt, milyen körülmények között éltek egykor a bányászok.
A három éve hozzáférhető, egyre népszerűbb Medve-alagútban a látogatók személyesen tapasztalhatják meg egy bányaalagút atmoszféráját, elképzelhetik, milyen nehéz körülmények között dolgoztak az egykori bányászok abban a sötét alagútban, melyben csak saját lámpájuk világított. Ebben az alagútban a XIX. században nem csak nemesfémek után kutattak, hanem például piritet is találtak, amelyet a kénsav előállítása során használtak fel.
Kommentáld!