Karácsony táján érdemes kicsit feleleveníteni a Bibliában szereplő növényeket. Míg a világnyelveken hatalmas kultúrája van a Biblia úgymond mellékszálainak számító építészeti, növénytani, állattani összegzéseknek, elemzéseknek, addig a biblikus florisztika magyar nyelvű irodalma szegényesnek mondható. Akit mégis érdekel, annak ajánlhatók Surányi Dezső e témában publikált írásai.

Mostani összegzésünkkor főleg azokat a növényeket soroljuk, amelyek itthon is ismertek és gazdasági jelentőséggel bírnak. A Bibliában szereplő növények száma 128-206 között ingadozik, attól függően, hogy a tudósoknak miként sikerül a fajokat azonosítani. A Szentírásban található növényeket a bibliakutatók osztályozását elfogadva csoportosítjuk, így vannak vadnövények, haszonfák, szemtermésű, zöldség-, fűszer-, gyümölcstermő növények. Megszámolták azt is, hogy a Bibliában a búza 201, a szőlő 157, a len 91, az olajfa 76, cédrus 75, füge 68, a tömjén 49, a datolya 47, a gránátalma 37 és akácia 34 alkalommal szerepel.

Burjánzó vadvirágok, közöttük a sáfrány, nárcisz, ciklámen, pipacs, margaréta ékítették tavaszonta Galilea lankáit. Azokat tekintettük haszonfáknak, amelyek házépítés és művészi alkotások alapanyagául szolgáltak, valamint faanyagából használati eszközök készültek. A sivatag fája az akácia, ebből készült egyebek mellett a frigyláda, a szent sátor váza és az áldozati oltár. A cédrus a Biblia egyik leggyakrabban említett növénye, gyakran Izraelt és annak népét szimbolizálja. Nálunk is ismert a tamariszkusz, amely jellegzetes pusztai növény.

Az aleppóifenyő Izrael területén a leggyakoribb fenyőféleség. Ma a Földön négy cédrusfaj él: az Atlasz-hegységben, a Himalájában, a Libanon-hegységben és Ciprus szigetén. Fája kemény, mellékterméke a cédrusolaj. A keskenylevelű ezüstfa részben hasonlít a vadolajfához, fájából ajtókeretet készítettek, lombját istentiszteleti sátor díszítésére használták. A tölgy nemcsak mint fa szerepel, hanem egy kosenil-tetű nevű élősködőjére is utalnak. Az ennek vörös nedvéből készült festéket a keleti népek nagyon kedvelték, sőt a tetvet, ahogy a kíniak a selyemhernyót, tenyésztették is. A nyárfák, fűzek, leanderek sűrű bozótosokat alkottak.

 A szemtermésűek sora hosszú, de a legfontosabb a búza, árpa, bab, lencse, köles és a tönköly.

A zöldség és fűszernövényeket is sokra tartották, a felsorolásból kitűnik, hogy a zsidók egyaránt kedvelték a különféle zamatú vörös-, póré-, aszkolóni- és fokhagymát, salátát, dinnyét, uborkát. Többször is szerepel az üröm, sáfrány, babér, vad majoranna, fahéj, mustár, koriander.

A Biblia legfontosabb gyümölcstermő növényei az olaj-, füge-, gránátalma-, kajszi-, dió-, mandulafa, és nem szabad megfelejtkezni a datolyapálmáról, valamint a szőlőről sem. A választott nép a kivonulás után is találkozott szőlővel, egy hatalmas fürtjét vitték a hírnökök mutatóba, a föld gazdagságát jelképezve.

Szerző: Czauner Péter