Földrajz
Az Északi-középhegységnek a többi vulkanikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk hegység. Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő
építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a
Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi "Kő" öleli körül,
melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Utóbb
felsorolt csúcsok nagy részén halad keresztül az Országos Kéktúra útvonala.
A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot
ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 250
méter mély, 6700 méter hosszú István-lápai-zsomboly (másik nevén
István-lápai-barlang). Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.
Ugyancsak védendő kincsek a földtani, barlangtani értékek. Az eltelt
évmilliók geológiai erői és a felszíni mállás változatos karsztformákat
hoztak létre a mészkőhegységben:
- Víznyelők
- Barlangok
- Kiemelkedő kövek
- Mély szurdokvölgyek
keletkeztek.
A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík,
melyet a Garadna patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A
fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. Enyhén hullámos
felszínük jellegzetességei az alacsony bércek, a közöttük levő dolinák, a
víznyelők, zsombolyok és barlangok. Jellemzők a bércek és a
szurdokvölgyek.
A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt,
lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok és ördögszántások. A hegységben
eddig 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország
legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai-barlang, amely a
Szepesi-barlanggal, és a lillafüredi István-barlanggal
a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik. A Bükk sajátos
ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A
mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny
vízeséseken szalad tovább. Híres Szalajka patak Fátyolvízesése, vagy a
Szinva patak forrásmészkő-dombja, a mésztufakiválás által bezárt üregben
létrejött lillafüredi Anna-barlang. Jellegzetes tájképi elem a
Szarvaskői Várhegy: a víz alatti vulkáni működés szép maradványai az
oldalában feltáruló párnalávák.
Növényvilág
Légybangó (Ophrys insctifera)
A park mintegy 95%-át erdő borítja. A bükki erdők közül
legelterjedtebbek a cseres-tölgyesek, melyeket a magasabb régiókban
gyertyános-tölgyesek, majd kb. 600 méter fölött a hegyvidéki bükkösök
követnek. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek bükkfái
180-200 évesek. Területén több mint 100 éve nem végeznek erdőművelési
tevékenységet, sőt, a túrázókat is kitiltották onnan néhány éve. (Régen
jelölt turistaút haladt keresztül rajta, ma kerítéssel van körbe véve,
így jelentős kerülővel és nem elhanyagolható kaptatón át lehet
megkerülni.) A hegységben a bükkösök mellett előfordulnak fenyvesek is,
melyek kivétel nélkül telepített erdők.
A fennsíkon a töbrökkel tagolt rétekhez kapcsolható a legváltozatosabb növényvilág. Olyan ritka növényfajok élnek itt, mint a tűzliliom,
a karcsú- és a moldvai sisakvirág, a sárga ibolya valamint az északi
sárkányfű. A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park
emblémájában is szereplő szártalan bábakalács. Az orchideák közül
legféltettebb a papucskosbor.
Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő
oldalakon, törmeléklejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült,
göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök, amelyek számos növényritkaságnak
és jégkorszaki maradványfajnak adnak otthont. Az egzotikus szépségű
ritka orchidea faj, a boldogasszony papucsa országos fennmaradása
szempontjából kiemelkedően fontos a Bükk hegység sziklai bükköseinek,
tölgyeseinek megóvása. A legmeredekebb nyugati sziklaoldalakon él a
hársas-berkenyés reliktum erdő, ami igen gazdag alhavasi
maradványfajokban. Az alacsonyabb szinteket alkotó tölgyes zóna
jellegzetes társulása a reliktum dolomittölgyes.
A dolomit a Bükkben viszonylag kis kiterjedésű, de a rajta kialakult sziklagyepek annál fontosabbak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep, amelynek csak egyetlen előfordulása ismert a hegységben. Itt gyepalkotó a tarka nyúlfarkfű és a tarka nádtippan, de a szárazabb, napsütötte részeken megjelenik a lappangó sás is. Az északnyugatnak lejtő gyepek ritka orchideája a légybangó, a sokszor rovarutánzó orchideáknak nevezett bangó nemzetség egyik legkisebb és legészakabbra hatoló képviselője. Ugyancsak különleges az apró rózsaszín virágú illatos bibircsvirág. A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúi közé tartozik a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Parkban megtalálható poloskavész. Magyarországon csak a Bükk-fennsík oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amely nevét jellegzetes formájú virágjáról kapta, amiben Linné egy sárkány fejét vélte felfedezni.
A déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjein a
melegebb időszakok növényei is menedéket találtak. Ezek közé tartozik a cserszömörce, amely ősszel vérvörösre színeződő leveleivel lángba borítja a hegyoldalakat.
Állatvilág
A nemzeti park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja a bükki szerecsenboglárka. A hegyvidékekre jellemző fajok közül külön is említendő a havasi tűzlepke, a havasi cincér, az alpesi gőte, a gyepi béka, a sárgahasú unka, a fehérhátú fakopáncs és a hegyi billegető. Olyan ritka fajok költenek itt, mint kövirigó, a holló, az uhu és a ragadozók közül a fokozottan védett parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kígyászölyv. A hazánkban élő denevérfajok szinte mindegyike előfordult már a Bükkben. Egy különleges halfaj is van, a sebes pisztráng. Énekes madarak közül itt él a kövirigó, a vízirigó és az őrgébics.Az emlősök közül a hiúz már több mint tíz éve állandó lakója a bükki erdőknek. Rokonának, a szintén óvatos vadmacskának jóval népesebb állománya él ezen a vidéken. A nagyvadak közül gyakori a gímszarvas, a muflon és a vaddisznó. A Bükk-fennsíkon legel a híres lipicai ménes.
A Bükk legeldugottabb zugaiban élnek azok a jégkorszakot idéző
állatfajok is, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a kor mostoha
életkörülményeihez. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az
Észak-Bükk vegyes völgyeiben levő erdei tavacskákban, forrásokban,
gyakran mélyebb vizű pocsolyákban él. A kárpáti havasokat idézi a nagy
termetű kék meztelen csiga. A Bükkben előforduló állatfajok száma ma
minimálisan 22 ezer körüli. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjein él
a fűrészlábú szöcske. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró termetű pannongyíkok.
A meleg tölgyesek, bokorerdők igen változatos rovarközösségeiből talán a
leglátványosabbak a lepkék. Akadnak kicsi, jelentéktelennek tűnő fajok,
amelyek kiemelt értéket képviselnek, hiszen elterjedésük súlypontja
tőlünk délebbre esik, illetve élőhelyeik eltűnése a faj
visszaszorulásához vezet Európa-szerte. A Bükk féltett madártani
ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két
évtizeddel ezelőtt kezdődött, komplex védelmi programok teremtették meg
a feltételeket.
A sziklai élőhelyek, valamint felhagyott kőbányák még
helyenként megtalálható jellegzetes madara a kövirigó, e volt bányákhoz
kötődik az uhu
költése is. A térség kiemelkedő zoológiai értékei közé tartoznak a
veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a
parlagi sas, a békászó sas
és a kígyászölyv. Az állatvilág világhírű ritkaságai kötődnek a bükki
barlangokhoz. Ilyen például a hosszúszárnyú denevér, amely kizárólag
barlangokban szaporodik és telel.
Történelem
Ember már jóval az időszámítás előtt is élt a hegységben. Ennek bizonyítékaként a régészek több barlangban megtalálták a neandervölgyi ember
eszközeit, csontmaradványait is. A vadászatot és a gyűjtögetést később a
nagy mésztartalmú kőzetekre alapozott bányászat, a mészégetés, a
hutákban a káliüveg-előállítás, az üvegmívesség, a massákban a
fémmívesség, és az összefüggő erdőségeken alapuló fakitermelés, a
szénégetés, valamint a kézműipar váltotta fel.
A hegycsúcsokon avar sáncok, várak, leomlott falainak maradványai láthatók.
Az ország legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkja létrehozásának
alapját a névadó hegység földtani viszonyai teremtették meg.
A
földtörténeti ókor és középkor változatos tengeri üledékei gyűrődtek
fel. A változatos kőzetösszetételhez a talajok sokfélesége kapcsolódik.
A
változatos felszíni formákhoz pedig olyan mikroklimatikus feltételek
társulnak, amelyek jóvoltából a területen egyaránt megtalálja élőhelyét a
sajátos kárpáti, mediterrán és a magashegységi jelleget tükröző
élővilág, valamint az elmúlt földtörténeti korok számos maradványfaja. A
hegységet hatalmas erdőségek uralják, melyekben jól megfigyelhető az
észak-déli és a magassági tagozódás.
