Latin neve: Cnicus benedictus
A drog latin neve: Cardui benedicti herba
Német neve: Benediktenkraut
Angol neve: Blessed Thistle

“Jó étvágyjavító és emésztést serkentő hatású”

Felhasználható részei:
A drogot a növény felső, 35-40 cm-es virágzó hajtásai képezik, a vegetációs időszak alatt több ízben gyűjtve.
A növény hatóanyagai:
Knicin keserűanyagot, nyálkát, cseranyagot, gyantát, nikotinsavat, nyomokban illóolajat tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Főzetét étkezések előtt 20 perccel, étvágy és emésztést serkentő, epehajtó, és májvédő hatása miatt fogyasztják. Előnyösen társítható más hasonló hatású drogokkal. A drogot a likőripar nyersanyagként használja.
Fogyasztási javallat:
Főzetét 3 kiskanál drogot 1 csésze vízhez 5 percig főzve készítik.
Tea: A benedekfüvet teában gyakran keverik citromfűvel. Mindkét alkotóelemből 2-2 teáskanálnyit forrázzunk le 0,5 liter forrásban lévő vízzel, hagyjuk állni 5 percig, majd szűrjük le! Naponta 2 csésze tea fogyasztása ajánlott fél órával az étkezések előtt.
Figyelmeztetés:
Fogyasztása vesebetegeknek nem ajánlott. A növény szárítása árnyékban történjék! Gyomor és bélfekély esetén alkalmazása nem ajánlott. Allergiás reakciók is kialakulhatnak használatakor.
Előfordulási helyek:
A Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk termesztett növény.
Száradási arány:
4 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru. Szárítása fénytől védett helyen történik.
Érdekesség: A likőripar kedvelt nyersanyaga. A növény termése szappangyártásra alkalmas zsírosolajat is tartalmaz. A XVI. században azt gondolták, hogy a pestis gyógyítására alkalmas.
Virágzása: Június-Júliusban
Népies nevei: Áldott haloványka, áldott fű, pápafű, áldott bárcs.

Benedekfű
A benedekfű (Cnicus benedictus) a őszirózsafélék (Asteraceae) vagy (Compositae) családjába tartozó, étvágyjavító és az emésztést serkentő hatású gyógynövény, a Cnicus nemzetség egyetlen faja. Népies nevei: áldott bogáncs, keserű bogáncs, áldottfű, áldott bárcs, áldott haloványka, pápafű.

Elterjedése, élőhelye
A Földközi-tenger keleti medencéjéből terjedt el. Magyarországra (és egész Európába) a bencés szerzetesek hozták Itáliából, és sokáig a kolostorkertekben termesztették.

Jellemzői, termesztése
Mediterrán vidékeken máig vadon élő, egyéves növény. Tenyészideje rövid: ha március-áprilisban vetjük, június-júliusban már virágzik is. A fél méter magas növény ötélű szárat hajt. A szár alul érdes és mirigyszőrök borítják. Hosszú, szeldelt levelei lándzsa alakúak és tüskések. Virágai sárgák. Kaszattermése szappangyártásra alkalmas zsírosolajat is tartalmaz.

Hatóanyagai
Szeszkviterpén laktonokat (knicint, artemizifolint), lignánokat, nyálkát, cseranyagot, gyantát, nikotinsavat, szalonitenoidot, artemizifolint, kálium- és magnéziumsókat, nyomokban illóolajat tartalmaz. Drogjának latin neve Cardui benedicti herba.

Felhasználása
Virágzása kezdetén aratják. Gyógyászati célokra oldalhajtásait és felső 30–40 cm hosszú virágos, leveles részét szedik. Árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfényre érzékeny; azon hamar kifakul. 1 kilogramm szárítmányhoz 4 kilogramm nyers növény kell. Jó emésztés- és étvágyjavító hatású szer. Fokozza a gyomorsav elválasztását. A népi gyógyászatban epehajtóként, így sárgaság ellen is alkalmazzák.

Védi a májat. Más, hasonló hatású drogokkal előnyösen kombinálható. Különösen nőgyógyászati panaszokra (erős és rendszertelen menstruációs vérzés csillapítására) és idegkimerültség ellen ajánlott. Antibiotikus hatása is van. Teában gyakran keverik citromfűvel. Ehhez mindkét növényből 2–2 teáskanálnyit forráznak le fél liter forró vízzel, és öt 5 perc múlva leszűrik.

Naponta 2 csészényi ajánlott, fél órával az étkezések előtt. Gyomor- és bélfekélyeseknek ellenjavallt; allergiás reakciókat is kiválthat. Túladagolása émelygést, gyomorgörcsöt, hányást okozhat. A XVI. században tévesen azt gondolták, hogy a pestis gyógyítására alkalmas. Rendkívül keserű; ezt a likőriparban használják ki (gyomorkeserűk gyártásánál)/szerző:dr.FLORA/