A sötétség nem más, mint a fény hiánya.
A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani.
Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét.
A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya.
Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni.
Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás.
A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik, amit Isten elvár tőle.
Ő igazából szabadságában örömét leli.
A bűnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének.
Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire mulandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert.
Az elképzelt jó unalmas, szürke, hétköznapi.
Az elképzelt rossz izgalmas, csábító, vonzó, de a megélt rossz az embert kilúgozza, kiüresíti, fájdalommal, sötétséggel tölti el.
A megélt jó az embert fölemeli, tisztává, boldoggá, örömtelivé teszi.
Miért vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz horgain.
Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta, igaz, őszinte világ után!
Kommentáld!