Vörös Judit kétéltű-kutató munkatársaival 2008-ban egy új populációt fedezett fel a fővárosban. Kimutatta azt is, hogy a Dunától keletre és nyugatra élő szalamandrák genetikailag elkülönülnek egymástól.

Vörös Judit herpetológus (azaz kétéltűeket és hüllőket kutató biológus) a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban dolgozik, a kétéltűek rendszertanát (latinosan taxonómiáját), elterjedési és evolúciós történetét (azaz filogeográfiáját), illetve természetvédelmét kutatja.

A szalamandrákkal kapcsolatos vizsgálatairól így nyilatkozott az Greenfo-nak: „pár évvel ezelőtt felfedeztünk egy populációt Budapesten, a II. kerületben. Ezen állománynak az eredetét akartuk megvizsgálni, vagyis hogy egy újonnan betelepített populációról, vagy a régi összefüggő elterjedésből leszakadt kis maradványról van-e szó.

Azt kaptuk eredményül, hogy nagy valószínűséggel ez nem betelepített, hanem inkább egy maradványpopuláció, ami nagyon beszűkült az elmúlt évtizedek, századok, ezredek során. Tehát elszigetelődött a többi elterjedési területtől, de valószínűleg nem betelepített eredetű” – mondta Vörös Judit. A fajt az elmúlt 100 évben kipusztultnak hitték a Budai hegységből, míg 2008-ban újra fel nem fedezték egy állományát.

Vörös Judit elmondta: „az volt a célom, hogy felkutassam a hazai szalamandra-populációk genetikai változatosságát.

Ez azért érdekes, mert a magyarországi hegyvidékeken, és azokon belül főként az Északi-középhegységben a foltos szalamandra elkülönült, izolált populációkkal van jelen. Egyrészt ezen állományok egymáshoz való genetikai viszonyát kutatom, azaz hogy milyen távol vannak egymástól genetikailag.

A genetikai szerkezet alapján igyekszem meghatározni az elterjedési, evolúciós történetüket.” Kiss István, Vörös Judit, Balogh Sára Borbála és Jáger Erika közös munkájuk keretében kimutatták többek között, hogy a budapesti populáció ivararánya kissé eltolódott a hímek felé, és a visszafogott egyedek többsége igen kicsi területet jár be. A nőstények többnyire április hónapban rakták le a lárváikat, de egyesek később próbálkoztak. A lárvák főként a patak kis medencéket formáló, lassúbb folyású részeit lakták.

A farkos kétéltűek rendjébe tartozó faj fekete alapon sárga foltos mintázattal rendelkezik. Hazánkban védett státuszt élvez, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Vörös Judit és munkatársai Állattani Közleményekben megjelent 2010-es összefoglaló szakcikke szerint az országban az Északi-középhegységben, a Budai-hegyekben, a Pilis–Visegrádi-hegységben és a nyugati határszélen fordul elő. Dely Olivér György neves magyar herpetológus 1966-os cikkében valószínűsíti, hogy a Pilisben, a Vértesben, Fejér megyében, Gödöllőn és Budapesten való előfordulásának jelentős része annak tudható be, hogy terraristák betelepítették oda a fajt. A foltos szalamandrát általában 200 méternél magasabb, hegyvidéki területeken találhatjuk meg. „A jelenleg ismert előfordulás szorosan összefügg a középhegységi jellegű, hűvös klímájú erdőállományok és a lárvanevelésre alkalmas vízfolyások, vízterek meglétével” – olvashatjuk Vörös Judit cikkében.

A kutatónő munkatársaival azt is kiderítette, hogy a Dunától keletre és nyugatra lévő populációk genetikailag különböznek egymástól. Ez nem számít nagy újdonságnak, mert sok más faj is mutatja ezt a mintázatot – esetükben a Duna tulajdonképpen egy barriert, azaz határt képez. A Kárpát-medencének ugyanakkor van egy nagyon érdekes biogeográfiai szerkezete, ami nagyon sok gerinces és gerinctelen fajnál is kimutatható: a területet két irányból, keletről és nyugatról hódították meg, azaz kolonizálták ezek az állományok az utolsó jégkorszak után. Az északi-középhegységi állományaink nagy valószínűséggel a kárpáti vonulatokból, tehát a Kárpátokban előforduló és ott már régóta megtelepedett állományokból szakadtak le, míg a nyugati állományok az Alpok vonulataiban élő csoporthoz tartoznak.

A szalamandra gyakori faj Magyarországon, így eső után, esőben az elterjedési területén a kirándulók nagy eséllyel találkozhatnak vele az erdőben, főleg patakok mentén. Ha megtalálják, akkor nem szabad hozzányúlni, mert védett állat. Viszont érdemes lefényképezni, és pontos lelőhelyét, valamint a fotót feltölteni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya által működtetett Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés oldalára (herpterkep.mme.hu/). Ezzel segítik a fajjal foglalkozó szakemberek az irányú munkáját, hogy képet kapjanak a szalamandrák elterjedéséről.