Egyes történészeink szerint e napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt.

Álmos fejedelemről, a Turul-nemzetség egyik kiválóságáról, a hun utód magyarok hadvezérét és első fejedelmét az akadémiai történetírás agyonhallgatja, újabban már nem is tőle, hanem csak Szent Istvántól próbálják eredeteztetni az Árpád/Álmos-házat.

Attila örökét, a Kárpát-medencét visszaszerző Árpád fejedelem mellett apja emléke már a középkorban elhalványult. Régi krónikáink közül csak Anonymus szentelt neki három fejezetet.

A csodás álom

A névtelen szerző gesztájában a következő szerepel: „Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el…”

Nemcsak a mi Álmosunk születését és későbbi nagyságát jövendölte meg a csodás álom, hanem a méd király lányának, a Kr. e. 6. században élt Mandanénak is hasonló látomása támadt, ő azt látta, hogy méhéből egy hatalmas egy nagy fa nő ki, melynek ágai beborítják Ázsiát. Dzsingisz kán apósának pedig egy fehér sólyom jelezte előre, hogy hamarosan hatalmas úr érkezik lánykérőbe. Talán a szkíta és hun népeknél a szellemősök álmon keresztül adtak hírt a közösség életét meghatározó eseményről, így egy új király születéséről.

A név eredete

Anonymus a következő magyarázatot adta a dicső magyar vezér nevének eredetéről: „Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak - ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek származnak.”

Ahogyan a csodás jelenés, úgy az Álmos név sem volt egyedülálló a szkíta-hun népek között. Jordanes a 6. századból említ egy Almus nevű helynevet a mai Délvidéken, ahol valószínűleg egy hun Álmos nevű vezér szállása állt. A közép-ázsiai hun utódoknál, a magyarokkal majdnem egy időben felemelkedő ujgurok és karlukok között találunk egy „il-almus” méltóságnevet, mely „birodalomszerző kán” értelemben volt használatos. Ezen kívül a kelet-európai síkságon, az egykori szkíta-hun birodalom területén is ismert volt az Almus név, a volgai bolgár fejedelmét nevezték így, aki 922-ben felvette az iszlám hitet.

Álmos jellemzése

Anonymusnál a következőt írta le a nagy magyar fejedelemről: „Álmos vezér pedig, miután világra született, nagy örömére szolgált Ügyeknek és rokonainak, továbbá Szcítia majdnem összes előkelőinek, merthogy az apja, Ügyek, Mágóg király nemzetségéből eredt. Maga Álmos meg szép, de barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; a termete magas és karcsú; a keze nagy, az ujjai vaskosak. Álmos egyszersmind kegyes, jóakaratú, bőkezű, bölcs, derék katona volt; vidám adakozó mindazok részére, akik Szcítia országában abban az időben katonák voltak. Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, mintegy a Szentlélek ajándéka jutott neki, s így pogány létére mégis hatalmasabb volt és bölcsebb Szcítia összes vezéreinél. És az országnak minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint vagy az ő segítségével intézték. Mikor érett ifjúvá serdült, Álmos vezér akkor feleségül vette azon a földön egy igen nemes vezérnek a leányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába.”

A hun udvarban 449 körül megfordult Priszkosz rétor hasonlóan jellemezte a nagy Attilát, annyi különbséggel, hogy az Isten ostorát alacsony termetűnek és széles mellűnek írta le a követ.