Sütve gyermekkori emlékeket idéz csodás illata, ragu- vagy bablevesbe téve gasztronómiai különlegességgé emeli azt, a háziasszonyt próbáló birsalmasajtról meg csak felsőfokokban lehet beszélni.

Ismerjük meg!

A Rosa­ceae, vagyis a rózsafélék családjába tartozó birs (Cydonia oblonga) az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte, birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai kontinensen őshonos. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik inkább, ahol szőlőt is termesztenek. A birs fája négy-hat méter magasra nő, májusban és júniusban virágzik. Mivel melegkedvelő növény, elsősorban szőlőtermelő vidékeken termesztik. Kiskertek dísze lehet sötétzöld leveleivel, rózsaszín-fehér virágaival, érdekes alakzatokba ágazó törzsével, ősszel pedig az élénksárga terméseivel. Szüretelésének ideje szeptember végén kezdődik, és az időjárástól, valamint a fajtától függően akár november végéig, december elejéig is elhúzódhat.

Alakja szerint kétféle, alma és körte alakú birset ismerünk. Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik. A bereczki birs gyümölcse nagy, megnyúlt tojásdad, körte alakú. Felülete gyakran bordás, barázdás, színe élénksárga, narancsos, erősen molyhos felületű. Húsa halványsárga, kemény (kősejtes), tárolása alatt taplósodásra, vagyis a gyümölcshús megbarnulására hajlamos. Íze édeskés, igen erősen illatos. A konstantinápolyi birs gyümölcs szabálytalan körte vagy alma alakú, héja vastag, zsíros, erősen molyhos, húsa fehéres sárga, félkemény, íze savas, kevésbé édes, erősen illatos.

Miért jó?

A szénhidráttartalma megegyezik az almáéval vagy a körtéével, C-vitamin tartalma meghaladja a 10 mg-ot száz grammonként. Gyümölcsféléink közül ennek a legmagasabb a pektintartalma, ezért a konzervipar fontos alapanyaga. Fanyar ízét a csersavtartalma okozza.

Hogyan fogyasszuk?

Kemény húsa és összehúzó hatása miatt nyersen nem fogyasztják. Téli esték kedvelt csemegéje viszont a tűzhelyben vagy akár a fafűtésű kályha tetején megsütött, otthonos illatot árasztó birsalma. A szegfűszeggel, cukorral, kis citrommal ízesített birsalmakompót, amelyből behabarva finom levest lehet készíteni, szintén általánosan ismert. A mustban befőzött birs igazi különlegesség, és nem is nehéz elkészíteni: víz helyett mustban főzik fel a gyümölcsszeleteket. Komolyabban próbára teszi viszont a háziasszonyi képességeket a birskocsonya, birslekvár, még inkább a híres birsalmasajt készítése. Ez utóbbi lényege, hogy a hámozatlan birset megfőzzük, levét leszűrjük, majd a gyümölcshúst ugyanannyi cukorral és kilónként egy fél citrom levével sűrűre főzzük. Kékszőlő levével lehet pirosabbá tenni, szokás diót vagy mandulát tenni bele. A sűrű masszát formákba öntjük, és egy-két napig szárítjuk. Ha valaki úgy főzi, hogy egy másik, nagyobb lábasban vizet forral alatta, akkor különösen szép, tiszta, világos színt érhet el vele.

Tippek-tanácsok

A tisztított, hámozott birs húsának megbarnulását megakadályozhatjuk, ha a főzővizébe kis citromlevet facsarunk. 

Ínyencek szerint a kacsa aprólékból készült ragulevesnek pikáns ízt ad, a régi szakácskönyvek a bablevesbe is ajánlják. 

A berecki birs szállításkor a héja könnyen nyomódik és barnul. A konstantinápolyi birs viszont jól szállítható és tárolható. Az épen leszedett birs hideg pincében jó két hónapig eltartható.

Érdekességek

Varró Aladár Béla, aki Gyógynövények gyógyhatásai című könyvében összefoglalja a hagyományos népi gyógyászat ismeretanyagát, a birs magjának, pontosabban az abból (áztatással vagy főzéssel) készült vizes nyálkakivonatnak hűsítő, bevonó, lágyító, nyugtató és izgalmat szüntető hatást tulajdonít, ezért gyomor és toroknyálkahártyák gyulladásánál, valamint köhögésnél és hűlésből származó betegségeknél ajánlja. A népi gyógyászat pedig ezen kívül szemgyulladás, repedezett bőr, mellbimbógyulladás, égési seb, aranyeres csomó, fagyás esetén alkalmazza.

Forrás:hazipatika.com