Bechtold István (1927-1991)
Madártani kutató, Kõszeg és környéke természeti
értékeinek vizsgálója és ápolója. A környezet- és természetvédelem
apostolaként egész pályafutását az élõvilág (elsõsorban a madarak)
védelmének, és Kõszeg város hagyományai ápolásának szentelte.
Alapító
tagja volt az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesületnek, alelnöke,
majd elnöke a Solymász Szakosztálynak és az általa szervezett kõszegi
helyi csoportnak.
Minden alkalmat kihasznált a természettudományos
ismeretterjesztésre és tudatformálásra. Így például a Jurisics-várban
és a gimnáziumban elõadássorozatokat szervezett Kõszeg környékének
élõvilágáról.
A Kõszeg környéki erdõket-mezõket járva, aprólékos
pontossággal jegyzetelte az élõvilág jelenségeit, különös tekintettel
legkedvesebb élõlényeire, a madarakra.
Megfigyeléseirõl,
tapasztalatairól jelentéseket készített a Madártani Intézet, az
Egyesület, és saját archívuma számára, valamint rendszeresen publikált
a Búvár és az Aquila folyóiratokban.
Évtizedeken keresztül precízen
vezetett naplójegyzetei rendszerezve több szekrényt töltenek meg. Ezek
másodpéldányait 1967-tõl a kõszegi múzeumban helyezte el.
Jelentõs szerepe volt abban is, hogy 1980-ban a Kõszegi-hegységet Tájvédelmi Körzetté nyilvánították.
Kõszegen
1740 óta él a hagyomány, miszerint Szent György napján könyvben
rögzítik a szõlõhajtások fejlettségét, az idõjárási viszonyokat és a
termés kilátására vonatkozó adatokat. Bechtold István mintegy két
évtizeden keresztül vezette e tudománytörténeti szempontból is nagy
jelentõségû könyvet. Élethû ábrázolásaival és hiteles leírásaival
1990-ban teltek be az akkor 250 éves könyv lapjai.
Humanizmusa
nemcsak emberi kapcsolataiban volt ismert, hanem a sérült madarak
gyógyítójaként is. Hazánk egyik legnevesebb solymásza volt. Nem
mindennapi életmûvét paradox módon hivatalos munkája mellett,
szabadidejében alkotta meg.
Kommentáld!