Barlangászat
A barlangászat egy sporttevékenység, amelyet a barlangokban a barlangászok végeznek.
Története
A barlangászat egyidős az emberrel, csak akkor még szállásként, menedékként, kultikus és vallási helyként használták a barlangokat őseink. A bronzkortól már csak alkalmi szálláshelyként használták a barlangokat, s a kisebb üregek elé kunyhókat emeltek. A középkorban
háborúk esetén búvóhelyként jártak a barlangokban, illetve mindenféle
legendákkal és misztikus sárkányokkal népesítették be őket. A barlangok
tudományos megismerése és feltárása a 17. században, a kötelekkel és technikai eszközökkel való felfedezésük a 19. század utolsó harmadában kezdődött. A 20. század
elején már turisztikai célból is lejártak emberek a barlangokba, majd a
század második felétől kezdődően a rohamos technikai fejlődés egyre
jobb eszközöket adott a barlangászok kezébe. Világszerte nagy számú
közösség és klub alakul a barlangok kutatása és bejárása céljára.
Ismertetése
A barlangászat egy olyan tevékenység, amely során be lehet hatolni a Föld
felszíne alá, és új területeket lehet felfedezni vele. Erősíti a
fizikumot, és – mivel csoportos tevékenység, ami nehéz körülmények
között zajlik – kiváló csapatszellem-erősítő dolog is egyben.
Napjainkban az extrém sportok közé sorolják. Magyarországon egymásra épülő, több szintes képzési rendszert dolgoztak ki a barlangászok felkészítésére:
- Alapfokú tanfolyam (kezdő kötéltechnika)
- Technikai tanfolyam (haladó kötéltechnika és társmentés)
- Túravezetői tanfolyam
- Kutatásvezetői tanfolyam
Ezek a tanfolyamok elméleti és gyakorlati (barlangi) képzésből és
vizsgákból állnak, ahol meg lehet tanulni többek között a barlangjárást,
barlangi térképezést, a kötélen való közlekedést, az ön- és
társmentést. A barlangásznak ismernie kell a csomókat is, ezek közül a
leggyakrabban használtak:
- Halász-csomó
- Félszorítónyolcas
- Szorítónyolcas
- Perec-csomó
- Boulin-csomó
- Angol mentő-csomó
- Pillangó-csomó
A barlangászat két fő területre oszlik fel, ezek a barlangkutatás és a barlangtúrázás. E kettő nem különül el élesen egymástól.
- A barlangkutatás során felszíni karsztjelenségek alapján keresnek és
találnak egy eddig ismeretlen barlangot, vagy már egy ismert barlang
további járatait próbálják a föld alatt felkutatni a szpeleológia tudományát használva. Ezekhez kitartás, akár évekig tartó munka szükséges.
- A barlangtúrázás során már egy ismert barlangot járnak be térkép
segítségével, a barlang szépségére, képződményeire figyelve, és
megküzdenek a nehézségekkel, föld alatti tavak, patakok, mély aknák vagy
vízesések képében.
Ezek a lent tartózkodások akár több napig is eltarthatnak, ami azt
jelenti, hogy nagy mennyiségű felszerelést, ételt-italt, tartalék ruhát,
akkumulátort kell leszállítani a föld alá. A barlangban alkalmi pihenő-
és alvóhelyeket kell létre hozni, ezeket „bivak”-nak hívják.
Egyéni alapfelszerelés
Ezek azok a dolgok, amelyek elengedhetetlenül fontosak:
- Sisak („kobak”): ez védi meg a fejet a kisebb lezuhanó kövektől, illetve alacsony helyeken az ütközésektől.
- Lámpák: egy nagyobb fényű fővilágításból és egy kisebb erejű
tartalékvilágításból áll. A fővilágítást a sisakra erősítik, hogy mind a
két kéz szabadon használható legyen. Napjainkban nagy erejű halogén vagy LED lámpákat használnak, nagyobb időtartamú expedíciók acetilén gázzal világító karbidlámpákat
visznek a barlangokba. A tartalékvilágítás legtöbbször bele van építve a
fővilágítást adó fejlámpa burkolatába, de attól üzemeltetése teljesen
elkülönül, szerepe csak a főlámpa meghibásodása esetén van.
