mta.hu

Másodjára gyűlnek össze holnap Budapesten azok a politikusok, diplomaták, ENSZ-szervezetek munkatársai, aktivisták, üzletemberek, akiknek komoly befolyásuk lehet arra, hogy a népességnövekedés és a klímaváltozás dacára jut-e mindenkinek tiszta ivóvíz a 21. század végén. Az alapoktól kezdve át kell alakítani vízgazdálkodásunkat, és ehhez sokkal több kutatási eredményre van szükség.

Új típusú, integrált szemléletű, fenntartható vízgazdálkodásra van szükség – ez a kulcsmondata a 2016-os Budapesti Víz Világtalálkozó záródokumentum-tervezetének. A nagyszabású nemzetközi tanácskozásra immár másodjára kerül sor Budapesten november 28–30. között. Az első, 2013 októberében megrendezett tanácskozás óta két fontos fejlemény is történt a környezet- és klímavédelem ügyében.

Az ENSZ tagállamai 2015 szeptemberében elfogadták a korábbi Millenniumi Fejlesztési Célok folytatásaként a 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlődési célok rendszerét. A 17 cél és 169 alcél között kiemelt szerepe van a víznek, pontosabban a vízgazdálkodásnak, a vízfelhasználásnak, a szennyvízkezelésnek, az ivóvízbázisok védelmének, az ivóvízhez és a csatornázáshoz való hozzáférésnek. A második jelentős fordulatra szintén 2015-ben került sor: november 30. és december 12. között rendezték meg Párizsban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) részes feleinek 21. konferenciáját (COP21). A sikerrel zárult egyeztetési folyamateredménye egy nemzetközi klímavédelmi megállapodás, amelyben minden ország vállalja a globális felmelegedés lelassítását-megfékezését, vagyis azt, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedés ne érje el a +2 Celsius-fokot az ipari forradalom előtti idők átlagához képest.

Az egyezmény nemrég, 2016. november 4-én lépett hatályba. Ugyan szó szerint nem említi a vizet, de tény, hogy a klímaváltozás leginkább a vízkörforgás módosulása révén érhető tetten a mindennapokban. Ennek nyomán a párizsi egyeztetésre benyújtott, egy-egy ország klímavédelmi intézkedéseit összegző tervek 75%-a vízügyi intézkedéseket is tartalmazott.

A mostani Budapesti Víz Világtalálkozó így egyaránt épít a 2013-as tanácskozás és a fent említett két nagyszabású ENSZ-megállapodás sikerére. A tanácskozáson ott lesznek a vízzel, fenntartható vízgazdálkodással, csatornázással foglalkozó ENSZ szakosított intézmények képviselői, a témával foglalkozó más nemzetközi intézmények, kormányok és a tudományos élet képviselői, továbbá nem kormányzati szervezetek és az üzleti szféra döntéshozói.  A szervezők pragmatikus és megoldásorientált tanácskozást ígérnek, amely összekapcsolja a döntéshozatali folyamatokat, és lökést ad a fenntartható fejlesztési célokban, valamint a Párizsi Klímamegállapodásban foglalt vízgazdálkodási tervek megvalósításához, és nem utolsósorban az ehhez szükséges intézményi reformokhoz. A Budapesti Víz Világtalálkozót Magyarország kormánya szervezi, fővédnöke Áder János köztársasági elnök.

Hogyan kapcsolódik mindehhez a Magyar Tudományos Akadémia 2016 májusában elfogadott Víztudományi Programja?  A program alapgondolata hasonló: nem szabad elválasztani egymástól a vízfelhasználás és -gazdálkodás különböző részterületeit, hálózatszerűen össze kell kapcsolni a vízzel foglalkozó kutatócsoportok munkáját, és eredményeiket minden lehetséges módon integrálni kell a vízzel kapcsolatos stratégiai tervezésbe, illetve e tervek, intézkedések gyakorlati megvalósításába, a vízgazdálkodás mindennapos munkájába. A program célja biztosítani a kormány vízügyi stratégiája, a Kvassay Jenő Terv tudományos alapjait, valamint elérni a hazai víztudományi kutatások nemzetközi élvonalba emelését.

A program tehát multidiszciplináris kutatási terveket igényel, amelyek egyaránt kiterjednek a hidrológia, a meteorológia, a biológia, az ökológia, a mérnöki tudományok, valamint a közgazdaságtan területére. Ezt illusztrálják a program javasolt kutatási témái, részterületei: a Duna és a Tisza, valamint a nagy folyók jelenleginél intenzívebb kutatása, a Balaton vízminőségének megőrzése, az árvíz/belvíz innovatív kezelése, szennyvízkezelési módszerek, eljárások, mezőgazdasági vízfelhasználás, a klímaváltozás hatásai a vízkörforgásra Magyarországon, a vizet érintő környezeti katasztrófák (mint az ajkai vörösiszap- és a tiszai ciánszennyezés) vizsgálata, megelőzése, a vízhasznosítás fejlesztése a közgazdaság-tudomány eszköztárának felhasználásával.

Ezenfelül az MTA kezdeményezi egy nemzetközi, interdiszciplináris Duna-régió kutatási program indítását, az EU Közös Kutatóközpontjával (JRC) és más releváns nemzetközi szervezetekkel együttműködésben. A program megkezdéséről szóló közgyűlési határozatban az a javaslat is szerepel, hogy az elaprózva fejlesztett adatbázisokból jöjjön létre egy szabad hozzáférésű, integrált hidrológiai adatbázis, amely kiterjed a hidrológiai körforgás teljes láncolatára (éghajlat, időjárás, folyók, tavak, felszín alatti vizek, források stb.). A meteorológiai és hidrológiai adatbázisok gazdái, valamint az MTA bázisán létrehozandó víztudományi hálózat alakítson ki szoros tudományos és operatív együttműködést – áll a dokumentumban.

A Víztudományi Program előkészítése érdekében az MTA 187. közgyűlése keretében vízügyi konferenciát szervezett, amelyen Áder János köztársasági elnök köszöntötte a szakembereket. Az Akadémia mint a víztudományi műhelyek kutatásainak koordinátora – együttműködésben a vízügyi kormányzattal és figyelemmel a nemzetközi trendekre – integráló szerepet kíván betölteni a program megvalósításában. A program első eredményeit bemutató tanácskozásra szűk egy hónappal a Budapesti Víz Világtalálkozó előtt került sor az Akadémia Székházában.