Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.) újságíró, író, „a nagy mesemondó”.
Élete
Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként.
1887-től 1892-ig
országgyűlési képviselő volt, egy ideig Szabadelvű párti, majd a
Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági
irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás
kérdéseivel foglalkozott.
Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.
1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az Ezeregyéjszaka és a Grimm mesék
átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át
a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket,
színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket
is írt.
1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette.
Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője.Ifjúsági
írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között
foglal helyet.
Születésének 150. évfordulóján, 2009-ben több rendezvénnyel, kiállítással, konferenciával is emlékeztek sokoldalú munkásságára.
Írói végrendeletének utolsó három szava:
| „ |
... fő, hogy dolgozzanak. |
” |
|
Kommentáld!