Környező települések, látnivalók
A látogatók a környék településein:Miskolcon, Szilvásváradon, Lillafüreden, Felsőtárkányban, Répáshután, Bükkszentkereszten, Újmassán és Hámoron
állandó kiállításokon nyerhetnek betekintést a Bükk természeti
értékeibe, a kulturális és ipartörténeti múltba. Télen a kiépített
pályákon a síelésre és szánkózásra is lehetőség nyílik.Egy szép
látnivaló többek közt Lillafüred.
Diósgyőri vár
A Diósgyőri vár
A Diósgyőri vár
a 12. századi vár helyén épült a 14-15. században a gótikus vár, a 16.
században megerősítették. A királynék vára Nagy Lajos király korában
élte fénykorát. Ma az ország egyik legjelentősebb műemléke. A középkori
vár romja és helyreállított építményei önmagukban is élő múzeumnak
tekinthetők. A 2500 négyzetméter alapterületű palota valaha mintegy 50
helyiséget magában foglaló, vastag falú, hatalmas épületéből csak négy
magas torony és az őket összekötő épületszárnyak földszintje, s néhol
emeleti romja áll. A vár külső fala körbejárható.
A kazamatában
található Közép-Európa legnagyobb lélekszámú panoptikuma, melyben hat
életkép mutatja be a 14. századi középkori életet. Rekonstruáltak egy
régi kemencét, és természetesen van egy mély kút, ahová a látogatók
aprópénzt dobálnak a visszatérés reményében. A diósgyőri vár fontos
kulturális helyszín: évtizedek óta otthona többek között a Dixieland
Fesztiválnak, a Kaláka Nemzetközi Folkfesztiválnak, a Várjátékoknak, a
Történelmi Forgatagnak, színházi és operaelőadásoknak, a Várszínházi
estéknek és már egyik játszóhelye a Miskolci Operafesztiválnak is.
Lillafüred
Lillafüred, vízesés
Lillafüred
a Garadna- és Szinva-völgy találkozási pontján, a Hámori-tó partján
épület klimatikus üdülőhely. Diósgyőrből a Szinva gyönyörű
szurdok-völgye vezet a Bükk-hegység egyik legfestőibb pontjához. Az
István-barlang, amelynek legismertebb része a nagyterem, a lépcsőkön
keresztül megközelíthető kilátó és a 30 m magas kupolacsarnok. Az egész
éven át 10 °C hőmérsékletű barlang cseppkőképződményei nagyon érdekesek.
A Palota-szálló parkjának egyik természeti látványossága a szálló
függőkertjén keresztül megközelíthető vízesés, melynek robaja messzire
elhallatszik.
Szilvásvárad
Nyáron kisvasúttal is végigutazható Szilvásvárad
a Bükki Nemzeti Park legkedveltebb kirándulóhelye, az öt kilométer
hosszú, csodálatos Szalajka-völgy, ahol a Fátyol-vízesés tizenhét méter
magas lépcsősorán folyik alá. A völgyben lakó egykori szénégetők életébe
a Szabadtéri Erdei Múzeum nyújt betekintést. A Szalajka-forrástól
gyalogosan is megközelíthető az istállóskői ősemberbarlang. é. sz. 48° 04′ 19″, k. h. 20° 25′ 08″
A közeli Csipkéskúton legelő, világhírű lipicai lovakat és ménesük
történetét a Lipicai Lótenyésztés Történeti Kiállítás tárja fel. Az
őspark közepén áll, az egykori Pallavicini-kastély. A lovaspályán
szeptemberben fogat- és hajtóversenyt, lovasbemutatót tartanak.
