Jókai Anna írónak ítélte a Bocskai István Társaság idei díját, amelyet az érmelléki Szentjobbon (Románia) vehetett át az alkotó.

Jókai Anna író az MTI-nek pénteken elmondta: a Bocskai-díjat olyan emberek kaphatják, akik következetes és hosszan tartó munkával szolgálták a magyarság ügyét, ismerik a magyarság testvériségének a szellemét és sokat tettek az emberiség szolgálatában.

Hozzátette: mindig nagyon örül a közösségektől származó elismeréseknek, mert pontosan láthatja mögötte az emberek arcát, törekvéseiket. Emellett erősen érinti, ha olyan közösségek keresik meg, amelyekkel személyes kapcsolata nem volt, mégis értékelték a munkáját. Jókai Anna úgy fogalmazott, hogy a Bocskai Társaság elismerésének azért is örül, mert erdélyi díjról van szó, amely mindig a szíve csücske volt.

Az írónő a kitüntetést egy baráti közösségben vehette át július 28-án az ottani református templomban és kérésnek eleget téve elmondta az Ima Magyarországért című verset. Felidézte: az ünnepségen arról beszélt, milyen fontos dolog éppen azokban a napokban átvenni ezt az elismerést, amikor arról van szó, hogy jobban össze kellene tartani, figyelni egymásra határon kívül és belül. Beszélt a testvéri szeretetről és arról, hogy úgy kell ragaszkodnunk egymáshoz, mint egy nagy családnak, mint ahogy a gyermek ragaszkodik az anyjához akkor is, amikor kicsit távol kerül tőle.

Az író sokrétű munkásságáért számos rangos elismerést kapott: 1970-ben József Attila-, 1994-ben Kossuth-, 1999-ben Magyar Örökség, Tiszatáj, 2000-ben Magyar Művészetért Díjat, 1999-ben övé lett az Év Könyve jutalom, 2003-ban az Arany János-nagydíj, majd 2004-ben a Prima Primissima díj is. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2002-ben a Köztársasági Elnök érdemérmével tüntették ki. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét és Budapest díszpolgári címét is.

MTI 

Jókai Anna

       IMA  MAGYARORSZÁGÉRT

Öregisten, Nagyisten

Nézd, hogy élünk itt lenn

katlanba zárva

csodára várva

csöbörből-vödörbe magyarok.

Itt élünk se élve se halva

hurrá a vödörben hal van

süthetünk szálkás kis pecsenyét

a friss húst viszi már a fürge menyét

körben a bozótból

ragadozók szeme villog

az elhevert csordákon

áldozati billog.

/csitt, csak csendesen, ne kiálts,

 mormold csak, mormold az imát/

Öregisten, Nagyisten

ha Te nem, ki segítsen?

sovány lakomára

nova bort kínáltak

s akik ezt megitták

mind bódultakká váltak.

   / ….csak csendesen, ne siránkozz,

    bátran szólj elkábult hazánkhoz./

Öregisten, Nagyisten

érted sóvárog ma minden

akik hortyognak szanaszét

vagy éberen vigyáznak

síkos savas-eső alatt

bíz egyformán áznak.

    /…csak csendesen, mind aki lázad,

báránybőr jelmezben figyelik a házad/

Öregisten, Nagyisten

erősíts a hitben

hogy ami késik

azért el nem múlik

él még a te nyájad

bárha szőre hullik.

    /….csak csendesen, nem használ a lárma,

mostoha szülők közt még árvább az árva/

Öregisten, Nagyisten

más remény nincsen

mint igazad kegyelmed

hogy Te szabj végül rendet

Maradék országnak

adj életes kedvet

a lecsonkolt többit

gyógyítgasd ne engedd

önnön-gyilkosává válni

haza kell találni!

   / csak csendesen, mert vád alá vesznek,

jönnek janicsárék, kerék alá tesznek/

Öregisten, Nagyisten

a vak lóra azt hazudták bátor

suba alatt kupec lett a pásztor

műdalokkal altat nejlon-furulyája/

dagonyáztat altat pocsolyába.

   /csak csendesen, ne élvezd a táncot,

csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot/

fájdalomban boldog régi jó Patrónánk

hegyeink elcsórták, eladó a rónánk

fulladtunk a füstben a folyónkban cián

sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten- hiány

mértékadó értelmiségi minden mérték nélkül!

hóhér a halottal cinikusan békül

dús szobákban ál-parasztok

a búzát égetik ők nem a harasztot

melósvezér nyüszít, uszít

munkásember helyben fut itt

a hajléktalant rendőr verte

shoppingcenter országszerte

mocskos pénznek nincsen szaga

gaztól rabolt s gaz lett maga

és a művész? Búsan kérded

megvették a tehetséget

sirasd őket Ősi Anya

zsoldos pénznek nincsen szaga,

   /…csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,

   végtelen időben mindenkit megtérniI/

Öregisten, Nagyisten

kit kövessünk s kit nem?

érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd

hisztériát űzz el indulatunk meghagyd

 a reánk szabott leckét beteljesíthessük

gőgösek se legyünk kétségbe se essünk

náci-tudat, bolsi-tudat

csak álarc a Szörnynek

egyképp, meggyötörtek

lám egymásra törnek

gonosz század elment

nehéz évek jönnek

melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,

biztass hogy a testvérharc megszűnhet

göngyöld a Földgolyót Fiad köntösébe

édes hazánkat annak kellős közepébe

 a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke.

Annyi gyalázatos koron át

Őrizd meg számunkra misztikus koronád.

   /…Csak csendese, akinek füle van, hallja,

    a látónak látható, hasad az Ég  alja/

Öregisten, Nagyisten

mit akarjunk, s mit nem:

törvényed vezessen

hogy e kis nép oda ne vesszen

át ne lyukadjon helyünkön a térkép

ki ne radírozzon a világi lét végképp

serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét

kend meg könnyektől elhomályosított szemét

küldd le a magasból újra e véres-veres földre

tarts köztünk szellemét most és mindörökre.

   / A Születés-hiszen az életünk hovatovább ráment-

mielőtt nem  késő, Te mondd ki az Áment./