A genetikailag módosított organizmusok a természet manipulálásának és az élelmiszer-termelés iparosodásának termékei.

2010 elején az Európai Bizottság egészségügyi és fogyasztói jogok biztosa engedélyezte a BASF által genetikailag módosított krumpli termesztését. Már az a tény sem sok jóval kecsegtetett, hogy egy vegyiparban érdekelt multinacionális vállalat krumplitermesztéssel kezd foglalkozni. Az amflora névre keresztelt terméket elsősorban az ipari papírgyártásban szerették volna felhasználni. A keményítőből így főleg az amilopektin nevű anyagot nyernék ki és nem az amilózt, de a szétválasztás igen fáradságos és költséges folyamat. Az amflorában az amilóz génjét kell kikapcsolni, és így a krumpli csak amilopektint termel. A génekkel folytatott játék azonban sosem egyértelműen tiszta. Az amflora ugyanis, amely bizonyos antibiotikumokkal szemben rezisztens, belekerül más élő szervezetekbe is, hiszen állati takarmányként is használják. 

Ha meg szeretnénk érteni, mi is az a GMO, érdemes kicsit visszatekinteni az időben, így azt is megérthetjük, miért olyan veszélyes.

Mi is az a GMO?

A genetikailag módosított organizmusokba a sajátjuktól idegen géneket építenek be, azzal a céllal, hogy módosítsák, javítsák az eredeti organizmus néhány tulajdonságát. Olyan ez tehát, mintha belénk építenének néhány, fókából vagy jegesmedvéből származó gént, hogy ellenállóbbak legyünk a hideggel szemben. A GMO a génsebészet terméke, amelynek kiindulópontja a műszaki tudományok, ezért eredendően redukcionista. Abból indul ki, hogy az élő szervezetet – és különösképpen a DNS-t – szét lehet kalapálni, majd más DNS-darabokkal összekeverve újraalkotni. A GMO az agrobiznisz elhatalmasodásának terméke, és mint olyan, teljességgel figyelmen kívül hagyja az élet és az élő szervezet egységét adó ökoszisztémát. 

Míg a GMO létrejöttét megelőző időkben az ilyesfajta ipari tevékenység még csak arra irányult, hogy megvédje a növényeket a kártevőktől és kórokozóktól, segítse a növekedésüket, valamint a permetezés hatékonyságát. Ma a beavatkozás az élő szervezet belsejében, a DNS-ben zajlik. Ily módon a növény új tulajdonságokat kap, amelyek ipari-gazdasági értelemben jobbak. Erre a legjobb példa az első GMO-eljárással létrehozott – amerikai piacon bevezetett – Flavr-Savr paradicsom, amelyet arra találtak ki, hogy meghosszabbítsák a tárolhatóságot.

GMO – pro és kontra

A génsebészet ma már kiterjed az állattenyésztésre is. A tenyésztett lazacokat például azért vetik alá GMO-eljárásnak, hogy a növekedésüket felgyorsítsák. Így néhány hónap alatt hatalmasra nőnek, a profitszerzés időszaka pedig megrövidül. A baj az, hogy a lazacneveldékből kikerülő halak összekerülnek a természetben élőkkel, így megváltoztatják az egész faj tulajdonságait. Már az első ilyen irányú kutatás megosztotta, és azóta is két csoportra szakítja a tudósközösséget. Egyik csoportjuk lelkesen üdvözli a tudomány eme vívmányát, amellyel rövid idő alatt meg lehet oldani az éhezés problémáját, a többiek szkeptikusan és óvatosan közelítenek a témához. Ez utóbbiak megkérdőjelezik a GMO hasznosságát – eltekintve a kereskedelmi értelemben vett haszontól –, és aggódva szemlélik a genetikailag módosított organizmusok bekerülését a természetes környezetbe. 

Az európai országok kezdetektől fogva nagyobb óvatosságot tanúsítottak a tudományos és technológiai fejlődés ezen irányával szemben. Az európai polgárok többször is kinyilvánították, hogy a GMO-mentes mezőgazdaság hívei. Ennek ellenére az Európai Unió a tagállamokban engedélyezte az – emberi és állati fogyasztásra szánt – génmódosított termékek kereskedelmét, valamint a repce, a kukorica és a szója esetében a termesztését is. A szabadság elvére hivatkozva (fogyasztást és termesztést illetően egyaránt) a tanács rendeletet alkotott arról is, hogy a tagállamok garantálják a hagyományos biológiai és a transzgenetikus mezőgazdaág együttes jelenlétét. Nem árt azonban tudni, hogy ez a „szabadságelv” nincs tekintettel arra, hogy a transzgenetikus termesztés minden más növény kárára elterjedhet, megfertőzve a természetes módon termesztett terményeket. Ezt igazolja az a javaslat is, hogy ne legyen kötelező feltüntetni a termék csomagolásán a GMO jelenlétét, amennyiben a felhasznált anyagok 0,9 százalékát nem haladja meg.

Ígéretek és veszélyek

Sok tudós szerint kizárt dolog genetikailag módosított élő szervezeteket előállítani úgy, hogy ne kerüljön veszélybe a természetes gazdálkodás. A mezőgazdaság nyitott rendszer, amelyben lehetetlen légmentesen szeparálni a megművelt területeket.

A GMO valójában olyan mesterséges beavatkozás Földünk biológiai sokszínűségébe, amely nemhogy gazdagítaná, hanem – azáltal, hogy mesterségesen szelektál a fajok közt – elszegényíti a természetet. És akkor még nem is szóltunk az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról, amellyel manapság még korántsem vagyunk tisztában. Új allergén anyagok, allergiák jelennek meg, az antibiotikum-rezisztenciáról nem is beszélve, de ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Talán még el is fogadhatnánk a GMO-t, ha valóban megoldást jelentene a világ éhezői számára, de az a néhány adat, ami a rendelkezésünkre áll, épp az ellenkezőjét mutatja. Amióta a GMO bekerült a kereskedelembe, és ennek körülbelül tizenöt éve, az éhezők száma egyre nő, egyenes arányban az élelmiszerrel kereskedő multinacionális dollármilliárdosok vagyonával.

Forrás

Cikkünk dr. Filippo Ongaro Úgy egyél, hogy jól legyél című könyvének (kiadta a HVG Kiadó, támogatta a Quintess Egészségközpont) felhasználásával készült.