Ómassa
Bár a hegyek közt megbúvó apró Ómassa
falu közigazgatásilag Miskolchoz tartozik, hangulatában, adottságaiban
cseppet sem hasonlít a nagyvárosra. A körülbelül 50-60 házból és egy kis
kápolnából álló település nem mondhat magának dicső történelmi múltat,
nem volt soha csatamezők színtere, sokkal inkább jellemző rá a
fekvéséből adódó csodálatos természeti környezet, a friss hegyi levegő,
és a rengeteg erdő. A szokatlanul nagy csendet csak a közelben
csordogáló patakok lágy zenéje, a madarak csicsergése, és a közelben
barangoló turisták lábai alatt ropogó faágak reccsenése töri meg. Ómassa
és környéke azonban nemcsak e különleges "természeti jelenségnek"
köszönheti népszerűségét a turisták körében. A Bükki Nemzeti Parkhoz
tartozó hatalmas sziklák, roppant mészkőszirtek, barlangok, meredek
völgyek, kanyargós ösvények, az utak szépsége, a felszínen és a felszín
alatt kialakult csodálatos karsztformák télen-nyáron lenyűgözik az arra
járókat.
Kövek
Az agyagpala környezetből markánsan kiemelkedő mészkő sziklaormok és élükre állított gerincek.
- A Déli-Bükk: Imó-kő, Fehér-kő, ill.
- Északi-Bükk: Odvas-, Látó-, Örvény-, Pes-, Tar- és Buzgókő stb.
- Ablakoskő: Hatalmas mészkőborda „ablakkal” az Ablakoskő-völgyben
- Istállós-kő:
A Bükk második legmagasabb csúcsa, 959 méter magas. A csúcs alatt
találhatjuk az Istállóskői-barlangot. Ősember lakta tágas barlangterem.
Az itt kiásott mintegy harmincezer éves kőeszközök, 80 mázsás őskori
tűzhely a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók.
- Örvénykő: 773 m magasról gyönyörű kilátás nyílik a Bükktől északra
elterülő vidékre. Tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is látszanak.
Tájvédelmi Körzetek
Lázbérci Tájvédelmi Körzet
A tájvédelmi körzet az Upponyi-hegységben található. A Tájvédelmi Körzet létét elsősorban a területen található víztározónak köszönheti. Fokozottan védett az Upponyi-szoros, a Lázbérci-víztározó
vízfelülete és az ezt övező parti sáv, az ivóvíz tisztaságának
megőrzése ugyanis komoly vízvédelmi feladat. Az 1967-1969 között
létesült, 6,2 millió köbméter víz befogadására alkalmas mesterséges tó
rendkívül fontos szerepet játszik a Sajó-völgyének
két, egyenként mintegy 40-40 ezer lakosú városának (Ózd és
Kazincbarcika), valamint számos környező kisebb települések életében. A
tó belső védőövezete egy 20 méter széles parti sáv. Ezt a sávot egy
további, 100 méter szélességű külső védőövezet, ugyancsak szigorúan
védett zóna veszi körül, amelyet óvnak mindenféle szennyeződéstől.
Hollókői Tájvédelmi Körzet
A Hollókői Tájvédelmi Körzetet a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága hozta létre 1987-ben, 141 hektáros területen. A hollókői vár az Ófaluval együtt 1987 óta az UNESCO világörökségek
listáján megtalálható. A környező terület természetvédelmi oltalom
alatt áll. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága kijelölt egy vár körüli –
zöld színnel jelzett, 23 ismertető táblával ellátott – vártúra ösvényt,
ami a terület kulturális és természeti értékeit mutatja be.
Mátrai Tájvédelmi Körzet
A tájvédelmi körzet két különálló területe a Mátra-hegység középső és nyugati részén található. A tájvédelmi körzet közigazgatási határai Heves megyében Kisnána, Domoszló, Markaz, Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Parádsasvár, Recsk, Mátraszentimre, Nógrád megyében Hasznos, Nagybátony. A tájvédelmi körzethez tartozik két országos jelentőségű természetvédelmi terület, a gyöngyösi Sár-hegy és a siroki Nyírjes-tó.
A Mátrai Tájvédelmi Körzetet az 5/1985. (XI. 22.) OKTH rendelkezés
létesítette 11862,7 hektár kiterjedésű területen. A védetté
nyilvánításának célja: a TK területén a földtani értékek, a táj jellegét
meghatározó földfelszíni formák, a felszíni vizek, a védett növény- és
állatfajok, a természetes növénytársulások, a természetszerű erdők
megóvása és fenntartása, valamint az ember felüdülését szolgáló kedvező
természeti környezet fenntartása.
Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet
A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet átmenet az Alföld és a Bükk hegység között. A táj arculatát a Tisza,
valamint a hegyvidék felől lefutó folyók, patakok és az itt honos
legeltető állattartás, a pásztorkodó ember együttes hatása alakították
ki. A védetté nyilvánítás célja a még háborítatlan sztyepprétek
fajgazdag növény- és állatvilágának, a természetes pusztai környezetben
élő túzok, valamint a tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme.
Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet
A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területe 6 709 hektár, ebből
szigorúan védett 447 hektár. A védetté nyilvánításkor beolvadt
területébe a Salgó vár, a Szilvás-kő, a Kercseg-völgy, a Földház-tető, a Gortva-völgy, a Bárna-patak és a Zagyva
forrásvidéke természetvédelmi területek. Nógrád–Gömöri-bazaltvidéken
több mint 100 önálló bazaltterület található, többségük Szlovákiában. A Medves-fennsík a Nógrádi-medence
legszebb formájú vulkáni kiemelkedése, meredek gerincek és mélyen
szántó völgyek tagolják. A feltörő lávából keletkeztek a többnyire
oszlopos szerkezetű bazaltcsúcsok. A leglátványosabb képződmények a Szilváskőn tekinthetők meg, ahol úgy állnak a bazalt oszlopok függőleges sorokba rendeződve, mint egy katedrális orgonájának sípjai.
Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet
A Keleti-Cserhát
hazánk legjobban lepusztult, legváltozatosabb felszínű hegysége. A
hegység négy piroxén-andezit változatból, főleg ezek agglomerátumaiból
és tufáiból áll. A terület földtani jelentősége, hogy itt található a
hazánkban legteljesebben kifejlődött miocén
rétegsor, a harmadidőszaki képződmények tanulmányozására ez a
legkedvezőbb terep. A Keleti-Cserhátban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
javaslata alapján Natura 2000 területek meghatározása is megtörtént, a következő területek kerültek kijelölésre: szentkúti Meszes- tető, Tepke, Bézma, bujáki Csirke-hegy és Kántor-rét, szandai Vár-hegy.
Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet
A tájvédelmi körzet a Tisza, a Takta, a Sajó és a tiszalúci Holt-Tisza
által közrefogott morotvákkal, elhagyott folyómedrekkel tarkított
síkságát foglalja magában. A tájvédelmi körzethez szervesen kapcsolódik a
Tiszadobi-ártér, mely a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság felügyeletébe tartozik.
Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet
A 8.199 hektár területen fekvő Hevesi Füves Puszták TK a Bükki
Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó szabadon látogatható terület, mely a
Tisza-völgy és a Mátra közt terül el. A Kiskörei-Víztárolótól keletre fekvő, hét különálló mozaikos rész a Füzesabony, Kisköre, Poroszló és Jászapáti közötti területeket foglalja magába.
Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet
A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet 1993-ban alakult meg a Heves–Borsodi-dombság
egyedülálló természeti és tájképi értékeinek, a területen található
szubmediterrán növénytársulások termőhelyének, valamint a vidéken
fészkelő császármadár
élőhelyének megőrzése érdekében. A terület kiemelkedő
földtani-felszínalaktani, s egyben tájképi értékei a dombvidéket alkotó
homokkő (Pétervásárai Homokkő Formáció) természetes feltáródásai. A
leglátványosabb a bükkszenterzsébeti Nagy-kő 60–80 m magas, csaknem függőleges sziklafala.
Természetvédelmi Területek
Maconkai-rét Természetvédelmi Terület
Erdőtelki Égerláp Természetvédelmi Terület
Erdőtelki Arborétum Természetvédelmi Terület
Kerecsendi erdő Természetvédelmi Terület
Kőlyuk-tető Természetvédelmi Terület
Gyöngyösi Sár-hegy Természetvédelmi Terület
Siroki Nyírjes-Tó Természetvédelmi Terület
Szőllőskei erdő Természetvédelmi Terület
Szomolyai kaptárkövek Természetvédelmi Terület
Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület
Sóshartyán Hencse-hegy Természetvédelmi Terület
Bél-kő Természetvédelmi Terület
Márkházapusztai fás legelő Természetvédelmi Terület
Tardi legelő Természetvédelmi Terület
térkép ▼ 
Kommentáld!