Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület
Harmatfű (Drosera capensis), és a róla készült kisfilm a YouTubeon:
[1]
A több mint 50 hektáron fekvő bátorligeti ősláp fokozottan
védett természeti értékeink közé tartozik, ezért csak előzetes
engedéllyel, kísérővel és kijelölt tanösvényeken járható be.
1882-ben jelent meg a lápról először írásos dokumentum, majd 1914-ben Tuzson János,
a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára hívta fel a figyelmet arra, hogy
a területen teljesen eltérő jellegű növény- és állatvilág keveredik.
Ezután nemsokkal megindultak a kutatások is, és témáról hamarosan
tudományos publikációk sora látott napvilágot.
Fekvése Nyírségben Bátorliget mellett a fényi erdő és a bátorligeti legelő szomszédságában található.
Jellege
Ősláp – a Würm-glaciális előtti és az azt követő időkből itt maradt páratlan növény- és állatvilággal.
Az ősláp
A bátorligeti őslápon a különleges mikroklímának köszönhetően Magyarország egyik leggazdagabb és legváltozatosabb növény- és állatvilága maradt fenn.
A lápot ölelő szélfútta homokdombok vízzel borított mélyedéseiben
nedves, hűvös élőhelyek alakultak ki, mivel a mélyen fekvő buckaközök
lápját a mocsárvilágot körülvevő erdők megvédték a melegebb
légáramlatoktól, hűtve a felszínt és megakadályozva a mocsár fölött lebegő ködfelhők szétáramlását.
Ennek ellentéteként a lápot körülvevő száraz homokdombokon a
jégkorszak előtti időkből megmaradt melegkedvelő fajok élték túl az
eljegesedések viszontagságait.
A jégkorszak előtti, utáni és a mai növényfajok, a puszták, mocsarak,
hegyek, észak és dél növényeinek egymás mellé kerülése példátlan
fajtagazdagságot eredményez.
A láp területe 53 ha, sűrű erdő borítja és változatos domborzati,
illetve mikroklimatikus viszonyok jellemzik. A területen megtalálhatók a
homokpusztagyepek, a pusztai tölgyesek, a gyöngyvirágos tölgyesek és a
keményfás ligeterdők állományai is. Az alacsonyabb területeken magasabb a
talajvíz, mivel a buckák közti futóhomokon keresztül feljön a víz,
ezért itt lápvilág (zsombékosok, magassásosok, láprétek, nyír- és fűzlápok) alakult ki.
A védett terület természeti értékekben igen gazdag, elsősorban a
tölgy-kőris-szil ligeterdő, a mocsár, a nyírláp, a hárserdő miatt olyan
különleges. Számos hideg- és melegkori reliktumnak ad otthont, amelyeket
elsősorban hegyvidékekről ismerünk, és amelyek alföldi előfordulása
ritka. A lápból 1130 növény- és 5836 állatfajt írtakle, többek között
megtalálható itt: az európai zergeboglár, békaliliom, lápi csalán, réti kardvirág, molyhos nyír, babérfűz, pompás kosbor és a mocsári angyalgyökér is.
Az ősláp kialakulása
A würm időszak végén a bátorligeti üledékgyűjtő medencében kialakult
egy körülbelül 2 méter mély oligotróf tó, melyet kezdetben tajgás
sztyepp, majd a ciklikus éghajlati változások hatására egy tajgaerdő
vett körül. A Kr. e. 14 000-től kezdődően folyamatos
hőmérsékletemelkedés és csapadéknövekedés vette kezdetét, aminek
következtében a pleisztocén végén vegyeslombú zárt tajga fejlődött ki a
tó körül, a podzoltalajjal borított homokbuckán.
