1952. augusztus 14-én hunyt el egy balesetben Marcel Loubens barlangász. Emlékére e napon tartják világnapjukat a barlangok kedvelői. Loubens dolgozta ki a mély kürtőkbe való, egyébként igencsak veszélyes leereszkedés legbiztonságosabb technikáját, így a barangászat úttörőjének tekinthetjük. A francia kutató a zsombolyok, azaz a több száz méter mély aknabarlangok avatott szakértője volt. Több ilyen barlangot tárt fel, életét is egy víznyelő szifon feltárása közben vesztette.

A barlangászat egyszerre kedvtelés és kaland, sport és tudományos kutatás, ezért nem véletlen, hogy sokakat igézett meg a föld alatti világ felfedezése, amely egyáltalán nem veszélytelen tevékenység. A mély kürtőkbe való rendkívül veszélyes leereszkedés technikájának kidolgozása Marcel Loubens nevéhez fűződik. A francia barlangász a zsombolyok, azaz a több száz méter mély aknabarlangok avatott szakértője volt. Több ilyen barlangot tárt fel, életét is egy víznyelő szifon feltárása közben vesztette.

A barlangászat az elmúlt évtizedben magyar áldozatokat is követelt. 2002 novemberében két magyar barlangi könnyűbúvár vesztette életét Romániában, a Retyezát hegyvonulatának délkeleti lejtőjén található izvernai barlangban, 2011-ben pedig egy kutatóbúvár halt meg Budapesten, a fokozottan védett Molnár János-barlangban (II. kerület, Frankel Leó u. 48.).

A barlangászok háza tájáról azonban, szerencsére, gyakrabban érkeznek jó hírek, amelyek felfedezésekről, új rekordokról számolnak be. A miskolci Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület és a Bakonyi Barlangkutatók Szövetsége feltárta (2006-2009) az ország első átmenő barlangját a Bükk-fennsíkon. A 3000 méternyi üreg a Szivárvány-barlangot és a Sebes-barlangot köti össze. Ritkaság, hogy a rendszer vízelvezető járatát a forrástól a víznyelőig sikerült feltárniuk. Az is a közelmúltban történt, 2009 augusztusában, hogy négy magyar barlangász elérte a Föld legmélyebb barlangjának 2080 méter mélyen lévő száraz végpontját. A kaukázusi Krubera (korábbi nevén: Voronya) barlang mélyére addig csak tíz nemzet barlangászai jutottak le.

Marcel Loubens nevét nemcsak a miskolci barlangászok vették fel, hanem az évenként megrendezett világnapon a Loubens Kupáért is versenyeznek. Az előkelő helyezésekért meredek sziklafalra kell felmászni, kötélpályán versenyezni, és a föld alatti társmentésben is kivételes jártasságot kell tanúsítani.

Barlangászat

A barlangászat egy sporttevékenység, amelyet a barlangokban a barlangászok végeznek.

A barlangászat egyidős az emberrel, csak akkor még szállásként, menedékként, kultikus és vallási helyként használták a barlangokat őseink. A bronzkortól már csak alkalmi szálláshelyként használták a barlangokat, s a kisebb üregek elé kunyhókat emeltek. A középkorban háborúk esetén búvóhelyként jártak a barlangokban, illetve mindenféle legendákkal és misztikus sárkányokkal népesítették be őket. A barlangok tudományos megismerése és feltárása a 17. században, a kötelekkel és technikai eszközökkel való felfedezésük a 19. század utolsó harmadában kezdődött. A 20. század elején már turisztikai célból is lejártak emberek a barlangokba, majd a század második felétől kezdődően a rohamos technikai fejlődés egyre jobb eszközöket adott a barlangászok kezébe. Világszerte nagy számú közösség és klub alakul a barlangok kutatása és bejárása céljára.

Ismertetése

A barlangászat egy olyan tevékenység, amely során be lehet hatolni a Föld felszíne alá, és új területeket lehet felfedezni vele. Erősíti a fizikumot, és – mivel csoportos tevékenység, ami nehéz körülmények között zajlik – kiváló csapatszellem-erősítő dolog is egyben. Napjainkban az extrém sportok közé sorolják. Magyarországon egymásra épülő, több szintes képzési rendszert dolgoztak ki a barlangászok felkészítésére:

1. Alapfokú tanfolyam (kezdő kötéltechnika)
2. Technikai tanfolyam (haladó kötéltechnika és társmentés)
3. Túravezetői tanfolyam
4. Kutatásvezetői tanfolyam

Ezek a tanfolyamok elméleti és gyakorlati (barlangi) képzésből és vizsgákból állnak, ahol meg lehet tanulni többek között a barlangjárást, barlangi térképezést, a kötélen való közlekedést, az ön- és társmentést. A barlangásznak ismernie kell a csomókat is, ezek közül a leggyakrabban használtak:

• Halász-csomó
• Félszorítónyolcas
• Szorítónyolcas
• Perec-csomó
• Boulin-csomó
• Angol mentő-csomó
• Pillangó-csomó

A barlangászat két fő területre oszlik fel, ezek a barlangkutatás és a barlangtúrázás. E kettő nem különül el élesen egymástól.

• A barlangkutatás során felszíni karsztjelenségek alapján keresnek és találnak egy eddig ismeretlen barlangot, vagy már egy ismert barlang további járatait próbálják a föld alatt felkutatni a szpeleológia tudományát használva. Ezekhez kitartás, akár évekig tartó munka szükséges.
• A barlangtúrázás során már egy ismert barlangot járnak be térkép segítségével, a barlang szépségére, képződményeire figyelve, és megküzdenek a nehézségekkel, föld alatti tavak, patakok, mély aknák vagy vízesések képében.

