Felnőtt fiatalokkal beszéltem, kik az igazságosságot életükben csorbulni látták, és mérhetetlen haraggal törtek egymásra. Megszólás, rágalom, bármi, mi árt, és pusztít, kérlelhetetlen hideg gyűlölet. Rajzoltam egy koncentrikus körökből álló céltáblát, és arra kértem, hogy írják be a kör közepéről kiindulva azokat az értékeket, melyeket nagyon fontosnak tartanak. Szomorúan láttam, hogy valós értékek közül: igazság, becsület, nemzet, haza, egyház, liberalizmus, demokrácia, megbízhatóság stb, egyszerűen hiányzik a gyógyító Krisztusi szeretet.

Az a szeretet, mely lehajol a terrorista Saulhoz, és párbeszédet kezd vele, melyik hiszi, hogy a vélt igazától elvakult ember szeméről lehullhat a hályog, és ő is megláthatja a végső igazságot, melyben testvérek leszünk. Úgy gondolom, hogy mennél inkább megkopik, elsekélyesedik a szeretet Istenébe vetett hitünk, annál inkább próbálunk keresni itt a földön valami istenpótlót. Elkezdünk isteníteni valakit, akárkit, vagy akármit, bármit, mert Isten nélkül nem élhetünk. Ez a valaki lehet egy nagyon értékes ügyes ember is, ki nem él vissza a ráaggatott jelzőkkel, de lehet, hogy vélt hatalmától megittasodva zsarnok lesz, és visszaél a beteges bizalommal, tisztelettel, szeretettel, mely körülveszi. Sajnos sokan elvont eszméket is elkezdhetnek isteníteni, gondoljunk csak a fasizmusra, más népek érdekeit lábbal tipró nacionalizmusra, vagy az oly sokarcú igazságosságra, melyet sokszor teszünk a szeretet parancsa elé.

Az ember egy marék por, melybe Isten belelehelte a maga életadó szent Lelkét, melyre ha alázattal hallgat, akkor hegyeket mozgató erők szabadulnak fel benne. Források fakadnak, melynek a vize nem az övé, ő csak feltépett föld, egy seb, melyet kitölt, s melyből kicsordul az életadó hűs tiszta víz. Isten a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők, általunk termi gyümölcsét, fürtjeit az Isten. Velünk, megtért Saulokkal akarja megíratni a világunkat megszentelő, jobbá tévő "szeretethimnuszát". Tudnunk kell magunkról és egymásról is, hogy szeretetből született, ajándéknak szánt, életadó áldások vagyunk. Az Úr Isten, a végtelen szeretet, - melynek fénye vízcseppnyi létünkön felragyog, - magasan felettünk áll, és e földön csak alázatos, élő hitünk karjaival ölelhetjük át, ennyi a miénk.

Sajnos a személyes gonoszról, az ördögről való egészséges keresztény tanítás is nagyon sok emberből hiányzik, így embertársainkban keressük a megtestesült gonoszat, és mikor megtalálni véljük, akkor hihetetlen erőkkel tudunk egymásra rohanni.

Élő hitünk megvéd attól is, hogy egymást megtestesült gonosznak lássuk. Minden ember törekszik a jóra, tipegve, topogva a fény felé halad. Sokszor beszéltem egymással kérlelhetetlen haragban álló, gyűlölettől elvakult emberekkel külön-külön is. Soha nem találkoztam még a haragtól eltorzult emberben sem olyannal, aki ne akart volna jót, szépet. Lelkünk mélyén mindannyian a fény felé hajlunk, de nagyon könnyen, a tudatlanság miatt, indulatoktól rángatva, kezünket, nyelvünket átengedjük a gonosznak, és akkor nemcsak a körülöttünk álló emberekben teszünk pusztítást, hanem a legszörnyűbb károkat önmagunkban tesszük. Két autó nem tud úgy összeütközni, hogy mind a kettő ne sérülne meg.

A gonosz lélek, kinek nincs keze, nyelve, ő nem tud nekünk ártani, csak ha átengeded neki önmagad. És te hiába szolgálod őt a gyűlölet, a harag mezején, mert nem fizet, boldog soha nem leszel, a Gonosz téged kikacag, és élvezi a pusztítást, melyet Isten gyermekei egymásban okoznak.

Uram, adj élő hitet a te szent tanításodba. Segíts, hogy bizakodó lélekkel hallgassak reád. Védj meg a gonosztól, ki mint ordító oroszlán keresi, hogy kit nyelhet el. Segíts megállni rohanásunkban, és életünk legfőbb értékévé a szeretet parancsát tenni. Hinni azt, hogy mint jó magból, a szeretetből kibontakozhat egy olyan világ, mely otthona lehet mindannyiunknak.

Szeretettel, Csaba t.