Bányaváros, az egykori Miklósvár fiúszék, ma Erdővidék központja. 2002-ben 9670 lakosából 9271 magyar, 300 román, 84 cigány, 11 német volt. Barót bejárata Brassó irányából Sepsiszentgyörgytől 28 km-re északnyugatra a Baróti-medence közepén fekszik. Áthalad rajta a Barót-patak. A település nevét valószínűleg a honfoglaláskor itt letelepedett Barót nemzetségről kapta. A nemzetségnév a török boru aldi (= nyest) főnévre megy vissza. A baróti várat, amely valószínűleg a település határában állott római castrum maradványa lehetett, a középkorban Venczel várának hívták. A települést 1224-ben Boralt néven említik. A vár lábánál feküdt egykor Alsó- vagy Kisbarót. Felső- vagy Nagybarót pedig a Nagyerdő alatt feküdt. A római katolikus templom a 16. században épült. A települést 1658-ban a tatárok dúlták fel, 1709-ben a labancok kirabolták. 1802-ben a földrengés pusztított, melyben a templom is súlyosan megrongálódott és 1817-ben újjá kellett építeni. 1848. december 13-án döntő fontosságú csata zajlott Barót és Felsőrákos között. 1873-tól üzemel lignitbányája. 1876-tól járási székhely. 1910-ben 2531 lakosa volt, 30 kivételével mind magyarok. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Mikósvári járásához tartozott.

Római katolikus templomát 1564-ben építették, majd 1690-ben barokk stílusban átépítették, szentélyét 1760 és 1767 között építették újjá. 1817-ben a földrengés következtében megrongálódott és ismét újjá kellett építeni. Erődített körfal övezi, tornya a déli oldalon nyíló bejárat felett áll. A várostól nyugatra levő Kisasszony kápolna 1755-ben épült. A református templom 1996-ban épült, elődje 1782 és 1833 között épült fel. Ortodox temploma 1950 és 1991 között épült. Unitárius temploma 1991 és 1995 között épült.
Orbán Balázs egy, a vár védelme alatt állt 1.-2. századi római települést tételezett fel itt.

Miklósvár az Erdővidék déli részét magában foglaló egykori Miklósvár fiúszék névadó települése és központja. Sepsiszentgyörgytől 23 km-re északnyugatra a Baróti-hegység nyugati lábánál az Olt jobb partján fekszik.
Nevét onnan kapta, hogy itt 1211-ben egy Szent Miklós tiszteletére szentelt vártemplom állt.
1211-ben Castrum Sanct Nicolai néven említik először. A falutól északkeletre a Várpatak és a Szépvízpatak közötti hegycsúcson állt egykor Tortyogóvár, ma csak kevés nyoma van. A vár a magyar határvédelmi rendszer része lehetett. Vártemplomát 1211-ben említik, Szent Miklósnak volt szentelve és feltehetően a mai templommal egy magasságban emelkedő kis dombháton állt, ahonnan lőréses fal és sáncok maradványai kerültek elő. Ez volt az egykori Miklósvárszék központja. 1404-ben már nem említik, valószínűleg ekkorra már elpusztult. A falu a tatárjárás előtt nem a mai helyen, hanem feljebb, patakjának bal partján a Székátalja nevű helyen települt. Régi temploma is a tatárjárás után épülhetett és 1771-ig állt fenn, ekkor rossz állaga miatt lebontották és 1771 és 1775 között a mai római katolikus templomot építették fel. A reformáció idején a lakosság is az új hitre tért, 1717-ben azonban Kálnoky Ádám visszatérítette őket, a falu református lelkészét elűzték. 1910-ben 697 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Miklósvári járásához tartozott. 1992-ben 541 lakosából 530 magyar, 9 román és 2 német volt. A faluban a Kálnokyaknak van kastélyuk, valószínűleg a 17. században épült, majd 1780-ban és 1830-ban klasszicista stílusban átalakították. Itt született a Kálnoky család több neves tagja.

Köpec Székelyudvarhelytől 36 km-re délkeletre, Barót központjától 5 km-re délre az Oltba ömlő Köpec-patak mellett fekszik. 1459-ben Kepecz néven említik. A mai falu a 17. században Kis- és Nagyköpec egyesüléséből keletkezett. Az egykori Kisköpec helyén ma is találhatók romtöredékek. Egykori kápolnája a Varjúvár nevű magaslaton állott, ahol egykor a Varjúvár nevű kora középkori erőd is volt, eredete, sorsa ismeretlen, nyoma alig maradt. Határában a Csemeréte nevű helyen volt 1661-ben a csemeréti-csata, ahol Barcsay Gáspár serege legyőzte a meghódolni nem akaró háromszéki székelyeket. 1848. december 9-én a köpeci híd közelében ütköztek meg a székelyek a császári csapatokkal, a falut elfoglaló Heydte tábornok éjszaka felgyújttatta azt, a menekülők közül sokakat lekaszaboltak. Innen származik a mondás: "Baj van Köpecen". December 13-án a székelyek ellentámadása a Keresztútnál győzelemmel végződött. 1887-ben a csata helyén levő tömegsírnál fejfát állítottak. 1901-ben a falu piacára emlékoszlop került. A keresztúti-csata helyén 1970-ben állították fel a törött kardot ábrázoló emlékművet. A falu határában 1872 és 1967 között lignitbánya működött. 1944-ben a román Vasgárdisták pusztítottak itt. 1910-ben 1299 lakosából 1286 magyar, 7 román, 3 német, 3 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Miklósvári járásához tartozott. 1992-ben 1213 lakosából 1190 magyar, 22 román, 1 német volt.
A falu református temploma középkori eredetű, mai formáját 1928-ban nyerte el, védőfala 1819-ben épült. Ortodox temploma 1712-ben épült, 1881-ben újjáépítették. A Hoffmann-kúria a 19. században klasszicista stílusban épült.

Bodos Sepsiszentgyörgytől 26 km-re északnyugatra, Barót keleti szomszédságában a Várbükk és a Cseretető közti völgykatlanban fekszik. Egyesek szerint a bujdos szóból ered neve, mivel egykor egy bujdosónak nyújtott menedéket, mások egy ilyen nevű székelytől származtatják.
Határában a Petrás-fenyőse nevű csúcson állt Kelemen vára. Nyoma nem maradt, eredete, sorsa ismeretlen.
A falunak már a 15. században is volt temploma, helyette épült 1794-ben a mai református templom. A torony, melynek magassága 35 m, eredetileg cseréppel volt fedve. Ezt a fedelet 1909-ben bádogtetőre cserélik ki. A templomot, mely 22 × 6,50 m, vastag várfal övezi, két bejárati kapuval. Fekvése kelet-nyugati, a torony a nyugati végén van.
1864-ben tűzvész pusztított a faluban. 1910-ben 571 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Miklósvári járásához tartozott. 1992-ben 435 lakosából 432 magyar és 3 román volt.