TERMÉSZET

MTI,  2016. 12. 13.

Egy veréb méretű, tollas dinoszaurusz csaknem százmillió éve borostyánba kövült farkára bukkantak kutatók Mianmarban.

A fiatal állat farka valószínűleg egy fa gyantájába ragadt. A kicsi dinó apró farokdarabja révén nyerhetnek a kutatók nem mindennapi betekintést a kréta földtani korban élt tollas dinoszauruszok világába. A különleges leletet rejtő borostyánt, azaz megkövült gyantadarabot egy kínai kutató vette észre Mianmarban, Myitkyina város piacán, 2015-ben. A borostyán egy dinoszaurusz 36 milliméternyi farkát rejtette csonttal, hússal, bőrrel és tollal együtt. Maga az állat sem volt nagyobb 15 centiméternél.

„Ez az első ilyen lelet, nagyon izgatott vagyok" - mondta Ryan McKellar paleontológus, a kanadai Királyi Saskatchewan Múzeum munkatársa, a Current Biology című tudományos lapban megjelent tanulmány egyik szerzője.

A kutatók szerint a farok egy Maniraptorához („kezes rablók"), a kétlábú, madárszerű dinoszauruszok egy egyedéhez tartozott, azon ritka dinoszauruszcsoportok egyikéhez, melyeknek testét toll borította. Ezek a madarak 150 millió éve, a jura korban, jelentek meg. McKellar szerint a dinoszaurusz életének végét jelentette, hogy a farka beleragadt a gyantába: „Nem hullajthatták el a farkukat úgy, mint a gyíkok" - tette hozzá.

A farok mikroszkópos és szkenneléses vizsgálatával megállapították, hogy felső felülete mogyoróbarna, alsó része halvány vagy fehér, ami a rejtőzködő mintázatra vall. „Látunk olyan tollakat, amelyek még mindig a farokhoz kapcsolódnak, látjuk, hogyan illeszkednek hozzá, megnézhetjük a formájukat mikrométernyi pontosságig, még a tollakban lévő pigmenteket is" - mondta McKellar.

A farok nyolc csigolyából, puha szövetből és tökéletes állapotban, három dimenzióban megőrződött tollakból áll. Anatómiája alapján a szakértők kizárhatták annak lehetőségét, hogy madáré lehetett, mert a farok viszonylag hosszú és rugalmas volt és hiányzott róla a madarakra jellemző, a csigolyák összenövésével keletkezett csontos képződmény (pygostyle), amely a madarak farktollainak megtartását segítette.

A felfedezés a tollak evolúciója szempontjából is érdekes. A borostyánba szorult tollak jóval primitívebbek, mint a madátollak, hiányzik belőlük a központi szár.

A borostyán régóta tesz jó szolgálatot a kutatóknak. Számtalan teremtményt találtak már meg a régmúlt idők gyantájába zárva, köztük rovarokat, gyíkokat, kétéltűeket, emlősöket, madarakat, valamint növényeket és virágokat is.