Bendefy László (Vasvár, 1904. augusztus 17. – Budapest, 1977. augusztus 13.) magyar földmérő mérnök (geodéta), geológus, történész. 1934-ig születési nevén, Benda Lászlóként publikált, 1934-es munkái Bendefy-Benda László néven jelentek meg, majd véglegesen Bendefy lett.
Élete
A Vas megyei Vasváron született, három fiatalabb testvére volt.
Cholnoky Jenő hatására 1928-ban a budapesti Műegyetemen
mérnöki diplomát szerzett, de érdeklődési körében már ekkor benne volt a
geológia, amelynek tárgyait párhuzamosan hallgatta a mérnöki kar
tárgyaival.
Így már 1929-ben a budapesti Tudományegyetemen geológus diplomát is szerzett. 1924–1929
között – egyetemi tanulmányai mellett – a Vas megyei múzeum ásvány-
kőzet- és őslénytárának anyagát rendezte és folytatta a korábban
megszakadt baltavári (Bérbaltavár) őslénytani ásatást.
1928-tól
a Pest megyei Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulatnál dolgozott,
mint mérnök. Egyetemi tanulmányait „summa cum laude” minősítéssel
végezte el. 1931-ben a Háromszögelő Hivatalhoz került, és mérnöki képzettségét geodétaként hasznosította.
1934-ben felvette a Bendefy nevet. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa lett.
1958-ban megkapta a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. A Magyarhoni Földtani Társulat szakosztályi alelnöke, majd a Geodéziai Bibliográfia főszerkesztője volt. 1924-től jelentek meg írásai a földtan, technikatörténet, hazai folyószabályozások témakörökben. Római tanulmányútja során a Vatikán levéltárában kutatott, és a keleten maradt magyarokra vonatkozó adatokat talált. Eredményeit több könyvben -
Kummagyaria és A magyarok kaukázusi őshazája. Gyeretyán országa - tette közzé.
Az ő kezdeményezésére állították fel a Halászbástya műveinek együtteséhez tartozó, Antal Károly szobrászművész Julianus és Gerhardus barát szobrát, melyhez Bendefy felajánlotta az 1936-ban megjelent, Az ismeretlen Julianus című könyvének honoráriumát.
1977-ben hunyt el, az óbudai temető 32/1-V-103 sírjában nyugszik.
Kommentáld!