Bugát Pál

Arcképének metszete a Vasárnapi Újságból, (1865)

Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12. – Pest, 1865. július 9.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító.

Életpályája

Apja Bugát János szegény sorsú szabómester volt. A gimnázium alsó osztályait szülővárosában 1807-ben, a felsőbbeket Egerben 1811-ben, az orvostudományit 1816-ban Pesten végezte az egyetemen, hol 1818. december 21-én orvossá, 1820. január 8-án szemészorvossá avatták.

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki.

1824. október 5-én pedig a pesti egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig. 1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosául nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottság ülésein, ezért a világosi katasztrófa után szülőföldére visszavonult tudós orvost megfosztották tanári állásától, sőt nyugdíjigényétől is. A közéletből kiszorítva szorgalmasan tanulta az összehasonlító nyelvészetet, amely köréből több munkát hagyott hátra kéziratban; majd a finn és török nyelvek tanulásával foglalkozott.

Bugát Pál emlékszoba a gyöngyösi Mátra Múzeumban

Volt egy szép kertje Budán a Szép-Juhászné völgyben, itt szeretett időzni, itt foglalkozott legtöbbet tanulmányaival s munkáinak megírásával.

Mivel nem volt gyermeke, nyolc csángó magyar fiút fogadott háztartásába, kiket saját költségén taníttatott és neveltetett. Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet 1865. július 11-én.

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává 1830. november 17-én nevezték ki. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét ő vetette fel az Orvosi Tár ^[1] című folyóiratban. Ennek első gyűlésén 1841 májusában alapították meg ^[2] a Természettudományi Társulatot, melynek alapító tagjaként 1000 aranyforintot adományozott. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első négy gyűlésén alelnök volt (1841–43), és kiadott „Munkálatait” is ő szerkesztette. Ismeretes, hogy igen sok műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

Munkái

1. Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pesthini, 1818.

2. Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonalai. Hempel után németből ford. és boncztudományi szótárral ellátva. U. ott, 1828. Két kötet.

3. Közönséges kórtudomány. U. ott, 1830.

4. Éptan. Tanítványai számára. U. ott, 1830.

5. Hahnemann Organon-a (Életműve) a gyógyművészségnek vagyis Hahnemann Sámuel Homoeopathiája. Magyarítva. U. ott, 1830.

6. Igazítás: a tudományok és mesterségek közönséges Tára (Conversations-Lexikon) iránt és abban kiadott agyvelő czikkelyről Balogh Pál észrevételére. U. ott, 1830. (Különny. a Tudom. Gyűjteményből.)

7. Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv. U. ott. 1833. (Schedel Ferenczczel együtt.)

8. Sebészség Chelius után ford. U. ott, 1836–44. Négy kötet. (Ism. Figyelmező 1836.)

Bugát Pál sírja Budapesten. Kerepesi temető:

J. 169. Csontos László szobrász alkotása.

9. Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford. U. ott, 1836–37. Két kötet.

10. Kisded sebészi eszköztár. Fritze után ford. U. ott. 1837. (Flór Ferenczczel együtt.)

11. A nevezetesebb sebészi véres műtétek. Fritze után latin és magyar nyelven kiadta. U. ott, 1839.

12. Magyarországi orvosrend névsora. I. év. U. ott, 1840. (Flór Ferenczczel együtt.)

13. Gyógyszerek árszabása. U. ott, 1843.

14. Természettudományi szóhalmaz. Buda, 1844. (V. Ferdinánd királynak van ajánlva, ki a szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta.)

15. Phonologiai eszméi. U. ott, 1854.

Orvosi czikkei az általa szerkesztett Orvosi Tárban (1831–1848.), Akadémia Évk. (II. V. 1835. 1842. Emlékbeszéd Schuster János felett.), Orvosok és Term. Munk. (1842. 1846.); Faragó János szobrász életrajza a M. Sajtóban (1857. 109. sz.), Természetrajzi s gazdasági czikkei a Tudom. Tárban (1838–39.) és az Akad. Értesítőben (1850–56.) jelentek meg. A boncztudományi műszavakról (U. ott, 1829. II–VII.) és a kézművesi műszavakról a Vasárn. Ujságban (1858.) jelentek meg czikkei. Az akadémia Zsebszótára szerkesztésében is részt vett.

Szerkesztette az Orvosi Tárt Schedel Ferenczczel (1831–33.), azután Flór Ferenczczel 1848-ig. Kéziratait, melyek nyelvészetiek és több kötetre terjednek, a m. t. akadémiának hagyta. Arczképe kőnyomatban Rohn és Grund által Pesten 1866. (A M. Orvosok és Term. Munkálatai XI. Kötetében.) Névaláirása a Vasárn. Ujságban (1889. 44. sz.)