Egy nőstény Phidippus regius pók éppen egy Osteopilus septentrionalis békából falatozik
Kép: Martin Fisher
A Martin Nyffeler, a Bázeli Egyetem munkatársa által vezetett csapat először dokumentálta tudományosan az ugrópókok különös viselkedését - számol be a Phys.org.
Az ízeltlábúak gyakran esnek gyíkok, békák és egyéb gerincesek áldozatául, az viszont már jóval ritkábban fordul elő, hogy a pókok vadásszanak a náluk jóval nagyobb állatokra. Bár a tudomány ismer néhány méretesebb pókfajt, amely képes gerinceseket is elejteni, a kisebb termetű ugrópókok közt nem fedeztek fel még efféle viselkedést. A Nyffeler vezette csapat ezért döntött úgy, hogy megpróbál bizonyítékokat gyűjteni a gerinceseket evő ugrópókokról.
A szakértők először anekdotikus történeteket kerestek az ilyen ízeltlábúakról. A kutatók az internetet hívták segítségül: nem csak a szakirodalomban, hanem az átlagemberek által dokumentált esetek közt is kutattak.
A vizsgálat után hat olyan esetet, illetve képet találtak, melyek egy ismert ugrópók, a Phidippus regius gyík- és békafogyasztását rögzítették. A fotókon pár centiméteres ízeltlábúak voltak láthatóak, amint kubai levelibékákat (Osteopilus septentrionalis), illetve különböző gyíkokat, például zöld anoliszt (Anolis carolinensis) ettek. A gerincesek 1,5-2,5-szer nagyobbak voltak a pókoknál.
A parányi ragadozók nem harcoltak meg zsákmányaikkal, hanem előbb megmarták áldozatukat, majd megvárták, amíg a méreg ártalmatlanítja az élőlényeket.
A kutatók tanulmányukban hangsúlyozták, hogy a Phidippus regius egy olyan faj, amelynek nincs elsődleges táplálékforrása. A ragadozó így mindent megtámad, amit csak képes elejteni. Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a pókoknak remek a látásuk, így tökéletesen fel tudják mérni, hogy milyen eséllyel tudják elfogni a kiszemelt prédát.
(650x417).png)
Kommentáld!