OKTÓBER 18. – BEYTHE ANDRÁS SZÜLETÉSNAPJA – 1564
BEYTHE ANDRÁS (Sárvár, 1564. okt. 18. – Németújvár, 1599): botanikus,
református prédikátor. A XVI. századi magyar tudományos élet kevés
számú képviselőjének egyik, a korra jellemző tudósi életpályát magáénak
mondható alakja.
Batthyány Ferenc gróf nevelője, utóbb a Batthyány grófok udvari papja
volt, miként apja, Beythe István is. Füves könyve Melius Herbariumának
átvétele, néhány tévedését azonban kijavította, Műve tulajdonképpen
orvosi használatra szánt füves könyv florisztikai feljegyzések nélkül.
Eredeti címe: Fives-könüv, fiveknek és fáknak nevökről, természetökről és hasznokrul (Németújvár, 1595).
Magyar füveskönyvek, füvészkönyvek története
|
Magyar vonatkozású történeti áttekintés
16. század
|
|
Melius Juhász Péter (1532-1572) debreceni református lelkész a Herbarium az füveknek nevekrôl, természetekrôl és hasznairól
című művét a kolozsvári Heltai nyomda adta ki. Az első magyarországi
kimondottan botanikai mû. Elsôsorban Adam Lonitzer (Lonicerus)
botanikus, orvos és tanár, a Lonicera (lonc) névadója, munkáinak a
fordítása (pl. Herbarium 1582), de könyve magyarországi növényeket is
tartalmaz. Összesen 627 fajt ismertet. A benne említett magyar növények
neve meghaladja a 2000-et . A szerző nem volt botanikus, 28 ismert,
javarészt hitvitázó mûve közt ez az egyetlen ilyen tárgyú írás. Olcsó
orvosi tanácsadó a flóra megismeréséhez, mivel a képzettség nélküli
köznépnek szánta. Egyik nagy erénye a természetes elôfordulási hely és a
körülmények jellemzése.
|
|
Beythe István (1532 – 1612) munkásságának fontos
részét képezték növénytani kutatásai. 1582-ben Németújváron (jelenleg
Güssing, Ausztria) találkozott és ismerkedett meg a kor leghíresebb
botanikusával Clusiusszal (Charles de l’Écluse 1526- 1609, a bécsi
császári kertek felügyelője, tevékenységének köszönhető a holland
tulipánhagyma ipar felvirágzása), aki 1574-82-ben itt, mint Batthyány
Boldizsár vendége füvészeti kutatásokat végzett. Beythe Clusius
kutatásaiban segédkezett. Clusius hazánkban közel 480 virágos és
virágtalan növényt írt le vagy említett meg. Clusius-szal Beythe
összeírta a növények magyar neveit s a latin neveikkel együtt Stirpium nomenclator Pannonicus
címen Németújváron adta ki 1583-ban. A fametszetekkel illusztrált könyv
766 kis nyolcadrét oldal, és 358 (két kivetellel) egész oldal
terjedelmű. Clusius az előszóban emlékezik meg segítőjéről.
Beythe András, Beythe István fia (1564-1599) szintén református pap,
Füveskönyve jórészt szószerinti átvétele Melius 17 év előtt megjelent
Herbáriumának, kisebb részben fordítása. Beythe munkájában 270 növényt
sorol fel magyar és latin néven, orvosi hatását és alkalmazása módját
ismerteti. Beythe műve az akkori időkben divatos, valószínűleg a népnek
szánt, növény-orvosságos könyv. Beythe András munkájában több mint
negyven olyan magyar növénynév található, melyet más források azelőtt
még egyáltalán nem, vagy más értelemben említettek.
17. század
|
Pápai Páriz Ferenc (1649- 1716) sokoldalú tudós,
orvos, kollégiumi professzor és költõ volt egy személyben. A latin címet
viselõ Pax corporis (A test békéje, Kolozsvár, 1690), teljes
egészében magyarul írt könyvével Pápai Páriz megalkotta az elsõ, teljes,
átfogó magyar nyelvû orvosi munkát. Könyvét az egyszerû embereknek
írta. Arra törekedett, hogy a betegségeket a korabeli orvostudomány
alapján népszerûen közérthetõvé tegye, kezelési utasításait, tanácsait
jórészt házi orvosságok kal segítse elõ. Felhasználta a népgyógyászat
azon tapasztalatait is, amelyeket orvosként helyeselt. Mintegy 300
gyógynövényfaj alkalmazásáról ír.
