Batsányi János a magyar felvilágosodás korának jelentős költője,
a francia polgári forradalom eszméinek követője 250 éve, 1763. május
9-én született.
Tapolcán látta meg a napvilágot, apja
suszterként kereste kenyerét. Batsányi volt az egyetlen plebejus a kor
írói között. Középiskoláit Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a
filozófiát a pesti piaristáknál végezte. Itteni tanára, Horányi Elek
ébresztette fel a történelem iránti érdeklődését, majd rövid időn belül
bekapcsolódott az irodalmi és színházi életbe is.
1787-től Kassán kamarai gyakornok, majd írnok volt, itt lett tagja a szabadkőművesek mozgalmának.
Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal együtt alapította a Magyar Museumot, első irodalmi folyóiratunkat.
Batsányi János Friedrich Heinrich Füger festményén (1808).
Magyarország, 1995. február 28.
MTI Fotó: reprodukció
A radikális Batsányi és az óvatosabb Kazinczy az első számtól kezdve
politikai nézeteik miatt ellentétbe kerültek egymással, Kazinczy
óvatosabb beköszöntő írását, Batsányi átszerkesztette, élesebb
hangvételűre írta át. Így a második számtól kezdve Batsányi egyedül
vitte a lapot. Itt jelentette meg a francia forradalommal szimpatizáló
versét A franciaországi változásokra címmel, amelynek záró sora –
"Vigyázó szemetek Párizsra vessétek" - szólássá vált nyelvünkben.
Hasonló hangvételű műveiért 1793-ban elvesztette állását, az újságot betiltották.
Jakobinus összeesküvés gyanújával elfogták,
nem találták vétkesnek, de versei és a per során hirdetett elvei miatt
egy év börtönre ítélték.
Kufsteinből 1796-ban szabadult. A bécsi
"bankóhivatalhoz", majd a kamarához került, de közben részt vett az
irodalmi életben is.
1805-ben vette el Baumberg Gabriella osztrák
költőnőt. 1809-ben Maret francia államtitkár – volt kufsteini rabtársa -
kérésére ő lektorálta és radikálisan át is fogalmazta Napóleon
magyarokhoz szóló kiáltványát, amely szakításra hívott fel a
Habsburgokkal. A franciák visszavonulásakor Párizsba ment, ahol Maret
nyugdíjat szerzett neki.
1815-ben a Párizst megszálló osztrákok
elfogták, egy évet ült Spielbergben, majd felesége közbenjárására
felmentették, de veszélyes elemként Linzbe száműzték. Rendőri felügyelet alatt itt élt feleségével majdnem harminc évig,
1845. május 12-én bekövetkezett haláláig. Az Akadémia csak 1843-ban
választotta levelező tagjává (amit nem fogadott el). 1845. május 12-én
bekövetkezett haláláról a közvélemény csak két évvel utóbb értesült.
Pályáját
Orczy Lőrinc hatására, Bessenyei György költői körének hagyományai
nyomán kezdte, első megjelent írása a Báróczi Sándor testőríróhoz írt Barátságos levél
volt 1786-ban.
Korai dalai a német rokokót követik, 1791-es Esdeklő
panasza már személyes érzelmeket fejez ki. A Magyar Museum élén hivatott
irodalomszervezőként lépett fel. A fordításról című tanulmányában
hirdette: lehetséges más nyelvekből tartalom és forma szempontjából is
hű átültetés a magyar nyelvre. Nem új művek létrehozása volt a célja,
inkább annak bemutatása, hogy magyarul is lehet írni. Méltatta
Bessenyeit és Ányos Pált, Ossziánt és Miltont.
A költő feladatát a
jelennek szóló tanulságok kimondásában látta, alkalmi ódáinak hangsúlyát
egy-egy eszmére helyezte. Batsányi a felvilágosult rendiségtől a
polgári reformokig, a haza egységének fogalmáig jutott el. 1792-es
verse, A látó a francia forradalom hatására a világ megújulását a
közeljövőre várja. Az európai hadakozásokra című művében a haza
sorskérdéseit európai összefüggésekben elemezte. Bécsi éveinek főműve a
Der Kampf (A viaskodás). Egész életében dolgozott az ossziáni dalok
fordításán, e munkájából hét részlet maradt fenn, életében négy jelent
meg. Saját köteteit 1827-ben és 1835-ben, Faludi Ferenc műveit 1824-ben
adta ki.
Kora egyik legműveltebb írója volt, jól
ismerte a külföldi irodalmat és tudományos törekvéseket. Időmértékes,
magyaros és nyugat-európai formákban írt, egyik kedvelt retorikai
alakzata a gondolatritmus volt. Nevét több oktatási intézmény és utca
viseli.
Kommentáld!