|
botanika, természettudomány,
Tudományos munkássága
Rendszerezés
A lundi, majd az uppsalai egyetemen vált meggyőződésévé, hogy a virágok porzói és a bibéi lehetnek a növények osztályozásának alapjai. 1730-tól végezte első saját botanikai kutatásait. Megjelentetett egy kis írást a növények nemiségéről
("A növények házasságának előzményei" címmel), amelyben a virágok
porzóját a vőlegényhez hasonlította, a termőt pedig a menyasszonyhoz.
Az 1735-ben kiadott "Systema Naturae" című munkájában enciklopedikusan próbálta kategorizálni a természeti világ dolgait. Az ásványoknak csak testük van, de nem élnek és érzékelésük sincs; a növények élnek és van testük, de nem érzékelnek; az állatoknak már érzékelésük is van, sőt, mozogni is képesek. Az ember
rendelkezik értelemmel is, fel tudja ismerni a testeket és meg tudja
őket különböztetni a nevük alapján.
Az ásványok, a növények és az
állatok birodalma jól elkülöníthető egymástól, mert elhatárolható osztályokra (classis) bontható. Az egyes osztályokon belül rendek (ordo) különíthetők el, a rendekbe besorolhatók a családok (familia), a családok tagjai nemekbe vagy nemzetségekbe (genus) csoportosíthatók, és a nemeken belül élesen elhatárolódnak a legkisebb rendszertani egységek, a fajok species). A fajokon belül megkülönböztethetők ugyan alfajok (subspecies), fajták és változatok
(varietas), de ezek csak átmeneti, nem állandó formák. A fajok száma
viszont állandó, és annyi van belőlük, amennyit a Teremtő megteremtett.
(Linnének a természetről alkotott elképzelése tehát éppen ellentétes Leibnizével,
mert Linné szerint a Természetben nincs folytonosság,
megszakítatlanság, hanem éppen ellenkezőleg, élesen elhatárolható
"típusok" vannak.)
Magyar vonatkozások
A rendszertanának első magyar nyelvű ismertetése 1781-ben jelent meg Benkő József tollából egy lábjegyzetben. Hazánkban Linné tanítványának és hívének vallotta magát Kitaibel Pál; a nyomdokain haladt Diószegi Sámuel. Lelkesen fogadta az írásait Weszprémi István
és köre. E körből írta Weszprémi veje, Földi János orvosdoktor az első
magyar nyelvű általános természetrajzot és egyben állatrendszert is
(1801-ben).
Munkásságával legrészletesebben Váczy Kálmán kolozsvári
botanikus foglalkozott. Életéről és munkásságáról írott könyve - mely
szerkesztve és rövidítve posztumusz jelent meg 1997-ben -, magyar
nyelven máig a legrészletesebb Linnét bemutató feldolgozás.
Halálának 200. évfordulóján a Fővárosi Kertészeti Vállalat emlékkövet állított Linné emlékére a budapesti Népligetben.[
|
Kommentáld!