Kr. e. 10 600 körül már olyan magas volt a hőmérséklet, hogy a
fenyőfélék visszaszorultak, és a korábban csak maradványfajként
jelenlévő lombos fafajok terjedtek szét az üledékgyűjtő környékén. Ezzel
párhuzamosan megváltozott a talaj- és üledékképződés is. A területen a
hideg időszakban termomezofil lombos erdei fajokkal jellemezhető
erdőrefugium, a felmeledés során hidegtűrő fajok reliktuma alakult ki
(kettős refugium hatás). Kr. e. 8400-ban a kora holocén hárserdőket felváltotta a zárt tölgyerdő,
és ebben az erdőtípusban a balkáni és a közép-európai tölgyesekre
jellemző Mollusca fajok terjedtek szét.
Ez az erdőtípus Kr. e. 6000-ban
változott meg, amikor kora neolit közösségek telepedtek meg a vizsgált
terület környékén, és egy nyitottabb erdőtípus alakult ki. A késő vaskori kelta közösségek megtelepedésével párhuzamosan a bátorligeti láp területén antropogén hatásra terjedő fajok jelentek meg. A népvándorlás végén, a magyar honfoglalást
követően a bátorligeti láp centrumát kitisztították, az üledéket
kimerték és egy mesterséges tavat alakítottak ki, amely egészen a török hódoltság kezdetéig fennállt. Jelenleg a honfoglalás-kori tó mélyedésében maradtak fenn a glaciális korabeli vegetáció reliktumai.
Növényvilága
Az őslápon mintegy 1100 virágos növény él, mely szinte minden évszakban, tavasztól késő őszig színpompás.
Korán, már januárban kipattannak a rekettyefűz barkái, és hamarosan a réteken is megjelennek az első tavaszt köszöntő virágok:
A kakukktormával egy időben jelenik meg az első spórás növény, a mocsári zsurló is.
Április elején bontják szirmaikat a boglárkák, amelyeknek itt több fajtája, így:
is megtalálható.
Április végén nyílik egy orchideafaj is, a nagy békakonty.
A május a kosboroké; ekkor nyílik:
továbbá:
- a kétlevelű sisakvirág,
- gyöngyvirág (a mocsári tölgyesek aljnövényzetének meghatározó faja),
- a szibériai nőszirom,
- a fehér zászpa,
- a buglyos szegfű,
- a menta,
- a közönséges lizinka,
- a sisaknád,
- a különleges "rovarevő" harmatfű (Drosera rotundifolia) ?,
- a mocsári angyalgyökér,
- a lápi csalán,
- a vidrafű és
- a turbánliliom is.
Az égerláp növényflórájából érdemel említést egy, a kankalinfélék családjába tartozó hínárnövény, a virágzó békatutaj, aminek csak 20–25 cm magas virágzata emelkedik ki a vízből.
Nyár elején a perjefélék virágzásakor bontja szirmát az utolsóként nyíló orchideafaj, a széleslevelű nőszőfű.
Októberben, utolsóként a természet elpihenése előtt nyílik az ördögharapta fű kék virága.
Állatvilága
Az ősláp állatvilága is igen gazdag; hétezer állatfaj, ezen belül röbb mint 30 madárfaj fészkel és költ is itt:
Itt él a mocsári béka, a barna varangy, az ásó béka, mocsári teknős, a tarajos gőte, és a vízisikló is, de megfigyelhető az ősláp környékén a szigorúan védett elevenszülő gyík is.
A láp víztükre fölött több értékes szitakötő faj is látható. Ilyen a nyerges acsa is, mely a torkán lévő (hímnél kék, nősténynél zöld) nyeregről ismerhető fel.
A vízimadarak közül a nyári lúd, tőkés réce, szárcsa, gém, daru, borzas gödény kócsag, de idetéved a ritka fekete gólya is. A cserjések, nádasok szélén él a citromsármány, a függőcinege, őszapó, nádirigó, és fészkel itt a rétisas és a békászó sas.
A lápszéli nádasokban él a fürj, fogoly, fácán, de megtalálható a környéken a róka és a mezei nyúl is.
Források
Kommentáld!