Ezek a lent tartózkodások akár több napig is eltarthatnak, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiségű felszerelést, ételt-italt, tartalék ruhát, akkumulátort kell leszállítani a föld alá. A barlangban alkalmi pihenő- és alvóhelyeket kell létre hozni, ezeket „bivak”-nak hívják.

Egyéni alapfelszerelés

Ezek azok a dolgok, amelyek elengedhetetlenül fontosak:

• Sisak („kobak”): ez védi meg a fejet a kisebb lezuhanó kövektől, illetve alacsony helyeken az ütközésektől.

• Lámpák: egy nagyobb fényű fővilágításból és egy kisebb erejű tartalékvilágításból áll. A fővilágítást a sisakra erősítik, hogy mind a két kéz szabadon használható legyen. Napjainkban nagy erejű halogén vagy LED lámpákat használnak, nagyobb időtartamú expedíciók acetilén gázzal világító karbidlámpákat visznek a barlangokba. A tartalékvilágítás legtöbbször bele van építve a fővilágítást adó fejlámpa burkolatába, de attól üzemeltetése teljesen elkülönül, szerepe csak a főlámpa meghibásodása esetén van.

• Ruházat: a barlangok hűvösebb klímája miatt, ami Magyarországon átlagosan 9 °C körül van, szükséges egy meleg aláöltözet, amit a barlangászok tréfásan „műnyúlnak” hívnak. Ez thermo-polár anyag, ami polipropilénből van. A külső ruha egy overall, ami egy nagy szakítószilárdságú anyagból, cordurából és/vagy vízálló PVC anyagból készül. Olyan barlangban, ahol sok köteles szakasz van, vagy hideg a levegő, kesztyűre is szükség lesz. Lábra gumicsizma a legcélszerűbb, nagyon száraz barlangban bakancs is használható.

• Elsősegély-felszerelés: Egy kisméretű sebkötöző csomag, és egy alumínium túlélőfólia a sérült melegen tartásához.

Egyéni kiegészítő felszerelések

Ebbe a kategóriába azok az eszközök tartoznak, amelyek segítségével függőlegesen is lehet mozogni a föld alatt. A kötéltechnika már egy kiterjesztése a barlangi túrázásnak.

• Beülőheveder (beülő): nagy szakítószilárdságú hevederből készül, a barlangász combjait, derekát, csipőjét fogja körül.
• Mellheveder (melles): nagy szakítószilárdságú hevederből készül, a barlangász mellkasát fogja át.
• Centrálkarabiner (mailon): a beülőt fogja össze, a többi eszköz erre csatlakozik.
• Kantár (tehénfarok): a felső mászógépet köti össze a mailonon át a beülővel.
• Ereszkedőeszközök: ezek térben vagy síkban többször megtörik a kötelet, és az ezáltal megnövekedett súrlódással fékezik a barlangászt.
• Mászóeszközök: kilincsműves gépek, amiket felfelé lehet tolni a kötélen, lefelé viszont megfogják a kötelet.
• Karabinerek: általában 5 darabra van szükség személyenként, hogy a mászó-ereszkedő gépeket és egyéb felszereléseket rögzítsük magunkon.
• Bag (beg): erős kamionponyva-anyagból készült zsák, ami több irányból is fülekkel van ellátva. Hosszabb túrákon a felszerelések szállítására használják.

Csoportfelszerelések

• Kötél: ezek műszálból körszövéssel készülnek, statikus kötelek, ami azt jelenti, hogy minimális a nyúlásuk. Szakítószilárdságuk nagy, a 2000 kg-ot is elérheti.
• Létra: lehet kötéllétra, vagy kisebb darabokból összerakható fémlétra is.
• Nitt: ez a sziklafalba fúrható fém eszköz, amire egy fül csavarozható, és erre karabiner segítségével lehet kötelet kikötni.

Veszélyforások

• Hipotermia (kihűlés)
• Lezuhanás
• Fizikai kimerültség
• Áradás

Barlangászat tíz parancsolata

• Minden barlangi leszállás előtt alá kell írni egy jelenléti ívet, amit egy elérhető helyen kell hagyni idő megkötéssel
• Működőképes óra nélkül tilos megkezdeni a barlangi túrát, lehetőleg mindenkinél legyen óra
• 4 fő a minimális létszám. 3 fő lemehet, ha mindannyian jól ismerik a barlangot és fél órán belül a felszínre lehet jutni bármely pontról. 2 fő lemehet, ha több csoport követi egymást azonos útvonalon max. 1 óra követési távolsággal (ez tipikus zsomboly bejárási mód, mely az utolsó csoportra nem vonatkozik).
• A csapatban legalább egy tapasztalt barlangásznak lennie kell. A túrának kell, hogy legyen vezetője, kinek egyszemélyi felelőssége van.
• A csapat minden tagjának tisztában kell lennie a riasztási módokkal, rendelkeznie kell elsősegély csomaggal és izolációs fóliával
• Csak jó minőségű és jól karbantartott felszereléseket használjunk
• Simára kopott talpú lábbeli viselése életveszélyes
• A sisak "Y" állszíjas legyen, hogy ne csússzon előre-hátra
• Hosszabb túrára tartalék ennivalót és innivalót kell vinni
• A kötél végére mindig kötni kell csomót