Erdély fejedelme

1608. március 7-én úgy választották meg Báthory Gábort fejedelemmé, hogy bírta mind az erdélyiek, mind a Habsburgok – 1607 őszétől Rudolf Erdély kormányzójává nevezte ki –, mind a törökök bizalmát. Az ifjú fejedelem a porta jóindulatát elsősorban Bethlen Gábor kiváló kapcsolatainak és a direkt e célból megtett sztambuli útjának köszönhette.

Egy ideig úgy tűnt, hogy Báthory Gáborból kiváló rokonához, Báthory Istvánhoz hasonló fejedelem válik. Azonban inkább Báthory Zsigmondhoz lett hasonlatos az uralma. Ennek okát Bíró Sámuel többek közt így látta:

„Mert minekutána Báthori Gábor (...) a jó erkölcsét gonoszra, kegyelmességét kegyetlenségre, igazvoltát igazságtalanságra, adakozó voltát fösvénységre fordítá. Mert sem Isten, sem ember törvényével nem gondolván, legelsőbben is fő és alacsony rendü embereknek feleségeiket személyválogatás nélkül megparáznitá, leányaikat elragadoztatá, azokkal gonoszul éle, sőt testvérhugának (ti. Báthory Annának) sem kedveze.

Kik ezen gonosz életit az urak s igaz hazafiai közül nem javalják vala, azok közül kit hazájából kikergete, kit megölete, elannyira, hogy senki is valamirevaló ember s igaz értelmes hazafia már nincsen mellette; hanem aféle tolvajok kik annakelőtte az erdőket és pusztákat lakták, a győzhetetlen császár népeit és más jámborokat megöltek s felprédáltak; azokkal éjjel-nappal iszik, vendégeskedik, paráználkodik.

A szabad városoknak pedig törvényeit, szabadságait, melyeknek megtartására hittel kötelezte vala magát, nemcsak megszegte, hanem a szászságnak is, Erdélyországának is legerősebb városát csalárd szín alatt elfoglalta, bizván annak erősségében, hogy onnat, ha kivántatik, a fényes Porta ellen is rebellálhasson, és mintegy fészke legyen minden gonosz cselekedetinek nagyobb bátorsággal való véghezvitelére. Minden gazdagságától azon várost megfosztatta; maga utczánként járván el a lakosoknak házokat, nagy részeket a lakosoknak a kapukban seregenként ölette meg, egyrészét pedig csam a jelenvaló köntösökkel bocsátotta bújdosni; templomokat, oskolákat felveretett és elprédáltatott”

(Báthory erőszakos kormányzásával és erkölcstelen magánéletével elidegenítette az erdélyi rendeket, főleg a szász polgárságot, melynek önkormányzatát eltiporta, és fővárosát, Szebent megszállotta).

Báthory Gábor az 1608-as kassai megegyezést ugyan még Erdély érdekeit nézve kötötte meg Mátyás főherceggel, azonban felelőtlen politikája (saját és a fejedelemség vagyonának eltékozlása, kegyencek felemelése, nyakló nélküli osztogatás, ígérgetés mindenkinek, városok kifosztása, kivégzések, stb.) néhány év alatt a romlás szélére taszította Erdélyt. Már 1610-ben merényletet próbáltak meg ellene elkövetni, de azt még leleplezték. Az 1610-1611-es havasalföldi kalandját – mikor elűzte az ottani vajdát, s magát kiáltotta ki fejedelemnek – viszont már a török sem nézte tétlenül. A Porta kiutasította Báthoryt Havasalföldről, s egy új vajdát iktatott be. Mikó Ferenc így írt a havasalföldi hadjáratról:

„Az előljárónak elküldésével, maga is a hó háton (mivel nagy hó, szintén a két karácson között vala) hálván Törcsvárán belől, másnap minden derekas hadaival megindulván, negyed napra Tergovistára beszáll az egész hadakkal. Itt a hadak, kiváltképen a hajduság a prédára szokás szerint kioszla; láthattad volna éjjel-nappal a számtalan lábas mindenféle marhának kihajtását. Igy mi a hajduknak (mivel erősség nincs Havasalföldén) megvevők az országot; elpusztiták, dulák, égeték. Onnat mi sem Moldovára, sem Lengyelországba nem menénk, mert megfenyegete a Porta, hogy ne bolondoskodjunk, hanem ha egészség kell, térjünk vissza országunkba, s üljünk veszteg.”

A havasalföldi kaland a zsákmányon kívül mégis inkább kárt okozott, mivel a Báthory által elűzött Radul vajda császári segítséggel betört Erdélybe, s Brassó mellett vereséget mért a fejedelem seregére. Báthory nem tanult az eddigiekből, s ott folytatta Erdélyt rontó „kormányzati politikáját”, ahol abbahagyta. A helyzet lassan már az 1600-as évek eleji zűrzavaros állapotokat idézte.

A végső romlás megakadályozásához egy új, tetterős, Erdély valódi érdekét néző fejedelemre volt szükség. Erre a szerepre először a Bethlenhez hasonlóan a törökkel jó kapcsolatokat kiépített Ghiczy András jelentkezett 1612-ben, de 1613 májusában a szultán az egy hónappal korábban a Habsburgokkal megkötött törökellenes szövetségi szerződés miatt letette Báthoryt a trónról, s a fejedelemmel ez utóbbi ügy miatt szembefordult korábbi főember, Bethlen Gábor mellett döntött.

Bethlen megválasztását hatalmas török-tatár haderő felügyelte, Báthorynak esélye sem volt megakadályozni azt. A bukott fejedelem, hogy trónját megmentse, hajlandó lett volna Váradot török kézre adni, mire a hajdúk 1613. október 27-én meggyilkolták.

A legenda szerint a meggyilkolt fejedelem holtteste tizenöt éven keresztül temetetlenül feküdt Nyírbátorban, s csak 1628-ban került sor Bethlen utasítására a temetésre.