Hogyan fordulhat elő, hogy miközben a fejlett országokban soha korábban nem tapasztalt jólétben és biztonságban élhetnek az emberek, sokan egyáltalán nem érzik jobban magukat a bőrükben?

Sőt, a fejlett országokban az életkörülmények látszólagos javulása ellenére az elmúlt évtizedekben egyes testi és lelki betegségek gyakorisága még növekedett is. A 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás világjárvány lett, 2013 óta többen halnak meg elhízás következtében, mint dohányzás miatt.

Ugyanígy világjárvány ma a depresszió is: a WHO számításai szerint 1996 és 2013 között 54,3 százalékkal nőtt meg a depressziós esetek gyakorisága, Magyarországon ma ez a harmadik leggyakoribb ok, ami tartós munkaképesség-csökkenést okoz. 

Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett a 444.hu Purebl Györggyel, a Magyar Pszichiátriai Társaság leköszönő elnökével, aki beszélt arról is, hogy közel sem a depresszió az egyetlen mentális zavar, ami terjedni kezdett, és a mentális zavarok mellet az Európai Unió tagállamaiban mára a munkahelyi stressz lett a leggyakoribb oka a munkahelyi hiányzásoknak is. Ez persze összefügg azzal, hogy az EU szigorú munkavédelmi szabályai számos korábbi veszélyforrást megszüntettek: ma már nem ömlik ránk a forró ólom a munkahelyünkön és nem kapunk szilikózist sem. De a stressz mértéke nem csökkent, ez világosan látszik a nyugat-európai és az amerikai adatokból is. 

„Ez azért érdekes, mert közben egy olyan világ vesz körbe minket, amiről elsőre azt gondoljuk, hogy jó benne élni. Megvan mindenünk, jólét és biztonság van, kiszámítható az élet.”  - mondja erről Purebl, aki szerint épp ezért komoly feladvány annak megválaszolása, hogy a látszólag adott kedvező körülmények ellenére miért nem szorult vissza a mentális zavarok aránya. Ez a kérdés sok kutatót foglalkoztat, számos elmélet próbál magyarázatot találni erre a talányra, mi most három gyakran felmerülő elképzelést mutatunk be röviden, de Purebl szerint a legvalószínűbb, hogy ezek más-más mértékben, de mind felelősek a mentális állapotunk alakulásáért. 

Túl sok információ

Az egyik elterjed elmélet arra helyezi a hangsúlyt, hogy óriási információs nyomásban élünk, nagyságrendekkel több információval kell megbirkóznunk, mint a korábbi korszakok lakóinak. Egyrészt eleve több hírt olvasunk, másrészt pedig nagyon gyorsan változik körülöttünk a technológia, ezzel pedig folyamatos tanulásra vagyunk kényszerítve. 150 évvel ezelőtt egy technológia simán érvényes volt akár száz éven keresztül is: egy kés kovácsolása vagy tetőszerkezet felhúzása évszázadokon át hasonlóan zajlott. Ezért volt az idős emberek felhalmozott tudása óriási kincs: nekik volt a legnagyobb tapasztalatuk egy változatlan világban.

Most viszont három-öt évente a legtöbb használati tárgyunk működését újra kell tanulnunk, elég, ha csak a telefonunkra gondolunk példaként. 

„Ha pedig nem követjük a változásokat, akkor lemaradunk, és ott találjuk magunkat, hogy a tudásunk nem hasznos a közösségünk számára. Óriási nyomást jelent ez a folyamatos tanulási kényszer, és ez mindenkit érint.” 

Folytatás a 444.-n:  Elcsúsztak az igényeink>>>