Bokor Elemér (Sátoraljaújhely, 1887. január 19. – Budapest, 1928. szeptember 1.) zoológus, barlangkutató.
Iskolai tanulmányait szülőhelyén végezte el, majd az első világháború alatt katona lett, főhadnagyként 1914-ben hadifogságba esett.
Hazatérte után beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára, 1924-ben szerzett doktori címet. 1925-től tanárként dolgozott a budapesti fő-reálgimnáziumban, oktatási területe a természetrajz és kémia volt.
Már egyetemi évei alatt a barlangkutatással foglalkozott, valamint tanulmányozta a bogarak életét. 1919-ben Ispánmező környékén fedezte fel és írta le a környékre jellemző barlangi bogárfajt, a Duvalius gömöriensist. 1921-ben 102 barlang ízeltlábú faunáját dolgozta fel.
Doktori disszertációja is az Abaligeti-barlanggal és annak állatvilágával foglalkozott, amit először 1922-ben mért fel részletesen. Ezt 1925-ben publikálta először. Ez volt az első részletes leírás a barlangról és annak élővilágáráról. A Kecske-lyuk (Miskolc) barlangban találta meg, majd 1926-ban írta le a Gebhardt Antalról elnevezett Duvalius gebhardti nevezetű vak bogárfajt, a vakfutrinkát.
Tudományos írásai a Rovartani Lapokban és az Entomologische Blätterben jelentek meg.
Alelnöke volt a Barlangkutató Társaságnak, elnöke a Rovartani Társaságnak. A Német–Osztrák Barlangkutató Szövetség ezüst plakettel tüntette ki munkásságáért.
Életét a barlangkutatás és a föld alatt élő bogarak kutatásának
szentelte, számos új faj leírása neki köszönhető. Bokor Elemér
eredményes munkásságának határt szabott az a sajnálatos esemény, hogy
fiatalon, 41 éves korában elhunyt.
Jelentősebb írásai
Emlékezete: Nevét a Mecsekben a Bokor pihenő őrzi.
Kommentáld!