Brentán Károly (Komárom, 1694. augusztus 23. – Genova közelében, 1752. november 19.)magyar jezsuita hittérítő, utazó.

Több, mint húsz éves dél-amerikai tevékenysége során több indián törzs megtérítésén és oktatásán dolgozott a mai Ecuador, Kolumbia és Peru területén, valamint felfedezőutakat vezetett, többek között Quitoból Panamába illetve Quitoból az Andokon át az Amazonas torkolatáig.

Útjairól részletes feljegyzéseket készített, melyek azonban halálakor nyomtalanul eltűntek.

Brentán a nagyszombati kollégiumban végezte tanulmányait, majd ezt követően 1714-ben lépett be a jezsuita rendbe. Missziós szolgálatra jelentkezett, majd elvégezte a sevillai misszionáriusképző tanfolyamot, és 1722-ben vagy 1724-ben Quitoba hajózott.

RÉSZLET : JEZSUITA HITTÉRÍTŐK DÉL-EMRIKÁBAN (Szabó László 1978.)

A latin-amerikai magyar hittérítők egyik legkimagaslóbb egyénisége: Brentán Károly, a rend quitói tartományában működött, ami akkor felölelte a mai Panama, Kolumbia, Ecuador és Venezuela területét. Brentán Károly Komáromban született, 1694-ben. A nagyszombati kollégium és a sevillai misszionáriusképző tanfolyam elvégzése után, 1722-ben érkezett Quitóba.

Brentán atya hatalmas felkészültséggel és törhetetlen elszántsággal kezdett hozzá evangelizáló működéséhez. Bámulatos nyelvtehetségénél csupán szorgalma és munkabírása volt nagyobb. Néhány társa kíséretében, majd teljesen egyedül, az ecuadori Amazonvidék járhatatlan, mocsaras őserdeibe vetette be magát. Ezer veszélyt leküzdve, olyan helyeken járt, ahol még most sem szokatlan egy-egy expedíció eltűnése.

Az Amazonas medencéje

  Több esztendei kitartó és önfeláldozó munkával, Brentánnak sikerült az addig még teljesen vad, koponya vadász jameo indiánokat megtéríteni. Megtanulta a nyelvüket, annyira, hogy még egy katekizmust is írt számukra. 1728 és 1734 között Brentán atya négy redukciót alapított, majd 1736-ban az omagua indiánok közé ment, hogy ott térítsen tovább. Rengeteg területet derített fel az Amazonas felső szakaszán, a Maranón folyón, amelynek jórészét fel is térképezte.

 Ott, az omagua indiánok földjén találkozott Brentán Károly az első portugál jezsuita hittérítőkkel, akik az Amazonason felhajózva, nyugat felé igyekeztek. Nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy a csoport vezetője, nem más, mint a magyar Fáy Dávid, a guayanai indiánok térítője. A portugál jezsuiták azt hitték, hogy saját területük határán működnek és így, Brentán és Fáy között egy hosszú, de barátságos jellegű vita indult meg, amit később -és most jön a legérdekesebb része ennek a nagyon is különös epizódnak- véglegesen egy harmadik magyar jezsuita, a világszerte ismert Szentmártonyi Ignác döntött el.  

Szentmártonyi Ignác két magyar rendtársával, a már említett Fáy Dáviddal és Kailing Józseffel együtt lépett partra Brazíliában, ahol tíz esztendőt töltött komoly tudományos munkában. Működésében hű segítőtársat talált a már régebben ott tartózkodó magyar jezsuita Szluha Jánosban, aki mint Brentán Károly, ugyancsak Komáromot vallotta szülővárosának. Szentmártonyi, aki fontos szerepet játszott a dél-amerikai kontinens hegy-és vízrajzi ismertetésében, nemcsak kozmográfus és földrajztudós volt, hanem felfedező is. Mintegy 30-35 ezer kilométernyi utat tett meg az Amazonason és mellékfolyóin, ami még manapság is bámulatos teljesítmény lenne.

Egyik méltatója szerint "végighajózta e kerek föld legnagyobb folyóját, és mindet felmérte és mind a közöttük fekvő sok szigetet". Észak-Brazília térképét ő vázolta fel először és így történhetett meg, hogy végül is őt bízták meg Lisszabonban, a portugál és a spanyol gyarmatbirtokok északi határainak megállapításával, amelyek már régen vita tárgyát képezték. Európába visszatértekor, a portugál király udvari csillagásza lett.   De térjünk vissza Brentán Károlyhoz, akit érdemei elismeréséül, 1744-ben a quitói tartomány provinciálisává, azaz főnökévé neveztek ki. Ilyen minőségben küldte ki a tiroli eredetű Zephrys atyát kedvenc jameo és omagua indiánjai közé, hogy azoknak zenei oktatást nyújtson. Ebből következőleg biztosan megállapítható az, hogy az ecuadori Amazonvidék folklórja barokk eredetű, mert a jezsuiták odaérkezte előtt az ének és a zene ismeretlen fogalom volt az ottani indiánok között.

Omagua Indian  

1751-ben Brentán atyát a Jézus Társasága generálisa Rómába rendelte, ahol azután, mint az összes spanyol-amerikai missziók prokurátora, azaz ügyvivője működött halála napjáig. Irodalmi és tudományos műve, az Amazon vidéki jezsuita missziók története, amelyet saját térképeivel illusztrált, csak jóval halála után jelent meg, latin nyelven: "Loyolaei Amazonici Prolusiones" (A loyolai Amazónia gyakorlata) cím alatt.

. . . .