1918-19-ben bölcsészdoktori oklevelet és középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd autodidakta módon továbbfejlesztette kémiai, növénytani és illóolajtudományi ismereteit.

Bittera már az 1920-as évek elején felismerte az illóolaj-tartalmú növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentõségét, a magyar klíma-, és talajviszonyok alkalmasságát e fontos ipari növény termesztésére.

Bittera, mint az elsõ magyar illóolajgyár, a Magyar Általános Hitelbank Kaposvári Illóolajgyára igazgatója, 1936-tól budapesti gyárának és számos mezõgazdasági termõtelep és feldolgozóüzem irányítója, szervezõ szakembere, világhírû szaktekintéllyé vált.

Nagy érdeme, hogy már a harmincas évek elején felismerte a paprikamalmokban keletkezõ, addig értéktelennek tartott õrlési hulladékok gyógyszerészeti jelentõségét. Paprikakivonata magas kapszaicintartalmánál fogva keresett cikk volt, és még napjainkban is eredményesen használják reumás bántalmak ellen.

A francia levendula meghonosításával világviszonylatban is elismert, kiváló minõségû terméket sikerült elõállítania; a tihanyi levendula világhírûvé lett. A korabéli amerikai Guenther-féle könyvsorozat több oldalon át ismerteti a magyar levendula kiválóságát. Illóolajok elõállítása mellett foglalkozott illatos és gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével. Gyárában állították elõ a CARDIAZOL szívgyógyszer-specialitást és annak különbözõ formáit 1937-tõl 1945-ig.

1949-ben Bittera budapesti gyárát államosították. Ezután a Növényolajipari Kutató Intézet, a hazai Illatszer és Kozmetikai Ipar és végül a Gyógynövénykutató Intézet munkatársaként fõképpen borsosmenta, francia levendula, muskotályzsálya, angelika és lestyán nemesítésével és agrotechnikai kérdéseivel foglalkozott.

Vizsgálta a nyomelemek és a mûtrágyák hatásait a terméshozamra és a minõségre. Több mint félévszázados munkássága alatt sok egyéni, intézeti és vállalati próbálkozás, számos tanulmány és kísérleti eredmény fûzõdik nevéhez. Neve külföldön, szakmai körökben még napjainkban is ismert. A minden idejét a termelõ- és kutatómunkának szentelõ, kiváló szakember 1970. október 21-én hunyt el Budapesten.

Tihanyi levendulás

Hely	Tihanyi-félsziget
Elhelyezkedése
Tihanyi levendulás Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 46° 55′ 13.2168″, k. h. 17° 51′ 45.8994″

A tihanyi levendulás, a Tihanyi-félszigeten elterülő, Magyarország első ipari célú nagy levendulaültetvénye, melynek köszönhetően a levendula napjainkra meghatározó szimbóluma lett, mind Tihanynak mind a félszigetnek.

A levendulás története

1920-as évek közepén BITTERA GYULA korának neves gyógynövényszakértője – telepítette az első levendulás ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig Magyarországon csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula. Ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény-telepítés.

A tihanyi apátságtól bérelt egy területet, ezen próbálkozott meg francia mintára a levendulatermesztéssel. Sikerét bizonyítja, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. A tihanyi levendula sikerét az is jelzi, hogy még a tőzsdén is jegyezték. Bittera Gyula a sikereken felbuzdulva mintegy 100 hektárra növelte a telepítés nagyságát. A második világháború előtt keserűmandulát ültettek a levendulasorok közé, ezekből egypár öreg fa még ma is látható az ó-levendulásban.

A 60-as évektől aztán a kommunizmus alatt, ahogy az egész ország, úgy a világhírű tihanyi levendulás is pusztulásnak indult. Nagy részét beszántották és szőlőt telepítettek helyére, a megmaradt 20 hektár pedig művelés hiányában elvadult.

A területen 1986 óta újraindult a levendula termesztés, 1995-ben az öreg levenduláson kívül új területen kezdték meg a levendulatelepítést. A Külső-tóval szemben lévő hét hektáros ültetvény nyár közepén kellemes látvánnyal fogadja a félszigetre érkezőket. Az egykori lucernás fokozatos betelepítésével napjainkban már közel harminc hektáron folyik levendulatermesztés a félszigeten.

Aratás

Az aratás során begyűjtött virágból száraz csokrok készülnek. A virágot a Belső-tónál lévő művésztelep nádfedeles pajtájában szárítják mintegy két hétig, majd csokrok illetve illatzsákok formájában értékesítik. Július közepén kerül sor a második aratásra, ugyanis a virágmag csak addigra érik be, és akkor lesz alkalmas olajlepárlásra. Jelenleg a lepárlás Kerepestarcsán történik, de a nemzeti parkkal közösen beadott pályázat keretében remélik, hogy a közeljövőben sikerül Tihanyban létesíteni egy lepárló üzemet, ami egyrészt a helyi lakosság számára munkalehetőséget, ugyanakkor turisztikai látványosságot is jelentene.

Éghajlati adottságok

Tihany a speciális, félsziget-jellegének köszönhetően a mérések szerint az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának. Így vált a Tihanyban telepített levendula világhírűvé, mivel minőségét tekintve még a Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett.

Tihanyban nem csak ezen a két nagy kiterjedésű területen találkozhatunk ezzel a közkedvelt növénnyel, hanem a házak között járva a kertek és az utcák igen látványos díszeként is. Magyarországon egy-két nagyobb méretű levendulatermesztési kísérlettől eltekintve nem sokan foglalkoznak ezzel a növénnyel, holott a kereslet nagy. Száraz virágként molyűző hatása, olajként pedig gyulladáscsökkentő, nyugtató hatása miatt a népi gyógyászatban, szappankészítésben és a napjainkban felerősödő természetgyógyászatban előszeretettel alkalmazzák.

Levendula Fesztivál

A június-július fordulóján virágzó levendulaültetvény különleges látnivaló a Balaton partján. Állítólag ilyenkor lepkevölggyé változik az egész tihanyi belső sziget. A virágzás idején szakemberek kalauzolásával szerveznek nyílt túrákat a Tihanyi-félszigeten található Levendula mező megtekintésére.

A levendula fontos és kiemelt szerepet játszik Tihany életében, mai napig jeles hagyományai vannak a levendula termesztésének és feldolgozásának.

E nemes növény tiszteletére rendezik meg a Belső-tó partján évről évre a Levendula Fesztivált, mely lehetőséget nyújt a helyi amatőr művészeti csoportok fellépésének is. Fontos szerepet játszik a rendezvényen a népművészeti kirakodóvásár, kézműves játszóház, ahol elsősorban a levendula feldolgozásának különböző módjait ismerhetik meg a látogatók.