- Ruházat: a barlangok hűvösebb klímája miatt, ami Magyarországon
átlagosan 9 °C körül van, szükséges egy meleg aláöltözet, amit a
barlangászok tréfásan „műnyúlnak” hívnak. Ez thermo-polár anyag, ami polipropilénből van. A külső ruha egy overall, ami egy nagy szakítószilárdságú anyagból, cordurából és/vagy vízálló PVC
anyagból készül. Olyan barlangban, ahol sok köteles szakasz van, vagy
hideg a levegő, kesztyűre is szükség lesz. Lábra gumicsizma a
legcélszerűbb, nagyon száraz barlangban bakancs is használható.
- Elsősegély-felszerelés: Egy kisméretű sebkötöző csomag, és egy alumínium túlélőfólia a sérült melegen tartásához.
Egyéni kiegészítő felszerelések
Ebbe a kategóriába azok az eszközök tartoznak, amelyek segítségével
függőlegesen is lehet mozogni a föld alatt. A kötéltechnika már egy
kiterjesztése a barlangi túrázásnak.
- Beülőheveder (beülő): nagy szakítószilárdságú hevederből készül, a barlangász combjait, derekát, csipőjét fogja körül.
- Mellheveder (melles): nagy szakítószilárdságú hevederből készül, a barlangász mellkasát fogja át.
- Centrálkarabiner (mailon): a beülőt fogja össze, a többi eszköz erre csatlakozik.
- Kantár (tehénfarok): a felső mászógépet köti össze a mailonon át a beülővel.
- Ereszkedőeszközök: ezek térben vagy síkban többször megtörik a
kötelet, és az ezáltal megnövekedett súrlódással fékezik a barlangászt.
- Mászóeszközök: kilincsműves gépek, amiket felfelé lehet tolni a kötélen, lefelé viszont megfogják a kötelet.
- Karabinerek: általában 5 darabra van szükség személyenként, hogy a mászó-ereszkedő gépeket és egyéb felszereléseket rögzítsük magunkon.
- Bag (beg): erős kamionponyva-anyagból készült zsák, ami több
irányból is fülekkel van ellátva. Hosszabb túrákon a felszerelések
szállítására használják.
Csoportfelszerelések
- Kötél:
ezek műszálból körszövéssel készülnek, statikus kötelek, ami azt
jelenti, hogy minimális a nyúlásuk. Szakítószilárdságuk nagy, a 2000 kg-ot is elérheti.
- Létra: lehet kötéllétra, vagy kisebb darabokból összerakható fémlétra is.
- Nitt: ez a sziklafalba fúrható fém eszköz, amire egy fül csavarozható, és erre karabiner segítségével lehet kötelet kikötni.
Veszélyforások
Barlangászat tíz parancsolata
- Minden barlangi leszállás előtt alá kell írni egy jelenléti ívet, amit egy elérhető helyen kell hagyni idő megkötéssel
- Működőképes óra nélkül tilos megkezdeni a barlangi túrát, lehetőleg mindenkinél legyen óra
- 4 fő a minimális létszám. 3 fő lemehet, ha mindannyian jól ismerik a
barlangot és fél órán belül a felszínre lehet jutni bármely pontról. 2
fő lemehet, ha több csoport követi egymást azonos útvonalon max. 1 óra
követési távolsággal (ez tipikus zsomboly bejárási mód, mely az utolsó
csoportra nem vonatkozik).
- A csapatban legalább egy tapasztalt barlangásznak lennie kell. A
túrának kell, hogy legyen vezetője, kinek egyszemélyi felelőssége van.
- A csapat minden tagjának tisztában kell lennie a riasztási módokkal,
rendelkeznie kell elsősegély csomaggal és izolációs fóliával
- Csak jó minőségű és jól karbantartott felszereléseket használjunk
- Simára kopott talpú lábbeli viselése életveszélyes
- A sisak "Y" állszíjas legyen, hogy ne csússzon előre-hátra
- Hosszabb túrára tartalék ennivalót és innivalót kell vinni
- A kötél végére mindig kötni kell csomót
Kommentáld!