Bercelen született 1746-ban (vagy 1747-ben). Sokgyermekes birtokos nemesi család sarja.

1755-60-ban a sárospataki kollégiumban tanult, ezután apja - nem tudni pontosan, miért - kivette az iskolából. Noha van rá adat, hogy házitanító foglakozott vele, ő úgy mondja később, hogy „öt évig hevert”.

Tanulni voltaképp akkor kezdett, amikor 1765-ben két bátyja után ő is Bécsbe került Mária Terézia testőrségének magyar részlegébe. Nyelveket tanult, szenvedélyesen olvasott, megismerkedett a felvilágosodás eszméivel.

1769-ben szolgálati úton Itáliában járt. 1770-ben kezdett írni, 1772-től adta ki műveit.

Közeli kapcsolatba került Kollár Ádámmal, Mária Terézia befolyásos tanácsadójával; Grass Frigyesnével, a királynő belső komornájával és bizalmasával; Beleznai Miklóssal, a magyar protestánsok vezetőjével.

Az uralkodónő is figyelemmel kísérte sorsának alakulását, s hozzájárult, hogy az Ágis tragédiája neki szóló ajánlással jelenhessék meg.

Kapcsolatot tartott íróbarátaival, Barcsay Ábrahámmal és Orczy Lőrinccel.

1773-ban kilépett a testőrségből és a hazai protestánsok udvari kapcsolataiban bízva őt teszik meg bécsi ügyvivőjüknek, s ebben a tisztségben lényegében az évtized végéig megmarad.

1778-ban szakít hitsorsosaival; tevékenységét ugyanis gyanakvással szemlélték, miután az iskolareform híveként szembefordult az egyházi autonómiához ragaszkodó Teleki Józseffel. Bessenyei a felekezeti érdekek helyett már az „egész nemzet” keretei között gondolkodott, s ezen az alapon egyezkedni is hajlandó volt Béccsel.

Akadémiai alapítási terve csődöt mondott, s hogy Bécsben maradhasson, 1779-ben áttért a katolikus vallásra. E lépését élete végéig súlyos hibának tartotta.

1780-ban Mária Terézia udvari könyvtárossá nevezte ki. 1781-ben a Der Mann ohne Vorurteil (Az előítéletek nélküli ember) című német nyelvű lapot szerkesztette.

A királynő halála után bizonytalanná vált helyzete. II. József 1782-ben megvonta évjáradékát, s így hazatért birtokára. Előbb szülőfalujában, majd Feketetótiban gazdálkodott.

1787-ben a családi perpatvarok elől Pusztakovácsiba (ma Bakonszeg) költözött. 1790-ben Bihar megye táblabírája lett. Megismerkedett Kazinczy Ferenccel. 1796-tól ismét írt. Amikor 1804-ben tudomására jutott, hogy munkáinak megjelenését a cenzúra nem engedélyezi, letette a tollat, de gondoskodott műveinek fennmaradásáról. Kéziratait közvetlenül halála előtt a Nemzeti Múzeum Könyvtárának, másolataikat korábban a sárospataki kollégium könyvtárának adományozta.

1811. február 24-én Pusztakovácsiban halt meg.

Nyíregyháza, Északi temető: Bessenyei György sírja

 A főbejárat közvetlen közelében nyugszik a magyar irodalomtörténet egyik nagy alakja, Bessenyei György (1746/7-1811). Birtokán, Pusztakovácsiban hunyt el, kúriájának kertjében temették el. Hamvait 1940-ben szállították Nyíregyházára. Síremlékét süttői márványból 1982-ben készítette Ráthonyi József.