Bertalan Károly (Veszprém, 1914. november 13. – Budapest, 1978. augusztus 27.) geológus, barlangkutató.

Életrajza

A budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett, majd Bakonybél és környéke óharmadkori képződményeinek vizsgálatából doktorált (1938). A Székesfővárosi Ipariskolában oktatott, emellett a Nemzeti Múzeumban és a fővárosnál geológus szakértő. A II. világháborúban hadifogságba került; hazatérve ismét az Ipariskolában dolgozott, majd a Magyar Általános Szénbányáknál 1948 és 1949 nyarán bányaföldtani munkát végzett. 1949-ben megvált tanári állásától, és ettől kezdve kizárólag földtani kutatást folytatott. 1950-től haláláig a Földtani Intézetben dolgozott.

Munkássága

A Bakony barlangjainak kutatásával indult szakmai pályafutása. Mint a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa, szintén a Bakony földtanát, elsősorban bauxitlelőhelyeit vizsgálta.

A veszprémi Tekeres-völgyi-sziklaüreg feltárásakor fedezte fel az örvös lemming legdélibb előfordulását 1956-ban. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagjául választotta 1978-ban, amelynek 1958-as megalakulásában fontos szerepe volt. 1959-től szerkeszti a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tudományos évkönyvét, a Karszt- és Barlangkutatást. 1961-ben megszervezte és vezette a Földtani Térképtárat.

A magyar barlangkutatás történetében Kadić Ottokár munkásságának folytatója. Hangyaszorgalommal állította össze hazánk barlangjainak nyilvántartását és bibliográfiáját. Ez a hazai barlangtani bibliográfia (Bibliographia Spelaeologica Hungarica) 1931-1945 közötti időszakának nyomtatásban is megjelent feldolgozása, amit Schőnviszky Lászlóval közösen állított össze volt fő műve.

Hirtelen bekövetkezett halála miatt az 1945-től 1955-ig terjedő időszak bibliográfiája befejezetlenül, kéziratként maradt fenn (Magyar Állami Földtani Intézet). A Budapesti Egyetemi és a Magyar Turista Egyesületben megszervezte a barlangkutatást. Az előbbinek egy ideig vezetője is volt. A BETE kutatási naplóját éveken át írta. Az ő érdeme hogy e dokumentációs kéziratos anyag rengeteg, különben veszendő kutatási eredményt, adatot rögzített és mentett meg.

Tagja volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak és egyben irányítója a Társulatban folyó dokumentációs munkának. Mint a dokumentációs munkák vezetője, nemcsak kidolgozta a szpeleográfiai terepjelentések űrlapját és elvárta, hogy a kutatók és kutatócsoportok beküldjék eredményeiket, de ajtaja mindig nyitva állt a fiatal amatőrök számára is, akiket szívesen ellátott jó tanáccsal, és hatalmas dokumentációs anyagából mindig mindenkinek készséggel szolgáltatott adatokat,

felbecsülhetetlen szolgálatot nyújtva a kutatómunkák számára. Herman Ottó-éremmel tüntették ki munkásságáért