A fejlettnek mondott nyugati világban az elhízás járványszerű méreteket öltött a múlt század hetvenes éveitől. Ebben az időszakban vált általánossá a növényi olajok és azon belül is a napraforgóolaj fogyasztása, mely telis tele van omega-6 zsírsavakkal és ezáltal az optimális omega-3 – omega-6 arány 1:2 helyett 1:20-hoz módosult.

Burgonya

Ezzel árhuzamosan drámai mértékben növekedett a cukorfogyasztás, ezen belül is a fruktóz fogyasztása. A gabonafélék térnyerése tovább folytatódott a burgonya és a rizs, illetve a kukorica kárára.

Sajnos a gabonafélékben található fehérjék és különösen a glutén szervezetünk számára kifejezetten káros. Minden századik embernél súlyos megbetegedést, a coeliákiát provokálja (lisztérzékenység). A betegségnek ma már több változatát ismerjük, így a korábban gondolt típusos coeliákia mellett sok az atípusos forma, sőt, sokkal gyakoribb, mint a típusos változat.
 
A burgonyában nincs sok fehérje (az összes kalória mintegy 10%-a), de ezek e fehérjék a szervezetünk számára egyáltalán nem toxikusak. Nem véletlen, hogy a betegek, a lábadozók vagy az egészen kis gyermekek is ehetnek főtt, tört burgonyát anélkül, hogy ezzel a legkisebb mértékben is veszélyeztetnék az egészségüket.
 
A kedvezőtlen táplálkozás következtében az USA-ban ma a cukorbetegség gyakorisága az összlakosság 12%-át érinti, míg a lakosság negyede az úgynevezett pre-diabétesz állapotában van (a cukorbetegséget megelőző állapot). Nálunk kb. 600 ezer cukorbetegről tudunk, a pre-diabétesz vonatkozásában nincsenek megbíztató adataink.
 
A burgonya őshazája Dél-Amerika. A nadragulya félék családjába tartozik, így érthető, hogy nyersen nem fogyasztható, mert atropin szerű anyagot tartalmaz, ami mérgezést okozhat. Főve vagy sütve ez az anyag tökéletesen elbomlik és akkor már bátran fogyasztható. 

A csírázott burgonya fogyasztása sem ajánlott az előbb említett atropin hatás miatt (abban különösen sok van). A burgonyakeményítő nagyon jól hasznosul és távolról sem vált ki akkora vércukor emelkedést, mint pl. a búzából készült kenyérfélék vagy péksütemények.

A gabonafélékhez való genetikai alkalmazkodásunk kb. 7 ezer éves múltra tekint vissza, és ez az idő nagyon kevésnek bizonyult. Nem véletlen, hogy a búzának rengeteg munkafázison kell átmennie ahhoz, hogy emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer váljék belőle. A nyers liszt, jól tudjuk, nagyon mérgező és szinte emészthetetlen (nagy éhínségek idején sokan meghaltak, akik nyers liszthez jutottak és azt elfogyasztották).

A burgonya kalóriatartalma nem magas. 3kg burgonyában mindössze 2000 kcal van, tehát a fogyókúrás étrendekbe bátram beiktatható (nem a zsírban, olajban sütött változatokra gondolok). A tűzben, parázson sült gumók fogyasztása legalább negyvenezer éves múltra tekint vissza a paleo-régészek kutatásai szerint. A rizs is sokkal egészségesebb, mint a búza vagy rozs, de annyira nem egészséges, mint a burgonya.