A franciaországi Montpelier-ben 2016. augusztus elején rendezték meg a Nemzetközi Természetvédelmi Biológiai Kongresszust.

 

 

Fotó: Bajomi Bálint

A közel kétezer résztvevő (biológus, tudós, természetvédelmi szakember) célja volt, hogy megoldásokat találjon a természeti területek és a biodiverzitás megőrzésére.

Az összejövetel egyik témája volt az autóutaktól mentes régiók azonnali és fokozott védelme.

E régiók „úttalanságának” megőrzése ugyanis létfontosságú a biodiverzitás és az ökoszisztéma megóvása szempontjából a klímaváltozás által okozott újabb fenyegetések közepette.

Bolygónk felszínét 65 millió kilométernyi aszfaltút hálózza be, szabdalja össze-vissza, s az ilyen utak egyre csak szaporodnak az elkövetkező évtizedekben. Különösen igaz ez a fejlődő országok esetében. A megépült utakból egyszer csak újabbak kezdenek elágazni, közben fölszabdalják a természeti területet. Ezek nyomában terjed az urbanizáció és az ipari módszerekkel dolgozó mezőgazdálkodás.

Az utak különösen akkor veszélyesek, ha az érintetlen, az emberi tevékenység által még nem háborgatott természet régióiba hatolnak be, pedig ezek a régiók biztonságos élettereket kínálnak az őshonos állatoknak, megakadályozzák a betegségek terjedését, s tisztán tartják a levegőt és az ivóvizet az emberek számára. Az úttalan régiókban ritkábban fordulnak elő az olyan természeti katasztrófák is, mint például az erdőtüzek. A különböző, egymástól el nem szakított vidékek között szabadon mozoghatnak-vándorolhatnak a vadállatok – nem gázolják halálra őket az autók, miközben átvonulnak az utakon.

Az autóutak nélküli régiók ma veszélyben vannak, mert egyre erősödik az igény az elérhető piacok és természeti kincsek iránt. A konferencián a szakemberek azt hangsúlyozták, hogy fel kell térképezni az autóutak nélküli régiókat, s törvényekkel és gondos úttervezéssel kell fokozott védelem alá helyezni ezeket.

Fotó: Society for Conservation Biology

Egy másik izgalmas témát vetett föl az ausztráliai Melissa Vogt a University of New South Walesa doktorandusza.

Arról szólt, hogy a kávétermesztés, arányaiban, sokkal inkább veszélyezteti a biodiverzitást, mint azt egyéb célú mezőgazdálkodás. A fejlődő országok számára a kávé gyakran a kőolaj után a második legfontosabb, gyorsan pénzzé tehető exportcikk, és olyan gazdasági ágazat, amely könnyen háttérbe szoríthatja az ökológiai és környezetvédelmi megfontolásokat; felelőtlen technológiák alkalmazása esetén ennek igen súlyos környezeti kihatásai lehetnek. Érdekes ellentét, hogy a kávét a fejlődő országokban termesztik, s a feltörekvő és fejlett országokban fogyasztják.

A kávénak hosszú és látványos, világtörténeti, kulturális, társadalmi és gazdasági vonatkozásokban gazdag történelme van. S a termesztés és a fogyasztás révén jelentős a globális uniformizáló hatása is. Ha búcsút akarunk mondani a kávé, mint könnyen értékesíthető termény és közkedvelt ital expanziójának, akkor kompromisszumokra és valószínűleg egy helyettesítő anyagra is szükség lesz. De vajon tudnánk-e helyette valami mást létrehozni anélkül, hogy újabb bajt csinálnánk? A kávé értékét és az iránta mutatkozó keresletet, sok más dologgal együtt, az ember teremtette meg.

„Talán ideje volna már elgondolkoznunk azon, hogy a világ ökológiája szempontjából miféle következményekkel is jár a mi reggeli, déli vagy délutáni kávézásunk. Nem volna-e jobb ha ritka élvezeti italnak s nem mindennapi fogyasztási cikknek tekinteni a kávét? Nem volna-e okosabb megoldás áttérni a teázásra vagy akár azoknak a fűszerek használatára, amelyekkel ugyanúgy el tudnánk érni a napi pörgéshez szükséges belső sebességfokozatot, s amelyek még az egészségünknek is jobbat tennének? Sokak számára valószínűleg rémisztően hangzik már az az ötlet is, hogy le kéne válnunk erről a súlyos kávéfüggőségről” – tette föl kérdéseit a környezetvédelmi szakember.

Addig pedig, amíg nem szokunk le a kávéról, a farmokon meghonosítható legjobb gyakorlatot, gazdálkodási szisztémákat és koncepciókat kell a gazdáknak figyelembe venni. Az árnyékot adó fákkal beültetett farm egyszerű megoldásnak tűnik, de nem mindenhol valósítható meg. Sokat segíthetnek itt az agro-ökológiával, a permakultúrával, az analóg és az agro-erdőgazdálkodással kapcsolatos, alapos ismeretek és interaktív kutatások, amelyek kiegészítik és felhasználják a helyi farmerek ismereteit is.