Benczúr Gyula

Benczúr Gyula: Önarckép (1917)

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány (ma Benczúrfalva), 1920. július 16.) festő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, Benczúr Ida festőművész és Benczúr Gyula orvos apja.

Életpályája

Középiskolás korában Klimkovics Ferenc és Klimkovics Béla magánrajziskolájában, Kassán kezdett festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián Hermann Anschütz, majd 1865-től 1869-ig Karl von Piloty tanítványa volt. 1869-ben Olaszországban, 1874-ben Franciaországban tett tanulmányutat. 1876-tól 1883-ig a müncheni akadémián tanított. Hazatérésekor megalapította az első magyar művészképzőt a Benczúr-mesteriskolát, melyet haláláig igazgatott. Már életében elismert és köztiszteletben álló festőművész volt. 1906-ban a főrendiház örökös, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.

Művészi pályája

Budavár visszavétele (1896)

A 19. századi magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja. Pályájának korai szakaszát a biedermeier stílusú arcképek (Gizella), a romantikus életképek (Balatoni halásztragédia), illetve a Karl von Piloty festészetének hatását magukon viselő történelmi tárgyú képek jellemzik (II. Rákóczi Ferenc elfogatása).

Első sikerét Hunyadi László búcsúja című képével érte el 1866-ban. 1875-ben a történelmi festészeti verseny nyertese lett Vajk megkeresztelése című képével. II. Lajos bajor király megbízásából számos történelmi tárgyú képet festett (XVI. Lajos és Dubarry).

Hazatérése után aktokat, portrékat és mitológiai témájú képeket festett. Utolsó alkotói korszakát a monumentális történelmi kompoziciók jellemzik. A millenniumra 1896-ban megfestett Budavár visszavétele című műve a műfaj egyik legjelentősebb alkotása.

1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a Nagyváradon festett, Schlauh Lőrincz nagyváradi bíborost ábrázoló portréjával, amely máig Nagyváradon a püspöki palotában tekinthető meg.

1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képe egész Európában feltűnést keltett. Élete utolsó éveiben a budai várba tervezett nyolc képből álló történelmi tárgyú képsorozaton dolgozott, melyből kettőt tudott elkészíteni (Mátyás fogadja a pápa követeit, A diadalmas Mátyás). Pályafutása során számos művészeti díjat nyert. Műveivel aranyérmet nyert Párizsban (1878, 1900), Berlinben (1886, 1910), Bécsben (1877, 1888) és Münchenben (1888).

Főbb művei 

Önarckép (1861) Kislány pojácával (1863) Balatoni halásztragédia (1864) Hunyadi László búcsúja (1866) Etelka (1868) II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) Gizella (1870) Benczúr Géza (1872) Nő erdőben (1873) XV. Lajos és Dubarry (1874-től több változatban) Olvasó nő (1875) Vajk megkeresztelése (1875) Szerecsen fejedelem (1876) XVI. Lajos és családja (1875) Kun László halála (1880) Nárcissus (1881) Bacchánsnő (1882) Andrássy Gyula (1884) Trefort Ágoston (1885) Budavár visszavétele (1896) Károlyi Lászlóné (1898) Batthyány Elemér (1898) Erzsébet királyné (1899) Schlauh Lőrincz (1900) Szent István felajánlja a koronát (1901) Ezredéves hódolat (1907) Ádám és Éva (1909) Petőfi Sándor (1909) Háromkirályok imádása (1910) Mikszáth Kálmán (1910) Wekerle Sándor (1911) Kleopátra (1911) Mátyás fogadja a pápa követeit (1915) IV. Károly koronázása (1916) Krisztus az Olajfák hegyén (1919) A diadalmas Mátyás (1919)	Vajk megkeresztelése (1875)	Hunyadi László búcsúja (1866)
	II. Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban (1869)	Narcissus (1881)
	Andrássy Gyula gróf (1884)	Erzsébet királyné arcképe (1899)

Emlékezete 

Benczúr Gyula szobra a szegedi Patheonban

Műveiből emlékkiállítást rendeztek 1920-ban a Műcsarnokban, 1944-ben a budapesti Szépművészeti Múzeumban és 1958-ban a Magyar Nemzeti Galériában.

1921-ben tanítványai megalapították a Benczúr Társaságot, mely 1954-ig működött. 1927-ben Dolány az ő emlékére vette fel a Benczúrfalva – ma Szécsény városrésze – nevet.

Szegeden, a Nemzeti Emlékcsarnokban (Dóm téren a körbefutó árkádok alatt) őrzik portrészobrát hazánk számos kiváló tudósának, művészének, politikusának szobraival együtt. Benczúr Gyula szobrának alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond, a szobrot gróf Széchenyi Károly ajándékozta a városnak 1930-ban.