Isten
kegyelméből ötvenöt éves lettem! Állok ezen a magaslaton és nézelődöm!
Hátra nézve édesanyámat látom, ki ötvenöt évvel ezelőtt édesapámmal az
élet mellett döntött! Létem alapja nem más, mint két fiatal tiszta álma,
mely eggyé forrt, két lábra állt és elindult a nagyvilágba!
Létem, két
székely ember igenje mindarra ami szép, igaz, jó és szent!!
Az ember
gyermekeiben győzi le a falakat!!
Ott, ahol a
léted véget ér, ott testi, lelki fiaid, lányaid diadalmasan
továbbmennek!! A szülő varázsvesszeje az ő gyermeke, kik által létet
adva továbbteremt, az életet szolgálva, a 36 fokon égő, élő fáklya
hordozóját szüli e világra, hogy a szeretet és a jóság lángjából építsék
Isten Országát! Dédapám, a 1oo évvel ezelőtt kezdődő első világháború
lövészárkaiban biztos, hogy egy békés, jobb világról álmodott, melyből
mind kántortanító, amit tudott azt meg is valósított!
Édesapám
továbbvitte a tiszta vágyakat, verseket írt, 1956 után a börtönben
számba vette a feladatokat, majd az apjától kapott zászlaját, a szabad
életbe vetett tiszta hitét, az én gyermeki reszkető kezembe tette!!
Lassan a pislákoló láng átjárt, elindultam, és ma már én is hiszem, hogy
eljön az a nap, melyben Istenhez és egymáshoz közelebb ülve élhetünk
békében, jó testvérekként mindannyian.
A tündérkert, Isten Országa
előttünk van!! Biztos, hogy szépen, lassan nem csak az útjaink, de az út
melletti árkok és a domboldalak fölé magasló hegyeket borító erdők, s a
bennük megbúvó falvaink, városaink lakói, mindenki és minden Isten
akarata szerint szépen megtisztulva, virágba borul!
Igen, őseim vágyát
hordozva megyek, magam is vágyva vágyódok arra,
hogy minden mi él és van, istengyermeki méltóságában kiteljesedve,
bőségben, békében élhessen! Szeretném, hogy mindannyiunk mindennapjait
betöltse szorgalmas munkánk, kitartó imánk gyümölcse a bölcsesség és
béke, a szeretet és a jóság! Akarom, hogy ugyanúgy kiáradjon és betöltse
a létezés öröme testvéreim életét, mind a hasadó hajnal fénye reggel,
az Isten alkotta drága világunkat!!
Előre nézek ötvenöt év magaslatáról, és tudom, hogy a öröklött
álmaim rajtam túlmutatnak, e cél meghalad, hisz utunk e földi tájon
véges! Bár remélem, hogy vándorlásom minden
nappal egy lépéssel közelebb visz a mennyek országához, s e földi létem
végén ugyanezt a munkát magasabb szinten, még intenzívebben végezhetem,
de azért jó tudni, hogy a zászlót, a hitemből született gyermekeim
kezébe átadhatom!!
Nyugodt vagyok, bízom a gyermekeimben, hisz eddigi
életem nekem is megannyi botladozás, de minden elesés után
megtapasztaltam, hogy kelj fel Jancsi létem mélyén a talpra állító ólom
nem más mint Isten, és ez a hit, mely bármilyen sötétségből talpra ránt!
Hiszem, hogy Isten Országa eljövetele utáni vágy, gyermekeim életében
is diadalmaskodik! Tudom, hogy mindenki aki él, öntudatlanul is akarja,
hogy mindig, mindenben a szeretet és a jóság diadalmaskodjon, és ez a
vég nélküli vágy, szent forradalomként feltartóztathatatlanul
kibontakoztatja a világot!
Köszönöm Istenem ezt a lángot, az életet,
melyet a hittel szüleimtől kaptam, s melyet alázattal hordozva szeretnék
a Te nevedben befogadott felnövekvő gyermekeimnek, mind legdrágább
kincset szeretettel tovább adni!!
Csaba t.
Déva, 2014 jan. 24
Kommentáld!