BODOLA

Bodola (románul Budila, németül Bodila vagy Bodeln, szászul Budille) község Romániában, Erdélyben, Brassó megyében, Brassótól 17 km-re keletre, a Tatrang folyó partján.

Nevének eredete

Szláv eredetű személynévből keletkezett (vö. délszláv Budilo). Első említése egy 1294-es oklevél 1366-os másolatában: Budula.

Története

Magyar lakói a hagyomány szerint székely eredetűek. Mivel a Tatrang gyakran változtatta a medrét, a középkorban csak úgy tudott fennmaradni, hogy lakói állandóan újraépítették és erősítették a gátakat, védekeztek az árvizek ellen. 1377-től néhány évtizedig a törcsvári uradalomhoz tartozott. 1466-ban már állt vára.

1471-ben románok is lakták. 1476-tól egyedüli tulajdonosa a Béldi család lett, aki korábban is birtokos volt a faluban. Ennek köszönhetően a falu a továbbiakban nem Brassó vidékéhez, hanem Fehér, a későbbiekben Felsőfehér vármegyéhez tartozott. A 15. század végétől kezdve, amikor a Béldiek beházasodtak a Teel-birtokba, az uradalom központja volt.

A 16. század folyamán a reformáció nem tudott gyökeret verni, mivel a Béldiek kitartottak a római katolikus vallás mellett. A század végén a számukra másolták az ún. Béldi-kódexet, a Képes krónika egy részének szövegével. Ekkor a faluközösséget váltva mindig egy magyar bíró, egy magyar és egy román esküdtpolgár vezette. 1599-ben Vitéz Mihály dúlatta föl a székelyekkel, mivel Béldi János rokonságban állt ellenfelével, Mihnea Turcitul korábbi havasalföldi vajdával. Az 1620-as években Béldi Kelemen hatalmas anyagi áldozatok árán megerősítette a várkastélyt, benne kőházakat, pincéket és kerteket is létesített. Magyar lakói 1640 körül, Béldi János alatt tértek át a református hitre.

1658-ban a Bodza-szoroson át betörő tatárok égették föl. Miután 1678-ban Béldi Pál Törökországba menekült, I. Apafi Mihály a brassói szászokkal és a székelyekkel leromboltatta a várat. Megbízottjai kínvallatásokkal kerestették Béldi elrejtett vagyonát. Apafi ekkor az uradalom egyik felét zabolai Mikes Kelemennek adta. Ettől kezdve maga a falu is részben Béldi-, részben Mikes- birtok volt (a románok az előbbieket Beldea, az utóbbiakat Michiș néven ismerték).

1690-ben Thököly Imre felgyújtatta. 1698-ban 21 román és 19 magyar jobbágycsalád, 11 román és 5 magyar zsellércsalád lakta. 1770-ben a katolizált Béldi Tivadar jobbágyait is áttérítette új hitére, azonban római katolikus anyaegyházat az egyházközség nem alkotott, hanem mindvégig Türkös filiája maradt. Ő telepítette be cigány lakosságának őseit is. 1778-ban a katolikus Béldiek grófi címet kaptak, ezután a faluban megkülönböztettek "gróf" és "nemes" Béldieket. Az 1820-as–1830-as években a prázsmáriak a Tatrangon őrlő-, ványoló és kallómalmokat építettek, amelyek folyamatosan árvizeket okoztak.

1848 októberének végén a hétfalusi románok felforgatták udvarházait. 1848. december 5-én a háromszéki nemzetőrök foglalták el.

1865-ben 16 934 holdas határának 80%-a volt erdő, 8%-a kaszáló, 6%-a legelő és csak 5%-a szántó. A Mikesek szeszgyárat alapítottak. 1876-ban Háromszék vármegyéhez csatolták. 1885-ben református és ortodox iskoláját megszüntették, ezután mind a magyar, mind a román gyermekek a magyar tannyelvű állami iskolát látogatták. A 19. század végén a Béldi családba benősült Nemes család is birtokhoz jutott. A 20. század elején a nagygazdaságok lovat, szarvasmarhát és sertést tartottak, komlót és gyümölcsöt termesztettek. 1924-ben érte el a vasút. 1926-ban Brassó megyéhez csatolták. 1960-tól pár évig itt működött a később Prázsmárra költöztetett mezőgazdasági szakiskola.

Látnivalók

• Béldi Tivadar kastélya egy ősfenyves park közepén áll. Ma a polgármesteri hivatal működik benne.
• Ennek közelében az 1762-ben, barokk stílusban épült római katolikus kápolna.
• Egymás mellett áll a Béldi család másik három kastélya: Béldi Tivadaré, Béldi Ferencé a 18. század közepéről és egy másik Béldi Ferenc udvarháza, az egykori vár helyén. A faluban található még egy Mikes-kastély és egy Nemes-udvarház is.
• A református templom eredetileg középkori, mára teljesen átalakították.
• A régi ortodox templom 1834-ben épült.^[3]

FORRÁSSOK

• Binder Pál: A bodolai (Béldi) uradalom története. Szecseleváros, 1994