A
Természetvédelmi Világalap (WWF) a nedves övezetek világnapja
alkalmából húzta meg a vészharangot. Az alap szerint a Pantanal
növénytakarójának mintegy 15 százalékát már elpusztította a
szójatermesztés és a legelők kiterjesztése.
A szervezet tanulmányának elkészítésén három éven át dolgoztak
Brazília, Paraguay, Bolívia és Argentína szakértői. Ez a négy ország
osztozik a Rio Paraguay vízgyűjtő medencéjén: a Mato Grosso hegyeiben
eredő folyó 2600 kilométert tesz meg, mielőtt az argentínai Parana
folyóba ömlene. A WWF szerint az 1,2 millió négyzetkilométeres régió
súlyos környezetvédelmi veszélynek van kitéve.
Glauco Kimura biológus, a környezetvédő szervezet Water for Life (Víz
az életért) programjának koordinátora nem kertel: "A Pantanal
veszélyben van. Ez meglepőnek tűnhet, de ez a szomorú valóság.
Tanulmányunk azt bizonyítja, hogy a Rio Paraguay vízgyűjtő medencéjének
14 százaléka sürgős védő intézkedésekre szorul."
Mielőtt hajón nekivágtak volna a Rio Cuiaba folyó kacskaringóinak,
amely fölött itt-ott ragadozó madarak köröznek és mindenfelé színes
papagájok rikácsolnak, Kimura és csapata felfelé haladt, Chapada dos
Guimaraes felé. A tekintet innen messzire hatol. A távolban jól látható a
buja Pantanal, amely igazi ökológiai paradicsom.
A veszély azonban a magas fennsíkról, a Planaltóról fenyeget. "Ez a
régió egy tálhoz hasonlít - mondja a biológus. - A Planalto a pereme, a
Pantanal a belseje, és az utóbbi megszenvedi az előbbi romlását."
A Planaltón végbemenő erdőirtás, a talaj végletes mezőgazdasági
kiuzsorázása, az erős urbanizáció és a vízi erőművek sokasodása megannyi
kockázatot jelent a mélyebben fekvő Pantanal számára. A platót járva
sok ezer hektárnyi ültetvényt, főleg szóját lát a látogató. A látóhatár
pereméig nyúló terület közepén traktor öntözi a növényeket egy sárgás
vegyszerrel: növényirtóval.
Ez kétségbe ejti Pierre Girard kanadai hidrológust, a pantanali
kutatóközpont szakértőjét. "A szóját ott termesztik, ahol a Pantanalt
öntöző és formáló folyók erednek. Nagy az erózió és a
környezetszennyezés veszélye" - vélekedik a kutató.
Kimura szerint a térség illetékesei úgy járnak el, mintha végtelen
lenne az őserdő, és korlátlanul állna rendelkezésre az édesvíz; mintha
szabadon lehetne pusztítani a rengeteget és szennyezni a vizet. A
biológus úgy véli, hogy a Rio Paraguay medencéjének megóvása
életfontosságú a 4500 állat- és növényfajt magába foglaló övezet
szempontjából, ám ma csak a térség 11 százaléka védett terület.
"Meg kell óvni a vízforrásokat, védett övezeteket kell létrehozni, és
javítani a mezőgazdasági-élelmiszeripari termelést" - hangsúlyozza.
Mint fogalmaz, ha mindez elmarad, a dél-amerikai földrész tüdejének
tekinthető térség "gyógyíthatatlan rákos folyamat áldozatává válhat".
(MTI)
Kommentáld!