Erre az időszakra esik Lippay György (1600-1666), esztergomi érsek,
botanikus tevékenysége. Az érsek nevezetessé lett messze földön híres
pozsonyi kertjérôl. Ugyanis az ő nevéhez fűződik a 16. század második
felében létesített, Forgách Ferenc alapította pozsonyi érseki kert
továbbfejlesztése és taxonómiai, építészeti átalakítása. A kertben
kiterjedt dísznövény-, gyümölcs- és zöldségtermesztés folyt. A kertet
csak metszetek és leírások alapján ismerjük, nem maradt fenn.
|
A pozsonyi érseki kert. Rézmetszet. Lang Mauritz, 1663.
|
|
Unokaöccse Lippay János (1606-1666) jezsuita pap,
nyelvtanár, botanikus, az elsõ magyar pomológus, aki 100 gyümölcsfajtát
írt le saját megfigyelései alapján, legismertebb alkotása a Posoni kert című mű.
|
|
A könyv három kötetben jelent meg. Az első kötet, vagy ahogy ő nevezi, az első könyv1664-ben Nagyszombaton Virágos kert címmel, a második kötet, a Veteményes kert szintén 1664-ben, de már Bécsben és a harmadik könyv, a Gyümölcsös kert
pedig ugyancsak Bécsben 1667-ben, halála után jelent meg. Forrásai,
elsôsorban Peter Laurenberg és Giovanni Ferrari munkái voltak, a
középpontban azonban Lippay György érsek elméleti és gyakorlati tudása,
de mindenekelôtt a díszkertje áll. E munkának külön érdeme, hogy a vadon
termô növényekre is kitér. Még a második kiadása idején, l753-ban, azaz
kilencven év elteltével is keresett szakkönyvnek számított. Az első
könyv 150, a második majdnem 100, a harmadik pedig mintegy 120 fajt és
fajtát mutat be, kiemelve ökológiai, botanikai, növényvédelmi és
táplálkozástani vonatkozásait.
18-19. század
|
|
Mátyus István (1725 – 1802) orvos munkáiban a
betegségek megelőzéséről és a helyes táplálkozásról éppúgy
olvashatunk, mint a táplálék- és fűszernövények gyógyhatásairól.
Marossszék főgyógyásza és táblabírája, az Ó- és Új Diaetetica szerzője.
Mátyus István hatkötetes Ó és Új Diaetetihája (Pozsony, Landerer,
1787) méltó folytatása Pápai-Páriz művének. Ez azonban terjedelménél és
tudományos igényű megfogalmazásánál fogva inkább a szakemberekhez
szólt.
|
|
Másfél század elteltével született meg a második
Meliuséhoz hasonló munka Csapó József (1734-1799) debreceni orvos
jóvoltából 1775-ben, Új füves és virágos magyar kert címmel.
Célja inkább a növények külsô és belsô hasznának ismertetése. A könyv
több mint 1100 magyar népi növénynév lelőhelye. Pl. a kankalin szó ebben
a munkájában tűnik föl először, mint a "sárga kükörics" másik
elnevezése.
|
|
1807-ben jelent meg az utolsó jelentős magyar
fűvészkönyv, Diószegi Sámuel (1760-1813) református lelkész, botanikus
és sógora, Fazekas Mihály (1766-1828; A Lúdas Matyi szerzője) botanikus,
természettudós műve, a Magyar Füvész Könyv. Linné rendszerét
vette alapul és a népszerűsítés igényét a tudomány szempontjaival
igyekezett összeegyeztetni. Megalkották a magyar morfológiai nyelvet.
Hatása a reformkorban igen nagy volt. Diószegi Sámuel Orvosi
Füvészkönyve (1813) már jóval kisebb jelentőségre tett szert.
|
Ebben az időszakban tevékenykedett Veszelszki Antal (1730-1800) orvos, botanikus, bárki másnál jobban ismerte a hazai flórát. A’ növevény plánták országából való erdei, és mezei gyűjtemény, vagy- is fa- és fűszeres könyv
(Pest 1798) című művében hivatkozik ugyan Linnére, de az ô
rendszertanának megfelelô binominális neveket szeszélyesen használja.
Humorral fûszerezett stílusa a benne foglalt információin túl, nyelvi
szempontból is értékes, élményt adó olvasmány.
Kortársa Fridvalszky János (1730-1784) jezsuita kanonok tanár,
természettudós, bár teológiai és történeti munkákat is írt, és
megjelentetett egy kiadványt Erdély ásványairól. Alapvető munkája az
1771-ben kiadott Dissertatio de agris fimandis et arandis pro Magno Principatum Transilvaniae
(Értekezés az Erdélyi Nagyfejedelemségben alkalmazandó trágyázásról és
szántásról). Kísérletezett csicsókából készült kenyeret sütésével.
Javaslatokat tett az erdélyi kormánynak arról, hogyan lehetne kákából,
ami nagy mennyiségben volt Erdélyben, papírt előállítani. Munkásságáért
Mária Teréziától 100 aranyat, majd 200 Ft nyugdíjat és apáti címet
kapott.
|
|
Ebben az időben dolgozott Kitaibel Pál (1757–1817)
is, a magyar tudományos botanika megteremtője, a Kárpát-medence
flórájának első nagy felfedezője, leírója és ismertetője. 1802-ben
kapott professzori kinevezést. Elõadásokat azonban nem tartott, ehelyett
emberfeletti nehézségeket vállalva hatalmas utazásokat tett az ország
különbözõ vidékein, összegyûjtötte és leírta növényeit, kõzeteit,
megvizsgálta ásványvizeit. Három kötetes főműve Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae
címmel (Magyar fordításban: Magyarország ritkább növényeinek leírása és
képei) 1799-1812 között Bécsben jelent meg latin nyelven, Waldstein
Ádám gróf közreműködésével. A kötetek illusztrátora Schütz János volt, a
növények leírását Kitaibel Pál adta.
|
(FORRÁS :Garami Márta)
Kommentáld!