Kálmánka kisfiú volt még, akkora, mint az öklöm. Akkora bizony. De azért azt akarta, hogy mama éppen akkora darab húst adjon neki, amekkorát apa vett ki a tálból.
Hiába mondta mama, apa:
- Kálmánka, te még kisfiú vagy, beteg leszel.
Ekkor egy fecskemadár szállott az ablakra, s ott elkezdett csicseregni. Mind így tett, ni: csi-csicsiri-csicsiriri. Kérdi Kálmánka az édesapjától:
– Édesapa, mit csicsiril az a fecske?
– Azt fiam, hogy „Kicsinek kicsit, nagynak nagyot, mert ha a kicsi nagyot kíván, kicsit sem kap ám! ” Kálmánka megszívlelte a fecske beszédét. Többé sohasem kívánt nagy darab húst. Félt, hogy kicsit sem kap. Így volt, vége volt, igaz volt.
---------------
A veréb és a fecskék
Lev Tolsztoj elbeszélése, Áprily Lajos fordítása
Álltam egyszer az udvaron, s figyeltem a fecskefészket az eresz alatt. Amíg ott álltam, elrepült a fecskepár, és üres maradt a fészek.
Amíg távol voltak, odaszállt egy veréb a fedélről, ráugrott a fészekre, körülnézett, repesett a szárnya, s besurrant a lyukon; aztán kidugta a fej ét a fészekből, s csiripelni kezdett.
Nemsokára visszaszállt az egyik fecske. Bedugta a fejét a fészekbe, de mihelyt meglátta ott a vendéget, sivítani kezdett, egy helyben repdesett, aztán tovaszállott
A veréb meg benn ült a fészekben, és csiripelt.
Egyszer csak egy egész fecskeraj érkezett: valamennyi fecske a fészekhez repült - mintha meg akarta volna nézni a verebet, és elrepült újra.
A veréb nem félt, forgatta a fejét, és tovább csiripelt.
Most a fecskék ismét odaszálltak a fészekhez, ott valamit mesterkedtek, s megint elrepültek.
Nem is céltalanul szálltak el a fecskék: mindegyik sarat hozott a csőrében, s rendre tapasztgatták a fészek nyílásához.
Megint elrepültek, s megint visszaszálltak, s egyre több sarat tapasztottak a fészekre, s egyre szűkebb lett a nyílás.
Egy darabig látszott még a veréb nyaka, aztán csak a feje látszott, aztán csak a csőre, végre nem látszott belőle semmi: a fecskék teljesen bezárták a tapasztással a fészekbe, aztán elrepültek, s csivitelve kerengtek a ház körül a levegőben.
Kommentáld!