Bözödi György (Bözöd, 1913. március 9. – Budakeszi, 1989. november 25.) író, szociográfus, történész.

A romániai magyar irodalom egyik leggonoszabbul ignorált alkotója volt, 1945 után mindössze három könyve jelenhetett meg, 1958-ban Hazafelé címmel egy elbeszéléskötete, amelynek Nyugtalan pásztorok címmel látott nyomdafestéket egy részben kibővített változata 1968-ban a Romániai Magyar Írók sorozatban. Legjelentősebb munkája a Székelyföld múltját és jelenét tudományos alapossággal, merészséggel feltáró Székely bánja című monográfiája.

A kolozsvári unitárius kollégiumban tett érettségit (1931), utána két évig teológus. 1933-tól a kolozsvári egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott. Versei, novellái jelentek meg az Ellenzék és a Keleti Újság című napilapokban. Folyóiratot szerkesztett Marosvásárhelyen (Székely Szó). 1935-től 1957-ig Kolozsvárott élt, a Hitel című folyóirat munkatársa, 1940-től az Egyetemi Könyvtár tisztviselője. Folyóiratok cikkírója (Pásztortűz, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Korunk). A falukutatási mozgalomhoz kapcsolódott történeti és szociográfiai munkája (Székely bánja, 1938). Magyarországon a Kelet Népe közölte írásait (1941). Kolozsvárott a Termés című évnegyedes folyóirat egyik alapítója (1942), szerkesztője (1944-ig). 1945 után részt vett az 1848-1849-es Történelmi Ereklye Múzeum rendbehozásában és vezetésében. Az 1950-es években egy ideig szövetkezeti könyvelő, majd büntető században a Duna-deltai építkezéseken dolgozott. 1957-től Marosvásárhelyen akadémiai kutató volt nyugdíjaztatásáig (1975). Mint nyugdíjas részt vett az Akadémia kiadásában megjelent Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania című sorozat (I. 1977., II. 1979) munkálataiban. Budapesten 1939-ben Baumgarten-jutalomban részesült.

Novellái, kisregényei mellett költészettel is foglalkozott, egyetlen verseskötete (Nap és árnyák) 1979-ben jelent meg a Kriterionnál. Sajátos ízű, epigrammasztikus lírát művelt.

Művei:

* Székely emberek, zsidó istenek (Jegyzetek a székely szombatosokról) (Kolozsvár, 1935);
* Székely bánja (szociográfia, Kolozsvár, 1938, Budapest, 1939, Bp., 1985);
* Romlás (regény, I-II. Bp., 1940); Nyugtalan pásztorok (regény és elbeszélések, Budapest, 1942., Bukarest, 1968); A tréfásfarkas (Bágyi János meséi, Budapest, 1943);
* Repedt csupor (elbeszélések, Budapest, 1944);
* Erdély szabadságharca (1848-1849) a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében (bev. Balogh Edgár; Kolozsvár, 1945);
* Rebi néni feltámadása (novella, Kolozsvár, 1945);
* Eladó temető (elbeszélések, Sepsiszentgyörgy, 1945);
* Hazafelé (válogatott elbeszélések, Marosvásárhely, 1958);
* Az eszös gyermök (Bágyi János meséi, Budapest, 1958);
* Nap és árnyék (versek, Izsák József utószavával, Bukarest, 1979).

múltidéző  

2013.03.09. | 09:02 Száz éve született Bözödi György (1913. március 9.–1989. november 25.)

Az író nagy pillanatai

Irodalmunk 1945 utáni időszakának egyik leggonoszabbul ignorált alkotója volt, pedig már indulásától voltak nagy, felejthetetlen pillanatai. Már első elbeszéléseivel, majd gyönyörű kisregényével, a Nyugtalan pásztorokkal jelentőset alkotott.

1940 után a Termésben közölt el­beszélései, tanulmányai jelezték, hogy a székely írók, Tamási Áron és Nyirő József után is lehet a zaklatott, nehéz sorsú történetekkel tele székely falvakról másként beszélni. A székelység történetének szenvedélyes kutatása és feltárása Janus-arcú írói egyéniségének másik arcát dokumentálja, és érdeklődésének másik nagy területét mutatja. Elbeszéléseinek, majd regényének, a Romlásnak fikciós világát hitelesíti fő műve, a székely történelem nagy tetemrehívása, a Székely bánja. Amely műfaja szerint ugyan monográfia, de több is ennél. Személyes hangú vallomás is világáról. (S hál’ istennek a Székelyföld folyó­irat könyvsorozatában nemrég újra megjelent, hozzáférhető, mindenkinek nyugodtan ajánlhatjuk figyelmébe, akit érdekel a balcsillagzat alatti székely történet.)

Elbeszélései, regényei árnyékba borítják a költőt, pedig ahogyan egyik odaadó híve, Szőcs István többször is leírta: Bözödi fanyar, ironikus bökverseivel és lázasan áradó szabadverseivel költőként is jelentőset, maradandót alkotott. Sajnos, minden vers­antológiából kimarad, egyszerűen nem értem, miért?
1940 után a Romlás című regénye s nemzedéke folyóiratában, a Termésben közölt tanulmányai, elbeszélései is tanúsíthatják, hogy kitartóan dolgozik, tágítja műve határait.

1944-ben ma szinte hozzáférhetetlen folyóiratokban jelennek meg részletek készülő, Jónás Ninivében című regényéből. Hogy a kézirattal mi történt, nem tudni. Lappang valahol. Bözödi György életében egyfolytában Jónás-regényéért vezekelt.(A történetet már öregkorában, a fordulat után ő maga mesélte el a Tisza­tájban megjelent interjúban.) Ezért ítélték a negyvenes évek végén börtönbüntetésre is. S az ítélet döntően meghatározta kiszabadulása után is írói lehetőségeit. De továbbra is, sokszor a megjelenés minden esélye nélkül is dolgozott, bokaficamok, házkutatások és betegségek kényszerszüneteit leszámítva, haláláig a székelység múltjával és különösen az 1848–49-es forradalom történetével foglalkozott, rész­letek jelentek meg be nem fejezett, Gábor Áronról szóló regényéből.

Hagya­tékának egy része a kolozsvári Múzeum Egyesület birtokában, innen még kerülhetnek elő érdekességek, másik részének sorsa, fájdalmas tény, de ismeretlen. Kéziratokkal teli ládái Pestre kerültek egy rokonához, és nem tudni, mi történt velük. De életművének jelentős része megvan és hozzáférhető, az imaginárius Erdélyi Könyvtár szerves, elidegeníthetetlen része, s jelentősége nő az időben. Nevével fémjelzett díjat nyújt át évente a Székelyföld fo­lyóirat.

Hatházi
Háromszék