2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.

A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

A magyar mese- gyermekirodalomegteremtőjeként számon tartott Benedek Elek (Elek apó) Kisbaconban látta meg a napvilágot.

Édes anyaföldem című könyvében ezt írja: "Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb... Ebben a faluban minden háznak van gyümölcsfás és virágos kertje, s május havában, amikor itt a gyümölcsfák virágba borulnak, Csíkorra tetejéről (a szomszédos "Csíkország" orra ez a hely) óriás bokrétát lát ájtatosan bámuló szemed."

A boldog kisbaconi gyermekévek után Székelyudvarhelyre, a református kollégiumba került, érettségi után pedig a budapesti egyetemen hallgatott bölcsészetet. Itt ismerkedett meg Sebesi Jóbbal, akivel első néprajzi gyűjtőútjára indult. Tanárnak készült, de lelke mélyén mindig is író szeretett volna lenni.

Később, egyetemi tanulmányait félbehagyva, újságíró lett. Először a Budapesti Hírlapnál dolgozott, majd egészen haláláig szerkesztette a Cimbora nevű gyermek- és ifjúsági lapot. Nevéhez fűződik még a Sebők Zsigmonddal együtt alapított és szerkesztett Jó pajtás című gyermeklap is.

Székely Tündérország című műve, amely saját népmeséit is tartalmazta, 1885-ben jelent meg.

1887 és 1892 között országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, képviselőházi beszédeiben főleg az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.

Neve a Magyar mese és mondavilág című könyvsorozattal vált országosan ismertté.

A fiatalok számára meseátdolgozásokat, verseket, színdarabokat, történelmi és irodalomtörténeti könyveket írt. Ifjúsági könyvsorozata Kis Könyvtár néven vált közkedveltté, melynek 1900 utáni kötetei már Benedek Elek kis könyvtára címen jelentek meg.

Cimbora címlapja (1926)

Jó Pajtás címlapja

Az én naptáram címlapja

1896-tól a nyarakat rendszeresen szülőfalujában töltötte, ahová 1921-ben végleg hazaköltözött. Itt érte utol a halál, sírja a falucska temetőjében látható.

Feleségével közös sírja a falu temetőjében van, melyen a következő felirat olvasható:

"Jézus tanítványa voltam,
Gyerekekhez lehajoltam,
A szívemhez felemeltem,
Szeretetre így neveltem."